Személyes évértékelő 2015

írta Árpád
0 megtekintés

Minden év végén szeretem áttekinteni annak eseményeit. Az összegzés lehetőséget teremt egyrészt az utánkövetésre, másrészt a fontosabb történések és élmények felidézésére, azok hatásainak tanulmányozására a személyiség komplex szempontjából. Úgy gondolom, hogy minden tapasztalat, amit megszerzünk egy adott időperiódus alatt hozzájárul a személyiségünk fejlődéséhez. Aztán persze mindig lesznek WTF momentumok és pofára esések is, de ezekből megerősödve, tanulva lehet továbblépni hozzáállástól függően. Az idei év sok szempontból vízválasztó. Budapestre költözésem óta a legmeghatározóbb időszakon vagyok túl.

Tél

Az előző év végén indított első Magyar Blogoszféra Felmérés eredményeit vasaltam össze január folyamán. Bevallom, fel kellett szállni hozzá a szopórollerre és megtenni vele pár kört. Tanulság: ahol csak lehet, mindig zárt végű kérdéséket kell feltenni, a szabad szöveges lehetőség habár demokratikus, ezzel egyenlően kaotikus eredményeket szült. A dokumentum végül elkészült és hosszú évek óta először kaptunk egy megközelítőleges képet a magyarok blogolási szokásairól. Igaz a 150 válasz adást kicsit kevésnek éreztem, de elsőre teljesen rendben volt.

Több szempontból is kjúdó történelmet írtunk a Bukyukai Kyudojo-val hisz számos, patinás eseményt valósítottunk meg a csapattal. Februárban ismét ellátogatott hozzánk négy diákjával iskolánk neves képviselője, Makinori Matsuo sensei, egyenesen Japánból. A szeminárium abszolút siker volt, remek hangulatban telt, és a környező országokból is érkeztek rá résztvevők. Személyes jó élmény volt, hogy a horvát csapatokkal sikerült jó kapcsolatot kialakítani és a kezdeti gyanakvás után – mivel én szerbül tudtam csak kommunikálni velük – jó nexus alakult ki közöttünk. Az eseményről a magyarországi dojókat sorra látogató True Style Magazine forgatott egy badass videó montázst, sőt még riportokat is készítettek vezetőinkkel.

Az állandó fejlődés jegyében sikerült megállapodni a cégben egy haladó szintű excel képzésen történő részvételben. Fellobbant bennem a mohó vágy a táblázat kezelő szoftver ismerete iránt. Minél több, az életből vett gyakorlati példát oldottunk meg a képzésen és funkciót, függvényt ismertünk meg, annál inkább szélesedett a jövőbeni felhasználás spektruma. Ezzel párhuzamosan egyre több céges megbízást kaptam adatkészletek, elemzések és adatmetszetek létrehozására, ezek remek terepet szolgáltattak frissen szerzett tudásom kiaknázására. Ezzel párhuzamosan kidolgoztam egy belső képzési programot, mellyel szintre hozhatom a munkatársak excel szakértelmét. Igen, ez elég kocka megnyilvánulás a részemről, de nem tehetek róla, izgalmas területről van szó és a vele való bíbelődés látványos fejlődést idézett elő a gondolkodásmódomban. Sikerült az érzelmek iránti vezérlésről áttérni egy sokkal hidegebb, racionálisabb vezérlésre.

Tavasz

Hogy ne induljon egyszerűen a március, lakástulajdonosom váratlanul (na jó, voltak előjelek) felmondta a bérleti szerződésem február utolsó napján. Az égi vagy ki tudja milyen gondviselésnek köszönhetően másnap reggel az első albérleti hirdetés során sikerült új kecót találni. Kisebbet, drágábbat, cserébe rejtett csapdák és szekrényből kidőlő csontvázak nélkül. Külön öröm, hogy alig 500 méterrel arrébb kellett csak hurcolkodnom. Jelentősen megkönnyítette a sok szemét átvonszolását, amit e pár év alatt halmoztam fel. Hosszú hónapokba tellett, míg lassan ismét azt mondhattam, hogy otthonra leltem, mára viszont egész hangulatos kis kuckóvá alakítottam a lakást. Teljes győzelem, főleg, hogy legalább egy évre szól a szerződésem, így egy időre letudtam a lakhatást.

Úgy tűnik, hogy a májusi hónap valamiért mindig nagy változásokat hoz az életemben. A melóhelyen lohadni kezdett a lelkesedésem az állandó rutin feladatok okán – újdonság kereső mentalitásom és folyamatos fejlődési vágyam nem talált kitörési pontokat. Mint egy isteni kinyilatkoztatás jött a lehetőség, hogy átvezényeljenek egy új munkakörbe, mely addig a pillanatig nem is igazán létezett a cégben. Így karrierem a mi terminológiánk szerint, mint üzleti informatikus folytathattam – a mainstreamben ez a Business Intelligence és a gazdasági informatikus szinonimája. Az új feladatok és kihívások sok tanulást és fejlődést vetítettek előre. Bizakodón vállaltam, hisz pont olyan irányokba mozdítottak, melyekkel akkortájt kezdtem ismerkedni. Online marketing, SEO optimalizálás, adatelemzés és adatminőség növelés, adattisztítás, adatbázis és nyilvántartó rendszerek építése és az egyik legizgalmasabb terület az adatok láthatóvá tétele különböző BI eszközökkel, mint a QlikSense vagy a Microsoft PowerBI platform.

A tavasz másik kiemelkedő eseménye pedig az első Magyarországon tartott Nemzetközi Heki Taikai volt, mely az európai heki stílust gyakorló kjúdó közösség egyik legfontosabb évi eseménye. Ilyenkor a szélrózsa minden irányából érkeznek csapatok képviselve országukat vagy dojójukat. Egy ország/klub mindig három egymást követő évben szerez jogot az esemény megszervezésére. Amikor Németországból hazatérve tolmácsolták vezetőink a német szervező bizottság jóváhagyását, hogy 2015 és 2017 között mi a dojónk kapja meg a megtisztelő feladatot, mind nyeltünk egyet. Ugyan kisebb rendezvényeket, mint a tavaszi Sakura ünnepségen való részvételt, vagy más eseményeken való vendégszereplést eddig sikerrel összehoztunk, de egy ilyen nívójú bajnokság lebonyolítása már kemény falatnak számított. Végül mégis csúcs teljesítményt nyújtottunk, az egész csapatunk egy emberként időt és energiát nem spórolva dolgozott. A mérkőzésen 13 csapat, 5 országból vett részt. Az esemény weboldalát pedig én készíthettem el, ami külön izgalom volt – először dolgoztam kétnyelvű webodlalon, sőt a lelkesedés annyira magával ragadott, hogy a mérkőzés ideje alatt még naponta posztoltam is két nyelven az oldalra.

Nyár

A nyári hónapok mindig a túlélésről szólnak, mert nehezen viselem a tikkasztó forróságot, melyből idén sem volt hiány. Tulajdonképpen egy Kusturica film díszletei között telt a nyaram, hisz szabadság idén is hazautazással és otthoni munkával telt. Semmi említésre méltó, hacsak a vasúti talpfákból fészer tákolást nem nevezzük annak, miközben káromkodó munkások söröznek a teraszon, lovak legelnek az udvarban, ugat a kutya, szoptatós anyamacska heverészik a küszöbön miközben anyám rakás török kávéval teli csészével megrakott tálcával szlalomozik közöttük. Nincs itt semmi látnivaló.

Az augusztus már több éve meghatározó jelentőséggel bír számomra, hisz ekkor kerül mindig megrendezésre a kjúdó edzőtáborunk, mikor is egy hétvégére elvonulunk a civilizációtól a Sárkeszi mellett található kis tanyára. Itt aztán két-három napos intenzív gyakorlásban van részünk. Ennek során mindig kipróbálunk olyan lövésformákat is, amire a normál, edzőtermi keretek szűkösnek bizonyulnak. Például a várostrom, távlövészet, kazuya (gyors sorozatlövés) és személyes kedvencem az éjszakai lövészet. A sötétségben csak a holdfény (néha még az sem) és a cél előtt meggyújtott füstölő halvány parazsa nyújt támpontot számunkra a célzáshoz. Ilyenkor megfigyelhető a megnövekedett pontosság, holott nem is látjuk a célt. Sok tanulságot rejt ez a belső célok, a görcsös koncentráció elengedésével kapcsolatban. Csak az akkor és ott számít, az abszolút jelen.

Az augusztusi tikkasztó hőségben is jó kedvvel és lelkesedéssel lőttünk! (Sárkeszi, 2015 augusztus)

Sárkeszi, edzőtáborunk helyszíne pedig egyéb élményeket is tartogatott. Példának okáért idén ültem először lovon és be kell valljam nagyon fura érzés volt egy ilyen hatalmas állat hátán egyensúlyozni. Még jó sok önbizalomra és magabiztosságra van szükség, hogy kilovagolhassunk anélkül, hogy a nyakamat törném, talán jövőre ez is összejön. A másik érdekes élmény a lőfegyverrel történő lövöldözés volt – persze kevésbé veszélyes gázpisztollyal, de szívesen kipróbálnék ellenőrzött keretek között, lőtéren igazi fegyvereket is, már csak a tapasztalat miatt is.

Augusztusban látogatott el hozzánk ugyancsak Japánból Toshio Mori sensei, a Tsukubai egyetem kjúdó professzora, hogy tanulságos szemináriumot tartson Budapesten. Az idősödő professzor mindenki lövését megnézte és korrigálta a hibáinkat. Esetemben a korrekció hatására látványosan nőt a pontosságom, sőt összehoztam életem első kaichuját – vagyis teljes találatát négyből négy vesszővel. Ha valaki mondjuk két évvel ezelőtt azt mondja, hogy erre valaha is képes leszek, menten kinevettem volna az illetőt, akkortájt nagyon rossz passzban voltam, csapnivaló technikával és jó sok démonnal. Apropó két nagyon érdekes történetet is megosztott velünk a professzor.

Életem első kaichu-ja (2015. augusztus)

Az egyik az emberben lakó két félről szólt, a honshin-ról és a jashin-ról. Míg az előbbi az ember tiszta állapotát, vagyis igaz, valódi érzelmeit jelentik, addig az utóbbi a bennünk lakó rossz, negatív, démoni érzelmeket jelentik. Értelemszerűen a lövéseinkbe az előzőt kell belevinni, és az utóbbi lélek állapotot kell elkerülni.

A másik tanulságos történetet pedig akkor hallottuk mikor megkérdeztem a Mori Senseit, hogy hogyan lett kjúdó professzor, a jelen kjúdó egyik legnagyobb alakja. Hisz én valami olyat képzeltem, mint a legendákban: az égből alászállt egy lángoló íj és az istenek kiválasztották erre az útra. A professzor megnyugtatott bennünket, hogy ilyenről szó sem volt, az élet hozta így. Fiatal korában dzsudózot, de egy szerencsétlen esés miatt megsérült az egyik csigolyája, így le kellett mondania a full kontakt sportokról. Így maradt kjúdó, elmúlt egy csomó év és most itt van ő, mint professzor. Igen, néha nem mi választjuk az utunk, hanem az út választ bennünket. 🙂

Ősz

Szeptember elején végre megvettem az új számítógépem, mely ismét visszaterelt a PC építéshez és végre lehetőségem nyílt élvezhető szinten filmeket nézni, illetve más, komolyabb projektekbe is belefoghattam a megnövekedett számítási teljesítménynek köszönhetően. Ekkortájt kezdtem a blogon horror filmekről írni, amolyan kihívás jelleggel. Szerettem volna október minden napján Halloween-ig érdekes, elfeledett filmekről írni, melyek valahogy meghatározók voltak a számomra. Ezt a vonalat aztán abbahagytam, mikor hónap közepén meghalt a keresztanyám és haza kellett jönnöm a temetésére. Az élet néha borzalmasabb, mint bármely horror film és elveszíteni valaki fontosat hosszas gondolkodásra késztet. Mondhatom: éreztem a csontjaimban a halandóságom és ez kicsit meg is rémített.
A ősz másik jellegzetes motívuma az olvasás lett, mint ahogy az az előző, olvasónaplós bejegyzésemből ki is derült. Váratlanul jött, kósza ötletként, hogy születésnapomra kivételesen könyvekkel lepem meg magam. Miután végigrágtam magam Franz Kafkától a Per-en ismét be kellett látnom, hogy van craft a klasszikus irodalomban ezért a Helikon Zsebkönyvek sorozatából sorra vásároltam a kiadványokat. Introspektív és kuckós időszak volt, mely során sok kalandban volt részem a könyveknek köszönhetően. Szeretném ezt a tendenciát folytatni.

Nem titok, hogy néha haza is írok, falum, Kishegyes havi lapjába, általában vegyes témákban. A Szó-Beszéd című lapunk élet útjában elérkezettnek láttuk a pillanatot, mikor át kell térnünk az online terjesztésre. A nyomtatott sajtó dölgődik, ez tény. Arról nem is beszélve, hogy az elvándorlás hatására a potenciális olvasótáborunk zöme eltűnt, külföldre emigrált és így megkérdőjeleződött a nyomtatott verzió kiadásának értelme, hisz egyre kevesebbekhez jutott le. A főszerkesztő megkeresésére ezért belevágtunk az Szó-Beszéd Online létrehozásába, mely az utóbbi idők egyik legtöbb kihívást tartogató vállalkozása lett. Egyrészt egy több felhasználós rendszert kellett építenem, másrészt sokakkal kellett dinamikusan együttműködnöm. Nagy segítséget jelentett számomra a melóhelyen rám ragadt projektmenedzsment módszerek. Röpke egy hónap alatt sikerült a semmiből felépíteni a webmagazint és a szerkesztőink állhatatos munkájának köszönhetően szinte minden nap felkerül egy hír vagy beszámoló vagy riport. Ó és más sajtó orgánumokban is írtak ám rólunk, ami nagy szó:

Magyar Szó: Megjelent az online Szó-Beszéd

Megint tél

A december ebben az évben az elszámolásokról és az év végére történő ráhangolódásról szólt. Olvastam, filmeket néztem és két egyetemi előadásra is eljutottam, igaz a Webconf az óbudai egyetemen még november végi történet, a másik pedig a MOME végzőseinek felhasználói interface munkáiról szólt. Mindkettő igen tanulságos volt.
És végül újra indítottuk a Magyar Blogoszféra Felmérést, hogy ismét megszondázzuk a blogger közösséget. A válasz adások száma kb. a tavalyihoz hasonló, így felmerült a gyanú bennem, hogy vagy rossz platformokon hirdetem az eseményt, vagy simán csak kevés bloggert érdekel. Feladni nem vagyok hajlandó azért.

Összegzés

Nem gyarapítom a szót, fasza évem volt renget élménnyel és ami még fontosabb jó pár emberrel fűződött szorosabbra a kapcsolatom és sok új, érdekes személyt ismertem meg. Ettől a ténytől mindig mosolyogni támad kedvem. Azt hiszem attól válik egy életmód és város otthonossá, hogy egyre több emberrel egyre több kellemes, közös emlék köt bizonyos helyekhez. Budapestre költözésem kezd nulla szaldósból pozitív bevételűbe fordulni.

0 hozzászólás

B Budai 2016.01.03. - 08:19

Épp egy cégnél ahova bedolgozom szóba elegyedtem az egyik sráccal, aki szintén vajdasági. Egy éve jöhetett Pestre, gyakorlatilag egyfolytában nyomja a melót, ügyes srác. Asszony, gyerekek Vajdaságban maradtak, de amint tudja felhozza őket is Pestre. Éltem már sok helyen, és tudom milyen borzasztó érzés távol lenni a családtól, mivel már átmentem hasonlón azonnal megkedveltem a srácot, sajnos ilyen világot élünk, hogy már nincs fix lakhelyünk egy életre, mint nagyapáinknak.

Árpád 2016.01.04. - 18:03

Sajnos, ha nincs falun,kisvárosban, vagy éppen az adott országban megélhetést nyújtó munka, akkor mozdulni kell. Az, hogy a nagyapáink mennyire éltek helyben jó kérdés. A dédszüleim szabadkaiak voltak, nagyapám már Zsedniken született, míg az édesanyámék már Kishegyesen. Az apai részről is volt némi vándorlás, így én családom történetéből arra jutottam, hogy a vándorlás szükséges volt a mi vidékünkön.
Az, hogy valaki vajdasági egyébként nem garancia, mint ahogy tíz éve az sem, hogy minden határon túli magyar az anyaország nyakára jön – igaz jöttünk páran, el kell ismerni 🙂

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: