A változás állandóságát nevezhetnénk paradoxonnak is, ám nagyobb igazságot keresve sem találhatnánk. Az idő nyomot hagy az emberek arcán, a házak falain, a hidak korlátjain, sőt néha az eszméken és ideákon is – érünk, öregszünk, jobban értjük a világot, a régi erényeket kinevetjük, a régi korlátokat áttörjük.
A blog életében – azzal párhuzamosan pedig a blogger életében is – elérkezett a pont, amikor a legjobb lehetőség szakmailag az újrakezdés tűnik. Hogy miért kellett mindent törölni? Tiszta lapot szerettem volna, igazán makulátlant, immáron tudatosat. A tudatosabb szakasz ideje most érkezett el és először a magánéletemet érintette, közvetve pedig a blogot és az írásokat is.
Budapestet időbe tartott feldolgozni, hisz egy vajdasági kis faluból ideköltözve, mindent magam mögött hagyva, ezernyi kétséggel voltam kénytelen együtt élni, a másoknak való kiszolgáltatottságról már nem is beszélve. Gyakran kaptam magam rajta, hogy jó lenne megírni valamit, de a függés gátakat emelt bennem, hisz olvassák e sorokat, aztán meg számon kérhetik, az orrom alá dörgölhetik. Időre volt szükség, míg minden függést felszámoltam és minden félelmet legyőztem.
Hogy újra őszintén írhassak le kell nullázni a kilométer órát. Ez történik most.
Azok, akik nagyon hiányolják az előző pár év termését: meg lehet nyugodni, letöltöttem mindent a szerverről és a nyár végére visszapakolászok mindent egy indexeletlen alkategóriába – sőt, az előző blog anyagait is megtaláltam, és így azokat is feldolgozom, és “lefűzöm” az oldalon, hisz azokat az írásokat szerettem a legjobban, hisz érdekes életszakaszban íródtak.
Szóval, csak előre, most a nulláról.
0 hozzászólás
Ha jól értem, személyesebb hangvételű blogot akarsz. Helyes. Az őszinteség király. Bízom benne, hogy képes vagy megújulni. Bár eddig sem volt okod panaszra, szerintem, már ami a tartalmat illeti.
Igen, van egy ilyen olvasata is a dolognak. Éppen ma hívott a druszám, hogy akkor most mi van, mi történt a bloggal és hová tűntek a bejegyzések? Megnyugtattam őt is, hogy minden visszakerül a helyére, csak kicsit átstrukturálva, mert fel kívánom használni az előző blogom, az Akira újtának minden bejegyzését is – az kb. 100-150 hosszabb terjedelmű poszt 2010-től kezdve 2013-ig és egy csomó dolgot elmesél majd, arról pl. hogy miként kerültem Magyarországra, vagy hogy miként küzdöttem meg egy csomó dologgal az elhatározásig, és mi lendített tovább.
Mauzóleum lesz ez, emlék a múltnak, üzenet a jövőnek. 🙂 *régebben sokkal líraibban és szenvedélyesebben írtam, ezzel is szembe kell nézni és újra megtalálni a hangom.
A régi blogjaimat magam is legyalultam párszor, főleg amikor éreztem egy korszak lezárulását. De persze régi megszűnésével azonnal jön valami új. Ezért a bejegyzés kapcsán kicsit meg is lepődtem meg nem is.