Meztelen blog – Pucér blogger? Önazonosság a digitális érában

írta Árpád
6 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

A digitális naplóírás, közismertebb nevén a blogolás története már közel harminc évre tekint vissza. Ez idő alatt nagyon sokan és nagyon sokféleképpen írtak blogokat, mint névtelen krónikásai a digitális korszaknak. Az elmúlt évek alatt lassan megszoktuk a számítógépek jelenlétét, mára már pedig elképzelhetetlen nélkülük életünk, ugyanúgy, mint állandó hálózati kapcsolat, internet nélkül egyaránt.A kérdés, hogy manapság a sikeres blogok írói számára melyik a kedvezőbb: az álnév vagy valódi azonosság reprezentálása a hálózaton? Mennyire vetkőzhet neki a blogger, mint hétköznapi személy? Elég-e csupán gondolataiba, érzelmeibe, hétköznapjaiba beengednie az olvasót vagy szükséges-e a valódi személyazonosság vállalása is az elköteleződés elősegítésére?

A trendek az idő előrehaladtával egyre-másra változtak a blogolás íratlan szabályai és a technológia előrehaladtával formája is jelentősen átalakult mára megteremtve a formátumok széles skáláját, mint publikációs eszközt. Magukról az írókról, a bloggerekről viszont kevés szó esett. Régebben az internet leginkább egy anonim találkozóhely volt a hasonló érdeklődésű és gondolkodású emberek számára, akik valódi nevük helyett nick-neveket választva hallatták hangjukat. Kétségtelen, hogy akár tíz évvel ezelőtt is menőbb volt Sly néven fórumokba írogatni, mint Jóskaként kifejteni az esetleg megosztó véleményeket.

 Online identitások

A szárba szökkenő közösségi hálózatok exponenciális elterjedése – köztük kiemelt helyen a Facebookkal – elősegítette és felgyorsította a trendet, hogy saját nevünket használva legyünk jelen a hálózaton. A digitális identitás lassan valós identitássá vállt és napjainkra már iparágak létesültek az online jelenlét és a személyes brand megteremtésének támogatására. Számít, hogy kik vagyunk a hálózaton – ugyanakkor  a valós identitás vállalása – bizonyos tekintetben – jobb hellyé tette mind az internetet , mind a társadalmat.

Általános társadalmi hatások

Régebben kutatók és kulturális “népnevelők” aggodalmaskodtak azon, hogy a felnőtt lakosság nagy része alig olvas bármit, az íráskészség pedig – ezzel egyenes arányban pedig maga a fogalmazás, a gondolatok szóban történő kifejezése – mélyrepülésbe kezdett. A új korszak pozitívan determinálja ezen trendeket: ma igenis ciki, ha valaki nem tud helyesen írni, vagy nem képes felfogni az olvasott szöveg értelmét. Magam is megdöbbentem a terminológia létezésén: funkcionális analfabéta.

A vitakultúrára is jó hatással van az online jelenlét, hisz ma már égő úgy hozzászólni bármihez, hogy ne álljon mellette valamilyen érvelés is. Nem dívik a “Mé?” – “Azé?” stílus – bár sajnos kivételek még mindig akadnak. A vitakultúra mellett a párbeszéd minőségére és a reagálásra is rányomja bélyegét a digitális identitás, hisz itt már saját nevünket (egyúttal jó hírünket) visszük a vásárra ezáltal a visszafogott és racionális mederben tartva az online társalgások sodrát.

Ami a blogolást illeti

[polldaddy poll=7501750 align=”right”]A fentebb taglalt tények mellé meg kell említeni, hogy a jó blogger mindig őszinte próbál maradni, hisz mi értelme a naplóírásnak, ha hazudunk saját magunknak – nem is beszélve az olvasókról a témákkal kapcsolatosan amelyekről publikálunk? És itt a paradoxon: megírhatok-e mindent úgy ahogy azt leginkább szeretném, ha a nevem adom hozzá? Főleg, ha véleményem komolyan megosztja az olvasóközönséget, ha necces témákat érintek, olyan dolgokat feszegetek, ások ki, melyek közfelháborodást okozhatnak bizonyos rétegekben? A magam módján úgy hiszem, hogy ez a kiskapu inkább segít a publikálandó bejegyzéseket átgondoltabbá tenni a blogger részéről: kétszer meggondolja, hogy mit és hogyan ír le. Személy szerint nem hiszem, hogy az őszinteség kerékkötője lenne a face to face nyilvánosság vállalása, inkább óvatosságra int és tudatosságra nevel, hisz amit leírunk annak súlya van és ezáltal számít. De, hisz író egyénként nem ez a célunk? Hogy számítson valahol valakinek az amit leírunk.

Hossam el-Hamalawy – egyiptomi blogger (az Arabawy blog írója) . Maga is hozzájárult a 2011-es Nílusi forradalom kirobbantásához, mely során megdöntötték a Mubárak-rezsimet.

Blogger pucéran

Lassan öt éve vezetek blogot kisebb nagyobb kihagyásokkal. Kezdetben próbálkozás volt, időtöltés, játék, később írásterápia és közösség keresés illetve technikai kísérletezés. A saját nevemmel az utóbbi fél évben vagyok jelen a blogoszférában. A váltás oka egyszerű volt: olyan társadalmi és munkapozícióba kerültem, amelyben sokat tanultam marketingről, személyes márkaépítésről, önazonosságról és hogy ez mennyire fontos a mai világban. Mivel egyik dédelgetett vágyam, hogy egyszer hivatásszerűen foglalkozhassak írással és ebből is éljek, esetleg még egy kötetet is kiadhassak szükséges az, hogy a valódi nevemen ismerjenek meg. A váltást még elősegítette az sajátos megfigyelés, hogy magam is szívesebben követek olyan blogokat melynek szerzői nevükkel, képükkel, teljes identitásukkal az általuk generált tartalom mögé képesek állni, és kicsit hősnek is tartottam őket, mikor a kellemetlenkedő kommentáradat ellenére is síkraszálltak véleményük igazán. Nem mindegy, hogy egy kitalált nicknevet  vagy egy húsvér embert látunk a gyakran megkapó és személyes történetek mögött. Hát így lett Akirából végül Árpád, sőt annál több: személyes brand, ha úgy tetszik.

Tehát

Tehát jómagam úgy vélem, hogy ha valaki blogolásba kezd, vagy már foglalkozik és eddig még nem tette meg, érdemes elgondolkodnia rajta, hogy odaálljon a tartalom mögé, melyet ír. Ez alól természetesen kivételt képeznek a botrány bloggerek akik túlontúl érzékeny területeken mozognak és esetleg olyan ágyak alá néznek be tevékenységük által, ahová nem ildomos. Egyéni választás kérdése, mint minden, amit viszont érdemes ezzel kapcsolatban eltenni fejben: egyre inkább a nyilvánosság felé fordul az internet és ez további változásokat is indukál az online publikálásban.

Ez is érdekes lehet