Hogyan írjunk jó blogot?

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Mint azt tudjuk, a blogok személyes naplók, amelyeknek rengeteg alfaja létezik. A repertoár legalább annyira színes, mint a témák, amelyek szavakba önthetőek, amelyekről vélemény formálható, így hát szinte végtelen számú variáció létezik a szakmai blogoktól kezdve az ego blogokon át a mikroblogokig. Közös támpontjuk, hogy tartalmukat a szaknyelv „posztnak” hívott egység, az az a blogbejegyzés adja. Ám az már blogonként, sőt blogerenként változó, hogy eme posztok hogyan is keletkeznek. Mondhatnánk úgy is, hogy blogere válogatja. Eme nagyon egyértelműnek tűnő témáról szeretnék veletek megosztani „bennfentes” infókat egy poszt erejéig, az az így csinálom én! A bejegyzés ugyan régebben készült, de ugyanakkor méltó párja a “blog írás 20 parancsolata – tippek és trükköknek”, mely inkább irányelveket határoz meg, míg a mostani poszt nagyobb falatokban vizsgálja a kreatív írást.

1. lépés: Témaválasztás

A régi újságíró zsargonnal élve: „a téma az utcán hever”! Eme idézet igazságával mindenki egyet ért aki valamilyen szinten képes véleményt formálni a körülötte zajló eseményekről, az őt körbevevő emberekről, egyszóval: bármiről. Az én blogom az oly népszerű ego blog kategóriába esik, bár nem klasszikus „felkeltem, ettem, iskolába mentem” típusú tartalommal bővül, hisz itt főként a bejegyzések témáját nem szó szoros értelemben vett magánéletem jelenti, hanem az érdeklődési körömbe eső témákról alkotott véleményem és gondolataim. A blogbejegyzés születésének első lépése a „megtermékenyítés”, az az annak tudatosodása, hogy az érzékszerveimmel befogadott információk átdolgozásra és publikálásra érdemesek, legyen szó, akár egy filmről, zenéről, közéleti vagy éppen magánéleti eseményről. Ekkor készül az első beégés is az agyba, vagy éppen papírcetli sarkára: erről írnom kell!

 

2. lépés: Kutatás, anyaggyűjtés

A témák nagy részének megfelelő szintű kivesézéséhez szükséges a járulékos információk felkutatása a témáról, melyről írni szándékozom. Film esetében például az eredeti cím, készítés dátuma, főbb szereplők és a rendező neve – ehhez dukál egy IMDB-s link is, vagy legalább egy pontszám. Más témák esetében előfordulhatnak idegen kifejezések, amelyek pontos jelentésével nem árt tisztában lenni, még mielőtt felelőtlenül használnánk azokat – opcionális a szó Wikipédiára történő linkelése is, hisz nem mindenki ismerheti az említett kifejezéseket, pláne, ha azok egy szakmai jellegű bejegyzés kapcsán egyszerűbben kifejezik a témával kapcsolatos gondolatokat. A kutatás fázisába beleszámít nálam a megfelelő illusztrációk felkutatása is, amelyben nagy segítségemre van a Deviant Art, mivel az itt közölt képek nagy része Creative Commons licenc besorolásúak, így azok szabadon felhasználhatóak a forrás feltüntetése mellett. Erre főképp az utóbbi időben fordítok nagy figyelmet – és egyébként is, a bejegyzés színvonalát jelentősen emelik az olyan képek, melyeket nem a Google képkeresője dob ki az adott kifejezésre, arról nem is beszélve, hogy így egyedi vizuális ingereket gerjeszthetünk velük.

3.lépés: Írás

A számítógépemen egy sima szövegszeretőben kezdem megírni a bejegyzéseim, egyfelől egy helyi kópia megtartása nem hülyeség, másfelől mondjuk a WordPress szövegszerkesztője számomra túl idegen és túlontúl szűkre szabott. Szeretem a szöveget teljes egészében a monitoromon látni és fél kilométeres görgetések nélkül könnyebb is barangolni benne. A helyesírás és nyelvhelyesség ellenőrzést itt alapból kikapcsolom, ugyanis nálam visszavetik a kreatív brainstormingot a folyton megjelenő piros, hullámos vonalak. Csak a szerkesztés végén eresztem rá manuálisan a magyartanárnőt, aki persze nem tévedhetetlen, de azért viszonylag jó hatékonysággal végzi a dolgát, persze még így is előfordul néha, hogy a már leközölt poszt visszaolvasásakor derül ki egy két baki…

 

4.lépés: Anyagok feltöltése, szövegformázás, képbeillesztés

Amikor befejeződött a bejegyzés elkészítésének tartalmilag érdemi része, akkor következik a WordPress saját szerkesztőjébe történő beillesztés és formázás. Ekkor történik meg az egyik fő mozzanat is: nevet adunk a gyereknek! Soha nem kezdek bejegyzést írni, úgy, hogy már megvan a cím – ez általános iskolában működött utoljára, elvégre is ott a megadott címtől kivirágzó gondolatainkat vetettük papírra, itt pedig fordítva történik. Az írott tartalom inspirálja a cím születését. Fontos, hogy hangzatos, figyelemfelkeltő és nem utolsó sorban témába vágó legyen. A jó cím félsiker, mivel a mai rohanó világban – gondoljunk csak az újságokra, vagy digitális sajtóra – a cím, a termék neve, a brand adja el magát az árút, esetünkben a bejegyzésünket. Soha nem értettem azokat a blogokat, ahol mondjuk sorszámmal vannak jelölve a bejegyzések. Én, mint olvasó sem vagyok képes követni, hogy melyik sorszám melyik eseményhez, vagy témához kötődik, a későbbiekben pedig szerintem még a blogger számára is lehetetlen vállalkozás egy-egy gondolat visszakövetése.
A cím után jöhetnek az alcímek és a szöveg tagolása. Az alcímek elméletben azért is fontosak, mert máshogy rangsorolják az internetes keresők robotjai ezeket a szakaszokat, mint a sima szöveget – szűkítve a téma relevanciáját. Az olvasóknak is szívességet teszünk ezzel a tagolással, főleg, ha egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzést, vagy tanulmányt írunk ki magunkból, ezzel is segítve a navigációt.
A szöveg külalakja és formája is árulkodhat felkészültségünkről. Személy szerint zavarónak tartom a nem kiegyenlített sorvégeket. Az írott sajtóban, akár hasábba szedjék akár egész oldalra nyújtsák a cikkeket, kiegyenlítik a sorok végeit, hogy azok ugyanolyan egyenesen illeszkedjenek a margóhoz, mint a sorok elején, ezzel rendezettebbé válik a szöveg – esztétikailag pedig mindenképp megnyerőbb.

Miután már minden a helyén, jöhet a hivatkozások elhelyezése, amelyek működését érdemes úgy beállítani, hogy ha az olvasó rájuk kattint, a megnyíló oldal új böngészőfülre, vagy teljesen új böngésző ablakban nyíljon meg. A legtöbb elvándorlás oka pont az, hogy a linkek az ugyanott megnyílva elirányítják az olvasóinkat az oldalunkról. Az adott témában írt bejegyzés hitelességét viszont a külső oldalak adatai egyértelműen növelik, tehát érdemes használni ez a funkciót is.

A képek és videók beágyazását hagyom mindig utoljára, mert ezekkel elég sokat lehet variálni és kell is, hogy megfelelő formai és vizuális hatás jöjjön létre. Visszatérve a WordPress szövegszerkesztőjére: az óvatlan júzer hülyét kaphat (mint ahogy én is) a ténytől, hogy a szépen formázott bejegyzés publikálás után, élesben, a blog hasábjain teljesen máshogy fest, mint szerkesztőnézetben. Ennek kiküszöbölésére ajánlott a Mentés és az Előnézet gombok sűrű nyomogatása. Egyetlen sortörés is meghozhatja a megváltást vagy ellenkezőleg, előidézheti a katasztrófát, amely a bejegyzés külalakjának szétesésével jár.

Technikai szempontból fontos a meghatározni a posztunk kategóriáját, illetve címkéit. A kategóriában érdemes jól leszűkíteni a blog repertoárját – így olyan kifejezések választása javallott, amely alá simán befér bármely téma / maximum két kategória legyen igaz a posztra. A címkék terén is betartani a mértékletesség elvét, a több nem feltételemül jobb.

5. lépés: Publikálás, megosztás

Mikor minden finomítással készek vagyunk itt az ideje megnyomni a Publikálás feliratú gombot, mely hatására végre megjelenik bejegyzésünk a blogon. A már feliratkozott olvasóink természetesen automatikusan értesítést kapnak az új bejegyzés elkészültéről, az RSS olvasók blogunkra vonatkozó rovatában pedig bekövéredik a zárólejben a kis 1-es, ami a friss tartalmat jelöli. Persze itt nem érdemes megállni, ugyanis ma már olyan korszerű eszközök állnak rendelkezésünkre jövendőbeli olvasóink verbungolására, mint a közösségi hálózatok: P. Twitter, Facebook, hogy csak a legismertebbeket említsem. Itt sem árt terjeszteni az igét, mert pl. ismerőseink közül, lehet, hogy sok nem is tudja, hogy blogot vezetünk, vagy egyáltalán a billentyűzetünket enter nyomogatáson kívül másra is használjuk!

Tehát nálam ez egy standard bejegyzés létrejöttének menete, az első magvas gondolattól a közlésig. Remélem a „blogtalanok” és kezdők részére érdekes információkkal szolgáltam, míg a haladók és felső kategóriás blogerek konstruktív kritikával illetnek majd.

0 hozzászólás

balaaz 2013.12.14. - 20:44

Én két hetes blogger-múlttal (képzettségek, önképzés nélkül) abszolút kezdő vagyok és amatőr, de különösebben újdonságot nem találtam a bejegyzésben (bár mondjuk a blogok fajtájáról sincs halványlila gőzöm se, tulajdonképp két hete még az ellen is tiltakoztam, hogy bloggernek nevezzem magam vagy blognak a bejegyzéseim konténerét).

Ettől függetlenül számomra hasznos volt, mert most épp azt a korszakom élem, hogy a bloggerré válásom, az ezzel összefüggő tevékenységem, stílusom, identitásom foglalkoztat. És így jó volt mástól is olvasni róla, hogy ő hogyan… ha ettől nem is lettem sokkal okosabb. A publikálás-szerkesztés kapcsán jelentkező WP-probléma, a formázás szétesése, már engem is megtalált. Jól látni, hogy nem csak én kapok tőle hülyét – már nem a “szomszéd disznaja is dögöljön meg” alapon, hanem megnyugtató hogy nem csak az én bénaságom okozza (ha többünket érint ugyanaz a baj, úgy kevésbé fáj). Ja: a második csatolt kép nagyon tetszett!

Apró érdekesség, hogy nálam a téma-ötlet után szinte rögtön sorjáznak be a cím-ötletek is. Most is van függőben egy pár véglegesnek tűnő címmel ellátott piszkozatom, ami fejben is csak sarokpontok mentén létezik – a tényleges bepötyögés még odébb van.

Amúgy meg: Jó estét kívánok kedves Árpád!:) Balaaznak hívnak, AA-n vagy Pitbullnál már lehet, hogy hallottál rólam. Utóbbi helyen figyeltem fel a blogodra, ami meg kell mondjam, hogy letisztultságával, stílusosságával igen tetszetős számomra (kivétel, hogy nem értem az alkalmankénti vastagított betűk szerepét – az nem gyerebe). Gratula. A tartalom tekintetében kicsit ismerkedtem már, de azt még nem tudnám megmondani, hogy mi lesz hozzá a viszonyom. Egyelőre még csak a néha bekukkantás fázisában tartok.:)

Árpád 2013.12.19. - 10:55

Üdv Balaaz az olvasók között! Gyorsan feliratkoztam a blogodra és alkalomadtán olvasni is fogom – talán az ünnepekben már lesz annyi időm, hogy pótoljam azt a rengeteg posztot, amit el kellett volna már olvasom 🙂
A WordPress nagyon jó blogmotor, talán az egyik legfejlettebb a piacon és specializált cuccos, nem úgy, mint pl. a Blogger, amit a Google fejleszt és megjelenésre illetve minőségre (meg testre szabhatóságra) leginkább a régi G-Portálos szörnyűségekre hajaz (nem hogy leszóljam, a maga idejében az jelentette a magyar közösségi weboldal szerkesztés csúcsát), gondolom főleg azért, mert a Google úgy gondolja, hogy mikroblogok népszerűbbek és a saját platformján a Google+-t fejleszti – elvégre lelőtte a saját RSS olvasóját is ugye, a readert is… Ami számomra érthetetlen, hogy egy két évvel ezelőtti Wp verzióban még tudtam beillesztett képeket box segítségével átméretezni, ma meg már csak külön panelről és csak a százalékból tudok visszavenni, ergo csak kicsinyíteni lehet vele.De annyi baj legyen, más szempontokból rohadt sokat fejlődött és ez mellettük szól.

A cím dolog érdekes tud lenni, én magam azért tanácsolom, az utólagos címadást, mert egyrészt nagyon át kell gondolni, hogy SEO szempontjából mennyire keresőbarát a cím, mennyire egyedi, figyelemfelkeltő stb… Persze ez már inkább a közösségi marketing része – én magam is csak ismerkedek egyelőre vele.
Sok sikert a bloghoz és a blogoláshoz. Mivel egy dinamikusan változó piacról van szó, ezért érdemes sokszor újratervezni, tapasztalatokból építkezve új dolgokat is kipróbálni.
🙂

balaaz 2013.12.19. - 14:24

Khm. Már meg ne haragudj, de egy magát Árpád névvel illető fazon írt egy kis értekezést ‘A blog írás 20 parancsolata – tippek és trükkök’ címmel, nem tudom hallottál-e róla?

Aszongya hogy, idézem: “ha pedig a saját blogodra fut be hozzászólás, igyekezz egy napon belül válaszolni rá! Az olvasók szeretik az íróval történő interakciót – nem később, mint azonnal.”

Félre ne érts, nem számon kérni akarlak, csak én bizony a második napon elkönyveltem magamban, hogy “na, ennek se tetszik a pofám, derogál neki hozzám szólni”! 😀 Így viszont kellemes meglepetésként ért a mégiscsak-sőt-válaszod!

Egyébként meglehetős technikai-informatikai analfabéta vagyok, úgyhogy pl. az RSS-t is csak messziről, gyanakodva szemlélem – elolvastam ugyan a linkelt írásod, amitől némi fény kezdett derengeni a sötétségemben, de csak nagyon kevés. 🙂 Pedig ehhez a bloggerkedősdihez lehet, hogy tényleg nem lenne rossz beletanulni…

Árpád 2013.12.19. - 23:21

Igen, saját szabályom szegtem, de mentségemre szolgáljon , hogy karácsony előtti hajszában van a cég is, meg személy szerint én is, így bort ittam vizet prédikáltam, de mindenképp fejlődési pont, hogy ha fejemre olvassák.
A technikai részét lassan megérti az ember és rájön egy csomó dologra, utána olvas és hasonlók. Mondjuk nekem az első WTF momentum az volt, mikor kiderült, hogy PNG formátumú képeket a legjobb használni bloghoz (és weboldalakhoz is), mert állítólag – technikai jellegükből adódóan – gyorsabb oldalbetöltést biztosítanak, kisebb fájlmérettel, változatlan minőséggel. Jah, hogy azért hívják őket PortableNetworkGraphic-nak, hát igen 🙂

Palásti Imre 2014.02.03. - 16:50

Tökéletesen összefoglaltad hogyan és miként lehet egy blogbejegyzést írni.
Ln a publikáláshoz a hootsuite.com oldalt szoktam használni főleg azért mert backlink generálódik ami visszavezet a blogomhoz. Ez SEO-záshoz jól jöhet. Persze ha valakit foglalkoztat, hogy előrébb kerüljön a Google-ban.

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: