TOP 3 blog fejlesztés, amit minden bloggernek érdemes megfontolnia

írta Árpád
0 megtekintés

Sokszor olvasok bejegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy mitől válik jóvá egy blog, legyen az akár magazin jellegű, vegyes témákat feldolgozó vagy egy területre fókuszáló, szakmai napló. Egy téves elképzelés viszont újra és újra előjön, miszerint semmi nem számít, csak hogy egyedi tartalmat állítsunk elő; igen, tessék mindent feláldozni a „content” oltárán! Aztán csodálkoznak jó tollú, kiváló bloggerek, hogy vért izzadnak a heti három poszt megírásával, mely stilisztikai szempontból hibátlan, választékos, értéket közöl, ám csak nem jön a siker.

Tények

Az egyedi tartalom egy 1996-os elképzelés, még az Internet hőskorából, mikor limitált volt a hozzáférés  és az önkifejezés zöme a fórumokon és IRC csatornákon zajlott. Mára viszont exponenciálisan megnőtt a felhasználók száma, ezzel együtt a tartalom mennyisége is a hálózaton. Tanulmányok hosszú sora foglalkozik vele, hogy mennyi forgalom és új tartalom generálódik minden percben a világon, így képezve egy végtelen információs óceánt, melyben halászgatni egyre nehezebb. Késhegyre menő viták zajlanak arról is, hogy a Google keresőben a minél magasabb helyezés, vagy a közösségi hálózatok fontosabbak a forgalom szempontjából, esetleg az ezektől független, kisebb csoportokban létrejövő link listák visznek-e közelebb az áhított olvasószámhoz.

Pillanatnyi igazság

A pillanatnyi igazság, hogy – szerencsére vagy szerencsétlenségünkre – nem csak a tartalom számít, sőt egyre nagyobb a hangsúly az összképen, mely magába foglalja a választott platformot, a felhasznált képek eredetét, a  célzott közösségi hálózatokon való jelenlétet és legfőképp a dizájnt (több aspektusból is), azaz magát a márkát, a blog brandjét!

De hát nem akarok én semmit sem eladni! Mi ez a márka dolog? – kérdezhetnéd joggal kedves Olvasó! Közelítsük hát meg más szempontból a kérdést: – Nem az a célod, hogy a Te tartalmadat olvassák másoké helyett, hogy rátaláljanak a tartalmadra, hogy reagáljanak a tartalmadra?

Ha így vesszük, akkor a blogolás mára összefügg egy teljes körű marketing tevékenységgel, melyben egy személyben vagy a blogod dizájnere, webfejlesztője, SEO szakértője, fényképésze / hangmérnöke, ügyfélszolgálatosa, hivatalos PR szakembere.

A következőkben összegyűjtöttem pár a blog brandinggel kapcsolatos felvetést és olyan jó tanácsot, melyet érdemes megfontolni; sőt sajátos hozadékaként olyan szaktudással is gazdagodhatsz, amely jól jöhet még az élet számos más területén, pl. ha saját vállalkozásba kezdenél.

1. A blog identitás meghatározása – ki vagy?

A blog is egy weboldal, mikor pedig weboldalakat, sőt egész márkákat hozunk létre, pár alapvető dolgot illik tisztázni, elsősorban az identitást. A blogod egy nyakkendős – aktatáskás úriember aki szeret elegánsan öltözködni, vagy talán cserfes tini lány, aki megmondja az őszintét, esetleg egy borostás filozófus srác, aki a helyi könyvtárban alszik? Ahogy a személyek identitását határozza meg nemük, hitvallásuk, társadalmi helyzetük, a világról alkotott képük, tehát értékszemléletük úgy definiálják ezek a tulajdonságok a blogokat is.

Tisztázni kell:

  • miről írunk (tematikai besorolás vagy témafókusz)
  • hogyan írunk róla (személyes vagy szakértői stílusban, vélelmek, megérzések, vagy tények alapján)
  • az értékrendszert (milyen értékek mellett áll ki a blog és melyeket vet el, képes-e őket őszintén felvállalni)

2. Koncepcióalkotás – hogy hívnak?

A blog koncepciója az első pontban meghatározottakkal egységben kell legyen, megalkotása során kijelölésre kerülnek a témák, kategóriák, címkék, és a legfontosabb: a név. A név a brand egyik legalapvetőbb része, ha elég erős a név képes látatlanból is eladni a terméket a célcsoportnak, gondoljunk csak a McDonalds-ra, Microsoft-ra, vagy az Apple-re. Blogos példák: Webisztán, Filmbuzi, AndroGeek, Tempty.

A név jellemzően utólag nehezen módosítható, főként, mert jobb esetben a blog webcíme és az elnevezése ugyanaz  (tehát járjunk el körültekintéssel) – ellentétes esetben komoly fogalomzavar jöhet létre: pl. ridikülhírek a tartalomban pedig az apácák fantasztikus életéről olvashatunk. Nem szerencsés. A név soha ne legyen két szónál több!

3. Dizájn – hogy nézel ki?

Méltatlanul alábecsült ám sarkalatos kérdés. Egy három hasábos portál layout rikító színekkel, inkoherens logóval, csomó apró képecskével a 90-es éveket idézi, avas szájíz kíséretében ösztönözve a látogatót a távozásra.

A blog színei

Az identitás, koncepció és a név meghatározása után a színek kijelölése következik. A mai trendek szerint a fehéren és feketén túl még három szín engedélyezett maximum, ám ezek egymással harmóniában kell legyenek, sugallniuk kell, hogy mit várhat a blogtól az olvasó és felelősen alkalmazandóak a blog felületén. Ha kiég a retinánk olvasás közben, azzal nem vagyunk sokkal beljebb.

A blog logója

A név és a kiválasztott színek felhasználásával készül a blog logója, mely később minden hivatalos felületen visszaköszön. Két választása van a bloggernek: vagy szimbólumokat használ a logójában, vagy tipográfiát az-az szöveget. Nem könnyű választani, de elárulom, vannak mind a kettőt eredményesen használó blogok is. Pl. a blogon láthatunk tipografikus fejlécet, míg a facebook vagy twitter porfilon ugyanazzal a betűtípussal és színekkel, csak a kezdőbetűket kiemelve. Érdemes elmélyülni a grafikus programok használatában (Illustrator, Photoshop) és utánanézni a különböző platformok képméret szabványainak, hogy a legteljesebb hatást érjük el.

A blog tipográfiája

Az olvashatóság és az esztétika kéz a kézben jár, ennek tudománya a tipográfia. Számtalan blogot láttam már, ahol olvashatatlan, cirkalmas betűtípussal írnak bloggerek és mikor az első bekezdéstől kifolyik a szemem akármennyire is érdekeljen a téma nyomok egy x-et rá. Ugyanilyen kiábrándító, mikor pl. égő rózsaszín alapon, hangyaméretű, citromsárga betűket kell kisilabizálni. A konvencionális, minimál itt is a nyerő: fehér, vagy tört fehér alapon sötétszürke betűk könnyen olvashatók. Megmosolyognivaló, ha van egy jól eltalált betűtípus, ám nem támogatja a magyar „ű” és „ő” betűt, melynek következménye egy csomó ormótlan, kilógó karakter a szövegben, vagy ne adj isten a címben! Ha kompromisszumképtelenek is vagyunk, azért válasszunk olyan betűtípust, ami legalább valamennyire hasonlít a formázatlan karakterekhez.

A szöveggel kapcsolatban még örök kérdés, hogy hagyjuk-e balra zártan vagy formázzuk sorkizártra a bejegyzéseket. Tudományosan az előbbit állítólag könnyebb olvasni, ám az utóbbi terjedt el, emlékezzünk csak, nem láttunk még balra zárt hasábokat újságokban, sem könyvekben vagy éppen magazinokban. Gusztus dolga, én a sorkizártra esküszöm, de kövezzetek meg!

A blog bejegyzéseinek tagolása

A Google (és az olvasó is) külön örül neki, hogy ha alcímekkel tagoljuk a hosszabb bejegyzéseket, így segítve az olvasást; ez bekezdésenként némi pihenőt is kínál a blog olvasója számára. Miért jó? A felnőtt ember nem tud tíz percnél hosszabban egyenletesen egy adott dologra fókuszálni; az internetes környezetben pedig még számolni kell számtalan olyan zavaró tényezővel is, mint az ezeregy megnyitott böngészőfül, felugró chat üzenetek, az ablakok közötti váltás. Akár használjunk alcímeket, akár ne a folyó szöveget is szakaszolni kell bekezdések segítségével. A hosszú folyamatos szöveg untatólag hat, ezért érdemes kis „katonákra” szaggatni őket, hogy falatonként fogyaszthassák a bejegyzés tartalmát. Maximum 1000 karakterenként egy bekezdéstörés javasolt.

Összegzés

Érdemes eltenni fejben, hogy ez a bejegyzés csupán karcolgatja a felszínt a mai modern blog marketing trendekkel kapcsolatban és csomó olyan dologra nem terjed ki, mint amilyen a jó platform megválasztása, a szükséges alapképességek taglalása, a különböző sablonok és a hozzájuk tapadó konfigurációk szemrevételezése. A teljességre törekvés igénye nélkül viszont közli az alapokat, melyekkel kapcsolatban ha utánanézünk és valamely mértékben alkalmazzuk őket konzisztensebb hatást érhetünk el, a felhasználók számára kellemesebbé tehetjük az irományaink elolvasására szánt idejüket és a megszerzett tudással mi magunk is többé válhatunk.

0 hozzászólás

bikmakk 2014.11.04. - 15:56

“A név soha ne legyen két szótagtól több!” – inkább 4-5 szótagnál több. Vagy ha úgy értetted, hogy két szónál több ne alkossa a címet, abban egyet értünk: pl. Chili & Vanília vagy a Pamacs és Penge még két szónak számít. Mondjuk ebben is van kivétel, pl. a “Ritkán látható történelem” blog, szerintem jól eltalált neve. De inkább a két szavasaknál maradnék.

Szabó Árpád 2014.11.04. - 16:00

Basszus, jól elírtam, gyorsan javítottam is! Köszi a visszajelzést! 🙂
A hosszabb neveknél tényleg az számít, hogy mennyire ragadós maga a név, a szöveg. Az általad említett esetben pl. megjegyezhető és érdekfeszítő a név, sugallja, hogy itt olyan dolgokról olvashatunk, melyekről ritkán esik szó.

balaaz 2014.11.05. - 22:29

Nem tartom magad az olvasódnak, így nyilván nem hozzám szól ez a bejegyzés, de:
– Én bloggerként sosem akartam, hogy engem olvassanak mások HELYETT.
– Érdekes játék ezekkel foglalkozni, ugyanakkor számomra nagyrészt lényegtelenek továbbra is, mind a saját, mind a mások blogjait illetően. Azt vágom, hogy van trend, meg irány, meg fejlődés, meg mi az ami kifizetődő – de csinálja csak a modern blog marketing ezt nélkülem…

Amúgy igazad volt és rohadtul csak utólag veszem észre, ha írsz valami újat, mert a WP-olvasó ugyan nem szól róla. De ez is jó így. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Nem zárkózom el tőle, hogy aktív legyek, de széllel szemben vért hugyozni már öreg vagyok.

Szabó Árpád 2014.11.05. - 23:30

Két irányból is megközelíthető a téma számomra:

  1. A “nem, nem és nem, én csak írni akarok” nézőpont melyből ezek felesleges hívságok, szemfényvesztés, káprázat, csinnadratta! Az érték létrejön és ott van és egyébként is elég lenne egy HTML sablon is, ami fekete-fehér vagy erősen limitált módon “kiírja” a képernyőre a tartalmat. Nem számít hogy olvassák-e mások “helyett”? Lehet megfogalmazás béli hiba részemről, de akkor ezúton javítom: ha nem a te blogod olvassák, akkor másét olvassák, meg vannak akik nem olvasnak blogot. A blogger szempontjából, ha úgy vesszük ez a három kategória létezik. Illetve mi bloggerek exhibicionisták vagy legalább extrovertált személyiséggel rendelkezünk és meg akarjuk mutatni az álláspontunk, a hitvallásunk, ezért nem a Wordnek írunk, ugye? 🙂 Sőt, szeretnénk ha reagálnának is rá, máskülönben nem ki lenne kapcsolva a komment doboz, nemde?
  2. Mikor hat év lélek tárogatás és aktív blogolás után bezárod a bazárt – “minek ezt csinálni, mi értelme, mikor hasznosabban is eltölthetném az időmet: nyelvtanulás, sportolás, emberek közé járás, pihenés” ? Minden tény önmagában is perdöntő érv a blogolás folytatása ellen, nemhogy egyben! Mégis leülsz a gép mellé és újrakezded. Mondjuk épp a semmiből, sőt még költesz is saját tárhelyre és domain-re évente. És ezúttal valami mást szeretnél, mert tudod, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra – a szerelmes verset is csak a szerelmesek értékelik igazán. Rájössz, hogy értéket szeretnél teremteni, valamit, amivel ha mást nem, de egy picivel jobb hellyé teheted a világot (bármilyen szörnyen is hangzzon ez). És pl. olyan dolgokkal kívánsz hozzájárulni mindehhez, mint egy apró ország, igen nehéz nyelvén igyekszel tevékenyen részt venni blogszféra életben tartásában, sőt fejlesztésében, úgy, hogy megosztod saját tapasztalataid. 🙂

Nálam most ez a második fázis van, aminek fő oka az ambícióm és a vágyam a kísérletezésre – arról nem is beszélve, hogy erőteljesen szakmai ártalom a marketing, tartalomalkotás, grafika, IT, webfejlesztés, sőt még az irodalom érintettsége okán.

Igen, érdemes pontosan meggondolni, hogy kinek mi az artspoetica-ja és a motivációja, na meg a célja a bloggal és a blogolással.

Villányi Andrea 2015.12.16. - 12:56

Nagyon jók a tanácsok és összeszedettek az írásaid.

Árpád 2015.12.16. - 14:02

Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy olvasol! 🙂

Sára 2016.12.11. - 00:43

Kedves Árpád!

Azt szeretném kérdezni, hogy bármely blogként közölt tartalom publikációnak számít-e? Ha például valaki kutatást készít olyan módszerekkel, ahogy a nagykönyvben le van írva és annak eredményeit közli, az saját szellemi termék, vagy nem védi semmi jogilag?

Válaszod előre is köszönöm,
Sára

Árpád 2016.12.11. - 22:59

Kedves Sára,
Az általános terminológia szerint minden ami nyilvánosan megjelenik, vagyis a publikum számára elérhetővé válik az publikációnak számít. Ahogy egy adott módszertan használata ingyenes (teszem azt egy SWOT elemzés), addig ha egy terméket fejleszt ki valaki aminek gerince a SWOT digitális használata (és ezért pénzt is kér) már jogilag aggályos lehet. Mindenképp meg kell keresni a szellemi tulajdon gazdáját és meg kell kérdezni, későbbi jogi viták elkerülése érdekében pedig akár írásos nyilatkozatokat és megállapodásokat is kötni kell a tulajdon felhasználását illetően.
Az általad is vázolt esetben az adott tanulmány szabadon felhasználhatóvá válik. Hivatkozhatnak rá, vagy átemelhetnek belőle. Nyilván fontos lesz a hivatkozás és a forrásmegjelölés. Pl. ha a publikációdat PDF formátumban adod közre, akkor egyrészt javasolt az elejére egy szakaszt beiktatni (mint egy könyv esetében), ahol szerepel a szerző, a mű címe, készítésének ideje, és még nagyon sok más adat. Ezen felül a PDF fájlok jól titkosíthatóak, ami pl. lehetetlenné teheti az állomány feldarabolását, szerkesztését (bár ez csak egy alacsony szintű védelem, mégis csökkentheti a visszaélők körét).

Ha komplex kutatást végzel pl. egy egyetemen, vagy eleve kutató vagy, akkor mindenképp az adott intézmény jogtudósait érdemes megkérdezni a témáról, hisz ebben az esetben már az intézmények pl. egy egészségügyi kutatás eredményét jobban is védhetik, limitálhatják a publikáció köreit. Stb.

Részemről csak az internetes publikálásban van némi jártasságom, vagyis a blogírásban. Személy szerint forrásmegjelölést és visszahivatkozást szoktam kérni ha felhasználják valahol.

Remélem megtudtam válaszolni a kérdésed.
Üdvözlettel: Árpád

Sára 2016.12.14. - 16:30

Kedves Árpád!

Köszönöm az átgondolt választ!

Szűkítem a kört: tegyük fel, hogy támogató intézmény nélküli kutatásról van szó, a kutatással kapcsolatos tanulmány kerül fel egyszerre – vagy több széttördelt alkalommal – a blogra, mint cikk, bejegyzés (nem tudom a pontos megnevezést).

Ebben az esetben, mondjuk jogilag megengedett-e, hogy valaki ugyanezt az anyagot, vagy ennek eredményeit, később egy szaklapban, szakfolyóiratban vagy honlapon saját neve alatt publikálja, vagy az plágiumnak számít? Van-e erre vonatkozó jogi szabályozás?
Vagy teheti-e ezt mondjuk arra hivatkozva, hogy a blogon való tudományos eredmények megjelentetése nem valódi, védett, elismert publikációs forma?
Sok olyan esetről hallottam, hogy adott személy létrehozott, feltalált valamit, rájött valamire, és csak mert nem a megfelelő fórumon, a megfelelő módon tette azt közzé, a feltalált, kitalált dolgot végül nem az ő nevéhez köti a világ, pedig időben megelőzte azt a másik személyt.
Az egyéni kutatás mellett ez a kérdés érvényes a szépirodalomra, filmek forgatókönyveire, saját videó- vagy hanganyagra, esettanulmányra, vagy akár egy téma sajátos aspektusból való elemzésére, értelmezésére is..szóval minden szellemi termékre.
Olvastam, hogy megkéred az anyagaidat felhasználókat, hogy jelöljék meg a forrást, ezt nem érzem erős védelemnek.

Üdvözlettel,
Sára

Árpád 2016.12.26. - 12:54

Kedves Sára,

Sajnos tudományos és egy egyéb témákban történő publikációk esetén nincs kellő tapasztalatom, mivel én személy szerint egyrészt open source hívő vagyok, másrészt minden kutatás melyet végeztem ismeretterjesztő céllal tettem. Pl. a magyar blogoszféra felmérését végeztem el az előző két évben, az anonimizált forrásadatokat és a belőlük készült jelentéseket is ingyenesen, bérmentve tettem közzé. Ha valaki szimplán felhasználja egy dolgozatban és forrásmegjelölés nélkül, akkor vagy elhiszik az eredményeit, vagy nem. De maximum három google keresés után fel fog jönni az oldalam a keresőben az eredeti kutatással.

Egyik ismerősöm most védi az egyik pesti egyetemen a szakdolgozatát és ma már teljesen bevett eljárás, hogy webes plágiumvizsgálatnak vetik alá.Bizonyos % egyezés után pedig dobják is vissza a munkát.

Ismétlem ez megint egy kettős mérce. Ha egy jól be SEO-zótt blogon teszed, amire gyakran látogat a Google keresőrobotja és felteszel egy adott szöveges tartalmat, a kikerülés dátuma lesz mérvadó annak tekintetében, hogy melyik számít első publikációnak. A legkorábbi ergo az eredeti, minden más csak átemelés és másolat, vagy esetleg plágium.

Az online publikáció, mindig az ingyenességen, kölcsönösségen és a tudásunk megosztásán alapul. Ha nagyon aggódsz a munkád megosztását illetően, de mindenképp meg szeretnéd osztani, akkor tedd azt e-könyv formátumban egy kiadónál (nem vészesek a költségei), vagy digitálisan aláírt, másolásvédelemmel ellátott PDF formátumban.

Kicsit olyan az eset amelyről beszélgetünk, mint pl. egy regény esetében, amelyből nem vár bevételt az alkotó. Akkor most fejezetenként publikálja? Mi az esély rá, hogy valaki nem gyűjti ki, rakja össze és adja ki? Semmi. Vannak eszközök, pl. WordPress oldalakhoz, amelyek folyamatosan monitorozzák, hogy az adott weboldal tartalma megjelenik-e még valahol a weben és jelez, ha valaki lemásolja, ekkor jöhet első körben a Google. Mert hogy van olyan lehetőség, hogy egy adott oldal esetében ha kiderül a plágium és felszólításra sem távolítja el a másolt tartalmat, akkor az eredeti tartalom tulajdonosa (Google Search Console tulajdon kell legyen minimum a weboldalad) jelezheti a keresőnek, hogy tiltsa ki a kereső találatok közül az adott oldalt. Ha ott is marad a tartalmad, soha senki nem fogja többé megtalálni mert a Google az egész domaint kitiltja.

A kérdést by the way érdemes lenne feltenni fórumokon vagy online publikációkkal kapcsolatos fb csoportban pl. Rengetegen írnak ezt-azt, másnál is egész biztos felmerült már ilyen kérdés. Érdemes lehet oda is benézni.

Üdvözlettel:
Árpád

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: