Témaötletek tára az év 365 napjára

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Régebben tartottam magam hozzá, hogy minden nap írjak még ha nem is publikálom a megszületett gondolatokat, mert éppen nem ütötték meg a mércét vagy éppen túl személyesre sikeredtek. Mi szöveglaborosok, zugírók és alkalmi poéták hajlamosak vagyunk a “szellemi jojó effektusra“: intenzív időszakokban rengeteg publikálunk, hogy aztán hónapokra meg évekre kimerüljünk – vagy csak, hogy jól elhitessük magunkkal ezt. A gond mindig a témaötletek hiányára vezethető vissza, ám az érme másik oldalaként már rendelkezünk a témaötletek garmadájával pl.  füzetben felírva, vagy éppen már első bekezdéssel is vázlatba mentve, közben fejben ott a kész írásmű is, csak éppen az aktív, alkotói szakasz marad ki.

A melóból kifolyólag rákényszerülök, hogy olyan témákkal foglalkozzak, melyek kulcsfontosságúak a kreativitás tudatos használatához (szegény én ugye, hogy nem alaplapot csavarozok Szingapúrban, nem is értem mit nyafogok) és épp Edward De Bono egyik módszerén alapul (véleményem szerint) a WordPress.com szerkesztők által 2013-ban közreadott “365 days of writing promts” című témagyűjtemény, melyben valóban az év 365 napjára találunk  jobbnál jobb témaötleteket. Pl. felütöm a mai napot: Július 14, “Fordított nap:  ha általában tematikus írásokat publikálsz, akkor ma posztolj egy fotót, ha egyébként fényképeket posztolsz, akkor pedig írj kitalált történetet, ugyanakkor ha prózát írsz, akkor ma próbálkozz meg egy verssel, ha pedig verseket faragsz, akkor ma inkább rajzolj valamit!”.

LETÖLTÉS: “365 napnyi súgó íráshoz”

 

Ugye említettem De Bono-t aki a szabad asszociációval és kreativitás serkentésével kapcsolatban kidolgozta a véletlen szavak és a véletlen képek módszerét, amely ha jobban szemügyre vesszük, csupán lemodellezése az asszociációra épülő kreatív folyamatoknak: magyarán ha ránézünk egy tárgyra, vagy hirtelen meghallunk egy hívószót az beindíthatja a gondolkodásunkat és segít elvonatkoztatni, esetünkben pl. az üres papírtól és a villogó kurzortól.

A “365 day of writing promts” a fent említett módszert használja és remekül ad támpontokat, de nem terel zsákutcába: csupán egy hívó kifejezéssel kezd, majd két-három mondatban  körül írja, hogy miről is írhatnánk, vagy technikai ötleteket ad, esetleg megpróbál kimozdítani a komfortzónából.

Kiváló írásgyakorlásra, kreativitás fejlesztésre olyan bloggerek számára akik elsősorban az írás öröméért írnak és a bloguk nem egy nagyon körülhatárolt, tematikus napló, vagy magazin, de még ha ez így is lenne, akkor is nyithat külön kategóriát, vagy éppen aloldalt a serkentő bejegyzések számára.

Kellemes írásgyakorlást addig is!

 

0 hozzászólás

why-att 2014.07.14. - 20:16

Erre komolyan kíváncsi leszek, egész jó ötletnek hangzik. Majd beleolvasok és kipróbálom. 🙂

Szabó Árpád 2014.07.15. - 06:15

Sok sikert hozzá, megéri kipróbálni, kötöttségek nélkül tényleg hozhat be új nézőpontokat.

balaaz 2014.07.17. - 21:48

Érdekes, én meg most pont arra próbálom magam rászoktatni, hogy minél kevesebbet írjak. Vagyis hogy leszoktassam magam az írási-késztetésről. Eddig szarul megy, de még csak nemrég láttam neki. 😀 Erről kevésbé szoktam értekezéseket látni, nem úgy mint a hogyan írjunk témáról. Pedig azt mondják, hogy a “cuccozással” sosem könnyű leállni…

Kreativitás serkentése: erről meg az a baj, hogy nagyon negatív asszociációm vannak mostanában. Rühellem amikor kényszerből szanaszét kell szakadni a sok melótól és akkor még elvárják a hullafáradt, zombivá silányult munkaerőtől, hogy legyen sziporkázóan kreatív is – ráadásul, ha lehet akkor persze ingyen adja a szürkeállományát.

Szabó Árpád 2014.07.18. - 08:26

Az első bekezdésre reflektálva: attól soha ne félj – sőt, irigykedem is rád ilyen szempontból – hogy állandó közlési kényszered van. A WordPressnél is van “ütemezés” funkció, hogy mikor jelenjen meg a posztod, így ha éppen szófosása van az embernek és egy ültő helyében meg tudna írni legalább 2-3 bejegyzést, akkor azt szépen előre lehet ütemezni az időben. Manapság a legtöbb blog és blogger problémája, hogy nem tudja szinten tartani a publikálás gyakoriságát. Ez rám különösen igaz. A nulla tartalom ellentéte a túl sok tartalom egy adott időperióduson belül. Mindkettő olvasógyilkos jelenség. Sokat olvastam arról, hogy általában hány posztot érdemes hetente megírni – témától függetlenül. Az általános ajánlás valahol 2 jól kidolgozott poszt közelében van (hosszabb tartalom: 2000 karaktertől felfele, médiában és linkekben gazdag, jól tagolt módon) vagy pedig 4 rövidebb szösszenet 2000 karakter környékén. Az olvasók gyakran hét közben nem érnek rá olvasni a követett blogokat, így hétvégén ülnek neki, tehát ők már a teljes felhozatalt látják és jó eséllyel csak egyet-kettőt fognak megnyitni – azt a témát ami számukra releváns vagy szimpatikusabb.

A kreativitás kimerítésére: igen, ez így van, gyakori manapság az agyelszívás a cégeken belül és tényleg kiskanállal kaparják ki az ember koponyáját.
Persze teher alatt nő a pálma – ha használod a kreativitásod nap mint nap, akkor egy idő után megtanulsz takarékoskodni vele, tartalékolsz és határokat húzol.Sőt lehet fejlődik is ez a készség, mint az izom, ha edzésben tartjuk.
Én ilyen jegyzetekben (pl. Evernote), napközben gyűjtögetem az ötleteim és elrakom későbbi kidolgozásra őket, így nem érzem azt, hogy kárba vesznének ezek az agyi villámlások 🙂

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: