„A tavasz évről évre magával hozza a megfiatalodást (méregtelenítési tippek)” – olvasom az egyik női lap címoldalán, miközben a sarki közértben sort várok a cigarettámra. A célközönség sajnos nem én vagyok / húzódik a gúnyos mosoly a szám sarkában. Szellemi síkon, egész pontosan technikai síkon viszont elkél a megújhodás a blog számára is. Egyrészt gyalázat, szégyen, meg minden hasonló negatív jelzővel lehet teleaggatni a tényt, hogy alig posztoltam az elmúlt egy évben – akkor is csak delejes jelentéstartalommal bíró pufogtatásokkal untattam a nagyérdeműt. A keretek ráncba szedésével kezdtem ezen a kellemes tavaszi, hosszú hétvégén. (hókotró vánszorog az utcán éppen) Először is megtettem az első lépést a Facebokkal történő szakítás felé…
A Webisztán múltkori cikke (Ki kell-e végre nyírnunk a like gombokat?) piszkálta fel bennem a konvenciók ellen lázadó X-ment, mert mi az, hogy az arckönyv megeszi a világot szőröstül bőröstül? A cikk felhívja a figyelmet rá, hogy habár vírusmarketing eszköznek egyszerűen fenomenális, főleg ha van egy-két ezres „lájkolóval” megtámogatott csoportja is az oldalnak… és most jön a DE! Édeskevés egy rahedli lájkszóró ember, aki legfeljebb a közösségi portálra felmásolt idézetnyi részre nyomott hüvelykujjat, az eredeti posztot teljes tartalmában nem olvasta. Mennyiség és minőség. Ezek az örök kérdések az alkotó számára, mert valljuk be töredelmesen: egyenes arányban hízik a májunk a lájkolók számának permanens emelkedésével, hisz ez is egyfajta feedback. Az ördögűzés másfelől nem hiábavaló és van rá okunk, ha másért nem, már csak ha csökken is beterelt olvasók száma, de azok legalább végigolvassák a posztot és még ne adj ég, kommentelnek is. Egyébként minden mondatnyi vallomás felér számomra húsz lájkkal,
A cikk másik zsebében ott lapultak a technikai statisztikák, tegyük hozzá jogosan. A beépített facebook modulok , főleg a Wordpress.org hivatalos beépülője + 5-10 másodpercet is ráver a betöltési időre, ami azért valljuk be töredelmesen, megengedhetetlen ebben a rohanó világban.
Szóval összegezve: a szép kék cuccot kidobtam a fenébe és minden felesleges plugin ment vele együtt a kukába, még a vizuálisan jól eltalált, kedvenc SexyBookmarks-ról is lemondtam, mert a két év alatt nem sok hasznát láttam. Minden kiváltására a jó fej Wordpress.com által hosztolt Jetpack-et drótoztam be örök érvényűen a rendszerbe. A kommentelni vágyók figyelmébe ajánlom, hogy bizony újra él a Wordpress fiókkal történő bejelentkezés is, sőt a Jetpack jóvoltából maradt némi kékség is, van lehetőség még mindig lájkokat szórni és kommentelni a közösségi háló fiókjaival is, mégsem lassul be a betöltés.
A többi technikai újítás viszonylag apró, inkább motorháztető alatti bütykölések az optimalizálás jegyében, ugyanakkor készülök egy poszttal majd a Wordpress-es kollégáknak is, bemutatva bár érdekes lehetőséget a blog technikai oldalával kapcsolatban. Addig is jó olvasgatást és kommentelést!
Még el nem felejtem: ti hogy álltok a Facebook dologgal? Mióta elkezdtétek használni azóta több vagy kevesebb időt töltetek el rajta? Tervezitek a teljes absztinenciát vagy csak a fordulatszámon vesztek vissza?
3 hozzászólás
A facebooknak van egyfajta kozosseg epito jellege, ami sok pozitiv tulajdonsagot is hordozhat magaban. Masreszt nem mindenki blogol ami szvsz jo dolog, csak keves ember teheti/teszi meg. A facen visszanezni esetleg kepeket, nyarakat egy pozitiv dolog. Talan a face csak egy szelete a rohano, fogyasztoi, urbanizalodott tarsadalmi normaknak amik nem feltetlenul jok egy egyed egezseges fejlodeset tekintve, ahogy a cigi sem. Sokan valasztjak hogy videkre koltoznek, termeszetesebb korulmenyek koze, allatokkal foglalkoznak es kizarjak a modern virtualis es nem tenyezoket annak erdekeben, hogy szemelyiseguk ne torzuljon vagy nem birjak a sok szart ami rajuk omlik a meda/valosagbol mondjuk Barcikan vagy barhol mashol ….
Szoval en facezek tovabb, s mint az ures hutot kinyitom orankent hatha tortent valami. Bocs az ekezetekert telefonrol igy gyorsabb.
Egyetértek veled a Facebook közösségépítő jellegével kapcsolatban, ugyanakkor bizonyos fenntartásokat is meg kell fogalmaznom vele kapcsolatban. A rendes blogok a FB megjelenése és elterjedése óta vergődnek a mikroblog platform megjelenése miatt, ami visszaveti a látogatottságot. Nem is ez az elsődleges gond, hisz ki lehet használni a virús marketing lehetőségét és terjeszteni az igét a kék arckönyvben – ami engem elsősorban zavar, az a minőségről történő eltolódás a mennyiség felé, másrészt, hogy a felhasználók hihetetlen módon lustulnak el. A lájkok pufogtatása szép és jó dolog, de nincs mögötte mélyebb tartalom. Néha úgy érzem, hogy térden állva kell könyörögni egy-egy kommentért, ha nincs beépített facebook comment modul az oldalon, ami megint csak nevetséges. Jó múltkor egyik posztom majd 200 lájkot kapott és a Statsból kiderülve egy nap leforgása alatt 500 látogató jött az oldalamra a facebookról, nem is értettem a dolgot. Hidd el, hogy egyik sem kommentelt, pedig egy igazi visszajelzés felér vagy 10 lájkkal. A véleményformálás és webkettő korában megengedjük magunknak azt a luxust, hogy egy felfelé mutató hüvelykujj kifejezze az álláspontunkat az adott témában. Ebben sajnos nem hiszek, mert nem lehet teljesen azonosulni semmivel, jó beszélni róla, elmondani, hogy mi miért tetszett és miért nem, milyen gondolatokat ébresztett az olvasóban. A mai online médiában néha ezért vagyunk kénytelen a bevett szokásokhoz nyúlni, TOP10 listákat készíteni, provokatív szalagcímekkel szélsőséges stílusban megnyilvánulni, mert az emberek ingerszintje nagyon megváltozott és ahol nincs vér, ondó, meg nyolc napon túl gyógyuló testi bántalmazás az már nem is érdekes.
Én magam, mint privát ember szeretem a közösségi hálót, mert segít áthidalni a földrajzi távolságokat az ismerőseim és köztem, ugyanakkor pont ennyire teszi silánnyá, mindig up to dateté az életünket és kiöli belőlünk az igényt a szemtől szemben történő kommunikációra. Persze ez már szociológiai probléma, az én bajom, hogy ennyire érzékeny vagyok.
Technikailag viszont szörnyű nézni, hogy mint valami kék rák eszi be magát mindenhova. Olyan ez az egész, mint a Google esete. Ha nem listáz ez a kereső, akkor az olyan, mintha nem is léteznél, kezdem ugyanígy érezni a facebookkal kapcsolatban is. És hogy ezen a két domináns platformon kívül meg is szűnik a web, pedig van sok érdekes és minőségében magasabb fokú tartalom is odakinn amire érdemes lenne odafigyelni.
Ízlések és pofonok egyébként, csupán webtechnikai szempontból vagyok szkeptikus minden nagy irányzattal kapcsolatban, holott tudom, hogy kis halként igenis tessék nekem is úsznom kell az árral… 🙂
Köszi a kommentet!
Hozzászólások lezárva.