Nem szitokszó többé a “kínai telefon”: Xiaomi Redmi 1s kommunista Androiddal!

írta Árpád
1 megtekintés

Minél inkább itt az év vége annál inkább dörzsölöm a tenyerem: megérkezett az akciós kínálatok ideje, meg valamennyivel több pénz is jön a házhoz karácsony táján, így egyre vehemensebben kezdem nézegetni a katalógusokat. Két évvel ezelőtt vettem az első okost, a Sony Tipo-t, ami már akkor is éppen csak belépő szint volt az egymagos processzorával meg az 512 MB műveleti memóriájával. Az utóbbi fél évben már nem is engedhettem meg magamnak a legújabb Gmail app-ot, mert olyan erőforrásigénye volt, amit alatt rendre meghalt a telefon. Igen, egy e-mail kliens alatt. Megelégelve okostelefonom butaságát vásárlásra adtam a fejem. Sonybuzi voltam sokáig, szinte csak az ő termékeiket vásároltam, ám a váltás okán elnézve a kínálatot és az árakat a szolgáltatómnál csalódott lettem. Hűséggel is (amit kb. három hete sikerült felmondanom a két év szopóroller után) 60-70 kiló körül lehetett volna beszerezni az áhított M2-őt, végül letettem róla. Norbi haverom tanácsát szem előtt tartva, miszerint “nem vagy annyira tehetős, hogy olcsón szart vegyél” körbekémleltem a piacot és közben megfogalmaztam az elvárásaimat az új telefonnal szemben:

  • Két SIM kártya párhuzamos kezelése – elegem volt már a magán és a céges telefon párhuzamos hurcolásából, hol az egyik hol a másik merült le.
  • A képernyő IPS technológiájú, HD panel legyen – szép legyen a kép, ne invertálódjanak a színek. Ez mára alapelvárás, eleget szerencsétlenkedtem a Tipo TFT kijelzőjével.
  • Négymagos processzorral rendelkezzen – az okostelefon akkor ér valamit, ha a UI pöccre működik és nem homokóráznak az alkalmazások megnyitáskor.
  • 5″ a lélektani határ telefonméretben – az ettől nagyobb szappantartókat már menedzselhetetlen eszköznek kell tekinteni.
  • Modern rendszer fusson rajta – a Sonynál sok, viszonylag új telefonjuknál befagyasztották az OS frissítéseket Jelly Bean fölé, ami elég hervasztó.
  • Az aksi bírja legalább 24 órát feltöltés nélkül – alapvető szempont és nem szorul különösebb magyarázatra.
  • Előlapi LED az értesítések kijelzésére – ne kelljen azért bekapcsolni a képernyőt, hogy csekkoljam a leveleim és az üzeneteim.
  • Korszerű kamera – nem csak a megapixel számít, pl. tudjon fókuszálni is, esetleg egy LED-es vaku is jól jönne.
  • Konzervatív kinézet – alapból kiesett a Samsung az ovális dizájnnal (személy szerint csúnyának tartom) és a Lenovo a csillogó márkajelzésével – gusztustalan.
  • Kártyafüggetlen legyen – elég volt a kiszolgáltatottságból és a röghöz kötöttségből, szabadságra vágytam!

Ebből a listából is látható, hogy nem egyszerű eltalálni a szám ízét, iPhone-ra meg soha nem lesz elég lóvém, így alternatív megoldások után néztem. A telefongyártók között ma már olyan, számomra ismeretlen vagy éppen más területről ismerős nevek is feltűntek, mint a Lenovo, Huawei, Gigabyte (igen, az alaplapgyártó Gigabyte), és még több hasonló furcsaság, élén a nem túl sok jót sejtető Xiaomi-val, amely le sem kívánja tagadni, hogy ő kommunista népköztársaság gyermeke! És láss csodát, minden igényemnek megfelelt a középkategóriába eső Xiaomi Redmi 1S. Három napos intenzív guglizás után végül mellette tettem le a voksom, a végső lökést  a Mobilaréna bemutatója adta meg, akik nem a lágyszívűségükről híresek, ha telefontesztről van szó. Az eDigitalnal kisebb sorban állás után be is szereztem a merész választás tárgyát képezőt Redmi 1S-t.

Lei Jun, a konszern elnöke tett régebben egy kijelentést, miszerint a Xiaomi a kínai Apple és egy hetes használat után be kell látnom, hogy nem volt túlzó ez a kijelentés!

A telefonon futó szoftver Android alapú, de erősen áttervezett felhasználói felület (pl. nincs benne app drawer, hasonlóan az iOS-hez), ami a keresztségben a MIUI nevet viseli. A MIUI-ban a kínaiak sikeresen ötvözték az Apple operációs rendszerének tulajdonságait az Android kezességével és mindenre kiterjedő kontrolljával. Mindezt megfejelték egy sor, csak MIUI-ra elérhető saját alkalmazással, melyek a kiváló dizájn mellett igencsak hasznosnak bizonyultak: zseblámpa, iránytű, biztonsági központ, víruskereső stb.

Ha ez nem lenne elég, akkor az iCloud-hoz hasonló, 10 Gb alapkapacitású felhőszolgáltatást is mögé raktak a nem túl eredeti Mi Cloud fantázianévvel. Webes klienséről elérhetők telefonon tárolt névjegyek, üzentek, média állományok, jegyzetek is, ezen felül képes távolról megkeresni a készüléket, riasztani azt, esetleg teljes törlést is végrehajtani rajta.

Létezik hozzá ezen felül még egy PC kliens is, ám az sajnos csak kínai nyelven érhető el, angolra legfeljebb egy patch segítségével varázsolható. Hasznos tulajdonsága, hogy képes a számítógép internetkapcsolatát továbbadni az USB-re kötött telefonnak. Kompatibilis a Google Play-el, tehát minden ott található alkalmazás letölthető a telefonra, ezen felül van egy saját, kínai Store szerűségük is, melynek nincs angol felhasználói felülete sem. Onnan szerezhetőek be a felület megváltoztatásához szükséges témák, ikonok, képernyőzárak. Ezekből van ingyenes és fizetős kategória is, a fizetőseket MiCreditben mérik.

A MIUI jelenlegi legfrissebb verziója  a MIUI 6-os, mely folyamatosan válik elérhetővé az év végéig minden arra képes eszközre, bár az enyémen még az 5-ös verzió teljesít szolgálatot. Minden kétséget kizáróan a hardveren túl a szoftver az, ami igazán egyedivé és érdekessé teszi a telefont, hisz a MIUI számtalan olyan hozzáadott értéket képviselő funkciót tartalmaz, mely a többi Android mobilból kimaradt.

A magyar nyelvű segédletek a Xiaomi telefontulajdonosok viszonylag kis száma (ám egyre növekszik táboruk) miatt elenyésző mennyiségben lelhető fel a neten, ám van egy hivatalos magyar közösség – fórum, melyen típusonként vesézgetik a készülékek és a szoftver képességeit és számtalan hasznos információval szolgálnak a felhasználók számára. Nemzetközi szinten is fórum alapú színtereken történik az eszmecsere a Xiaomi készülékekkel kapcsolatosan.

Verdikt:

Egyelőre roppant jól teljesít a Xiaomi Redmi 1s, sőt mondhatnám, hogy a várakozásokon felül nyújt egy igazán elfogadható okostelefon színvonalat. A felület felhasználóbarát, gördülékenyen kezeli az alá rakott hardver. A különböző menedzselési lehetőségek tárháza igen gazdag, személy szerint aktívan használom az időzített altatást, a különböző töltöttségi szintekhez rendelhető energiasémákat, a SIM kártyák adatforgalmi korlátozásait. A beépített hangszóró egy kicsit gyenge, ezt a csengőhangok és a videók hangminősége is alátámasztja, viszont a beszédhangszóró jó minőségű és az elvárásoknak megfelelő.

A későbbiekben biztos írok még bejegyzést a kínai okostelefonommal kapcsolatos tapasztalataimról, so stay tuned!

Ez is érdekes lehet