PC építés

Mióta Magyarban „gazdasági bevándorlóskodom” és egyik albérletről szállok a másikra (1,25 év /albérlet sebességgel) és ezért el kellett szakadnom „Dög” nicknévre hallgató szuperszámítógépemtől. Hazacipeltem és anyám szolgálatába állítottam. Míg ő néha napján megizzasztja egy 2 órás pasziánsszal a jobb napokat is megért duplamagos processzort, addig nekem maradt a fekete pénteki low budget Lenovo laptop, mely – habár állhatatos jószág – azért gyengécske, amolyan ló után egy szamárka.

Játék? Ugyan! Renderelés, konvertálás, képszerkesztés? Ne viccelj! Na jó, de azért HD videó? Hát igen, de szigorúan csak 720-as. Nem nekem való a lebutított mobil lét, igenis igényem van SQL lekérdezések futtatására egy 400 000 soros adatbázisban (és persze a Mass Effect harmadik részét sem játszottam még ki).

Így hát eljött a kenyértörés ideje félnótás laptopommal és közel 3 hónapos precíz tervezgetés után ismét bekerültem az IT hardware hírek világának véget nem érő vérkeringésébe. Hosszas teszteket olvastam el és egy rahedli „kicsomagolás” videót voltam kénytelen végignézni pattanásos, amerikai suhancok interpretálásában, akik a legújabb Dell monitort az apjuktól picsogták ki. Majd fiam, ha te keresed meg az árát az U szériából öledbe pottyant 24 inches csodának, akkor vigyorogj!

Végül csak rányomtam a rendelés gombra az iPon oldalán – jó ideje böngészem őket, gondoltam nem járok pórul velük. A csomag végül megjött – az már csak részletkérdés, hogy nem akkor, amikor kértem, lévén munkavállaló vagyok, nem szaladgálhatok haza amikor nekem tetszik. Most kénytelen voltam, de szót se róla többet. Lényeg, hogy megérkezett Fekete (semmi rasszizmus) és alig három óra alatt bele is applikáltam a Cooler Master Elite Knight (melyik üt jobban, az elit vagy a lovag? :)) házba a belevalókat.

A PC vonalasok megérthetik, hogy egy ilyen aktus leginkább a frankensteini magasságokba emelkedő teremtéshez hasonlatos: függöny elhúz, ajtó belakatol, telefon kikapcs; sűrű, selytelmes párában úszik minden, szikrák irizáló villanásai vetítik a falra a doktor és az éppen megszülető gép sziluettjét. Szóval igen, a saját kezű PC szerelés a legizgalmasabb és leg „techperverzebb” dolgok egyike. Sokáig azt hittem én teljesen mentes vagyok ettől a ferde hajlamtól, míg 8 éve meg nem építettem az első gépemet – azóta a helyzet sokat romlott, lévén szert tettem egy motorkerékpárra is – Piroska gép mivolta ellenére nő és szedi a kerekét ha ráhúzok a gázra – igaz ő amolyan exjugoszláv robogófajta tyúklopásra tervezve.

Kicsit el is érzékenyülök mikor benézek a ház plexi oldalán a „gépterembe”, ahogy a halvány kék fény bukdácsol a processzorhűtő ominózus aluminium bordáin, mely alatt a tavaly, a Pentium márka 20 éves fennálására kiadott G3258 Anniversary Edition dobog szilíciumszívként. A konfiguráció minden darabja megérne egy kisebb misét, hisz ott van a Kingmax SSD meghajtója mely alatt megtáltosodott a Windows 10 és a mellé telepített programok – persze tárolásra ettől függetlenül a jó öreg Western Digital 1 terrás merevlemeze van szánva. A memória a mára külön márkaként működő HyperX 1600 MHz-en, 8 gigányi méretben, a grafikus kártya pedig alsó középosztálybeli GeeForce GT 730-as. Az alaplap most is MSI, 1150-es tokozású **** chipsettel.

Tehát végül minden összejött egy hosszú távra szánt gép megépítéséhez. A hab a tortán a 24-inches BenQ monitor mellé (igen TN paneles, de legalább nem látom benne a fél szobát – mert hogy matt a kijelző) a Microsoft billentyűzete.

Az új géphez egy nem akármilyen gombost sikerült leszervezni! A cég egy időben ráhajtott az ergonómiára – amit méltánytalanul a gyártók nagy része hanyagol, holott napi 8 óra munkavégzés elég sok ahhoz, hogy behatóbban is elkezdjünk foglalkozni ezzel a kérdéssel. Szóval az MS ergonomikus sorozatában a Vista debütálásának magasságában megjelent a Microsoft Natural Ergonomic Keyboard 4000, melyet lassan 10 év után is aranyárban mérnek – 12-14 000 Ft között ingadozik, ami valahol röhej.

Pár napja, mikor még csak ízlelgettem a furcsa gombkiosztást és a lehetetlen kéztartást azt gondoltam, hogy életem legnagyobb hülyeségét követtem el a túl hypeolt deszka megvételével, viszont ma már egész könnyen és jól használható – tény csak olyanoknak éri meg, akik hozzám hasonlóan vakon gépelnek, mert egyébként egy rémálom, ha nem tudod, melyik ujjad melyik billentyűt kellene, hogy elérje. Az egyik magyar kommentelő azt is írta kritikaként, hogy zavaró, hogy nincs rajta hosszú í betű – ez végül is engem nem érint, mert 101-es QWERTY kiosztáson tanultam meg gépelni és bizony így van í betűm.

Végezetül: a PC építés mindazonáltal, hogy izgalmas és kihívással járó költséges feladat a felhasználó számára mégis magában hordozza a fejlesztés lehetőségét. Épp ezért választottam végül a divatos i5-ös processzorú notebookok helyett egy közepes asztali gép összerakását. A három év a laptopommal megmutatta, hogy bizony PC fetisiszta vagyok, erre szocializálódtam annak idején a Teleházban az informatika posztjugoszláv hajnalán. Éljen Fekete sokáig, Lenovó pedig megkapta jól megérdemelt Xubuntuját és innentől kezdve, mint írógép tengeti öreg napjait.