iSznob

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.
  • Epöl, persze, meg ájpod, pad, ped, fón, hagyjál már! – küldtem a sunyiba minden iTermékért rajongó ismerőst. Én, aki imádom a technológiát és a műszaki üzletekben órákig képes vagyok nyomogatni az összes gombot, amit csak találok, végigtaperolom  az engem érdeklő műszaki termékeket, szemtelenül kipróbálom a legújabb fényképezőgépeket, megis mindig messziről elkerültem az Apple termékekkel teletömött pultot. Ideológiám, miszerint csak megvetni lehet a divatmajmokat, akik megvásárolják ezeket az irreálisan drága eszközöket sokáig mit sem oldódott. Aztán a dolgozóban most szoftverfejlesztődist játszunk és valakinek eszébe jutott, hogy rám testáljon egy teszteszközt, ne csak az Android lehetőségeivel legyek tisztában.

Egy iPad2-es táblagépet nyomtak a kezembe, még bőrtokján keresztül is éreztem az iPokol forróságát, szinte égette a kezem. Aztán, mikor már senki sem figyelt igazán, bekapcsoltam. Konstatáltam, hogy végül is semmivel sem több, vagy jobb, mint bármely más érintőképernyős vacak, amivel eddig találkoztam és előre csóváltam a fejem, hogy persze, ekkora képernyővel egy óra drücskölés múlva már töltőért fog esengeni ez a gorillaüveges vágódeszka, aztán mikor már két óra intenzív nyúzás után sem adta be a derekát, sőt a töltöttsége alig csökkent harmadával – pedig a képernyő nem pihent – kezdtem gyanakodni és forgattam a készüléket, vajon honnan ez a nem szűnő kitartás? Ez csak egyike volt a sok meglepetésnek, amit az eszköz tartogatott, bár mikor hazavittem körbemutogatni sokan megkérdezték tőlem, hogy voltaképp mire jó az eszköz: telefonálni lehet vele? Hát, izé… nem… ismertem be, sőt ha úgy vesszük Wi-fi kapcsolat nélkül használhatatlan…

Maga az eszköz, mint hardver megbabonázott, mert az eddigi érintőképernyős eszközökkel kapcsolatos előítéleteket egyenként számolta fel. Az x-edik megnyitott alkalmazás után is tökéletesen gyors maradt és csak egy-két kevésbé optimalizált alkalmazás tudta belassítani, mint pl. a Skype (az Andoridos telefon szétfagy tőle), vagy a Blizzard új játéka, a Heartstone, de a többi alkalmazás – főleg a beépítettek – szedték a lábuk, azonnal reagáltak és roppant gyorsan lehetett váltani közöttük.

iSznob definíció: Azt az egyént hívjuk így, aki rendelkezik egy adott Apple termékkel, de nincs tisztában annak képességeivel, nem használja ki azokat, csupán az aktuális divathullám okán vásárolja, és mint státusszimbólumot lóbálja a feje felett, de csak a számológép funkciót használja ki rajta és néha pl. telefonál vagy Facebook profilját csekkolja.

Visszatérve a nagy kérdésekre, hogy úgy egyébként mire jó: valóban semmire, ha lusták vagyunk laptoppal az ölünkbe ücsörögni, vagy valami sokkal könnyebb technikai terméket szeretnénk magunkkal hurcolászni, és nem igazán gépelünk, sőt inkább csak az internetet bújjuk, meg néha játszunk, arra tökéletesen elég. A csúcs anyaghasználat sem tudja velünk elfeledtetni, hogy nincs fogás az eszközön, így ha éppen olvasgatni szeretnénk rajta – mint egy e-könyv olvasón – akkor igen csak bele kell kapaszkodni, ám egy idő után így is azt tapasztaltam, hogy lassan kicsúszik az ujjaim közül és még nehéz is (egy könyvhöz viszonyítva).

Minden haszontalanságát és hasznosságát egybegyúrva nagyon ügyes eszköznek érzem, és csak azért nem írtam meg ezt a posztot három héttel ezelőtt, mert akkor még lázálomban fetrengtem a ténytől, hogy ilyen eszköz egyáltalán létezhet… Mára valamelyest objektívebben tudok az iEszközökre tekinteni. Annyi biztos, hogy egyértelműen bizonyítják a design létjogosultságát és hogy egy adott eszköz és szoftver megtervezésekor nem szabad kompromisszumokat kötni semmivel és senkivel, így érhető el a már taglalt minőségszint. Szóval minden iSznob embernek üzenem: igazuk van, tényleg remek termékeket birtokolnak! – ugyanakkor ez is csak az “anyag” birtoklása, mely mások fölé emel, egyenlőtlenséget teremt, ezt is el tudom fogadni bizonyos mértékig: egy pillanatra legyőzött a technofil énem…

0 hozzászólás

john doe 2014.08.19. - 08:30

Letezik 3g-s valtozat, amibe sim kartyat raksz es barmikor van rajta net, nem draga egy ilyen elofizetes …
offline mint konyvolvaso, tukor, zenelejatszo, stb lehet hasznalni…

Az ipadben az a nagy szam, hogy jobs krealt egy tarsadalmi igenyt ami elotte nem letezett.

Szabó Árpád 2014.08.19. - 10:46

Igen, hallottam róla – vagyis inkább olvastam róla, hogy több különböző verzió létezik az iPad-ekből és külön érdekesnek is találtam, hogy a tablet végül is hordozható, mégsem telepíthető rá pl. a Siri intelligens titkárnő, bár gondolom ehhez leginkább a fejlesztői tiltásoknak lehet köze, mert ugye elméletben minden eszközök ugyanaz az iOS 7 fut, csak az egyik eszközön ez van tiltva a másikon meg az.
És igen, ahogy az érintőképernyős telefonok esetében az áttörést, úgy az ipadek esetében egyáltalán a megjelenést és az igényt Jobs-nak köszönhetjük és az emberek márka iránti elköteleződésének, mivel él bennük egy ilyen percepció, miszerint az Apple eszköz egy csepp megkristályosodott jövő, és a többi gyártó csak követni tudja őket, megelőzni nem.
Kíváncsi leszek egyébként, hogy Jobs után is képesek lesznek-e igazi innovációra, az öregnek jó orra volt ahhoz, hogy mit lehet sikerrel értékesíteni, lásd pl. az iPad, amiről kb. mindenkinek ugyanaz a véleménye, mégis tucatjával találnak gazdára. 🙂

Csernik Márton 2014.08.19. - 09:10

Sokáig nekem is elég vegyes érzéseim voltak az Apple-eszközökkel szemben: anno relatíve sokat kellett tesztelni a cégben iPhone-on meg iPaden, rengeteg szenvedés és kín volt ezzel, mert az egy dolog, hogy használni jó (tényleg jó!), de fejleszteni szörnyű rájuk. Az OS X-et is próbálgattam, de ott is inkább csak tesztelés jelleggel, az mondjuk nem volt rossz.

Laptopon mindig Windows-t használtam (a Linux mindig valamiért problémás volt), aztán tavaly ráfutottam egy eléggé akciós MacBook Pro-ra, és beadtam (magamnak) a derekam, megvettem: azóta vissza se nézek a Windows-ra! Viszont, aláírom, hogy nekem a munka miatt fényévekkel jobb az OS X, és megérte a befektetés, ellenben otthoni felhasználásra (filmnézés, zenehallgatás, netezés) teljesen túlárazott, felesleges pénzkidobás, arra tökéletes a Windows-os számítógép is.

Mobilra meg hát továbbra is Android, mert úgy érzem, hogy az elég, és az újabb modellek és Android-verziók már tényleg fantasztikusak.

Szabó Árpád 2014.08.19. - 10:59

Az árérték arány ami elsősorban földhöz vágja a laikusokat / holott az értéket ugye a felhasználással teremted meg te magad. Én személy szerint produktivitás mániás vagyok (nem kéne kaizent meg irodai leant tanulnom, ez tény) és egy operációs rendszerben is mindig azt keresem, hogy mennyire képes kézre állni a mindennapi irodai munkában.
Nyilván te webfejlesztőként az időd nagy részét gép előtt töltöd, így érthető is az álláspontod, tehát valójában ugyanarról beszélünk: a kihasználás mértékétől függ az adott termék hozzáadott értéke.
Személy szerint hülyét kaptam, mikor kiderül, hogy az egyik főnök a hét éves gyerekének bevásárolt egy baszott nagy képátlójú, legmodernebb iMac-et… bár azt szerintem senki sem mondta nekik, hogy ezen bizony játszani nem nagyon lehet majd, hacsak nem Steamen keresztül…
A válogatott hardverek és a jól skálázott, eleve rá optimalizált operációs rendszer eredményezte pl. hogy Makoto Shinkai egymaga egy Macbookon készítette el első gyönyörű animációs filmjét.
Bölcsesség vagy mi a végére: két típusba sorolhatók a iFelhasználók: iSzakemberekre (programozók, szakemberek, művészek, kreatívok) és az iSznobokra, akik az előző embercsoport eredményeit szeretnék birtokolni magán az eszközön keresztül… (ez lehetne Coelho idézet is, amit a Knjaz Milos oldalára ragaszthatunk)

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: