vallomás

Az önéletrajzod írod. Mi a kezdőmondat? napi téma Gyakorta gondolkodtam már el memoár íráson, leginkább, mikor életem kafkai irányokat vett. Aztán minél több embert és minél több élettörténetet ismerek meg,…

– Rezgő kézzel nehéz rúzsozni, de ennyi kell azért mégis. – gondolta, miközben valamiféle ívet igyekezett kialakítani elvékonyodott ajkain, melynek ráncai mindig telefutottak a ciklámenszín festékkel. Néhanapján túl sokat tett…

Amikor Budapestre költöztem nem volt semmiféle koncepcióm vagy tervem arra vonatkozólag, hogy mégis mihez fogok majd itt kezdeni. A legfontosabb az állampolgárság teljes jogú megszerzése volt, és mikor költözés előtt…

Sok helyen sok néven ismert a határ, mely az emberek között van. A bizalmatlansági faktor, érzelmi barikád, vagy éppen egyik kedvenc terminológiám: az abszolút terror mező. Ez a mező választja…

Még mind emlékezhetünk gyerekkorunkból azokra a kifestős lapokra, melyeken számokkal jelölték meg a színezendő zónákat a nekik megfelelő színekkel? Aztán ahogy feltöltöttük a még forgács illatú faszínesek nyomával, lassan kirajzolódtak…

Odvas üregű fa az idő, melynek belsejébe mindig elrejthet valamit az ember, kincset vagy hasonlót. Aztán mikor legközelebb kibányássza a lyukból megkeserdve veszi észre, hogy valami teljesen más, önmagávval immáron…

A város. A város. A város. Vakító fény, izzasztó forróság. Tomboló nyár, hőségriadó, szmog… mindezek alatt a lüktetés, az erőszakos, csupán hajnalonként csillapodó folytonos pulzálása az életnek, mely darabjai szemfényvesztő…

Léteznek az emberek múltjában régi történetek… Habár az elmúlt idő hossza nyúlfarknyinak tűnik a történelem nagy hullámveréseihez viszonyítva, mégis az egyén, a szemlélődő nézőpontjából irdatlan távolságot sejtet a visszatükröződő gyerekkor…

Pirkad – gyanús fény gyullad az ég alján / hányszor sarjadnak még napok, hányszor kap még lehetőséget a féleszű esélye a megfontolásra? Egyként int búcsút minden: ember meg madár, fa…

Küszöbön az év végi záróposzt Akira Útjáról. Az utazási napló rendhagyó utolsó posztja elé azért mégis illik egy széljegyzetet biggyeszteni. Valamit, amely végigkísérte ezt a merőben szokatlan, torz évet, mely…

Csipogó telefon, villog is. A szemredő alá betóduló reggel összeszűkíti a pupillát. A lét ismét emberi mértékben kezd telni. Nyújtózkodás, ropogás, nyögés. Újabb nehezen végzett pihenés, mert néha már ezt…

A szerpentin néma, az aszfalt zajos, hideg ülésbe süllyedve zúdul a csend. Úgy mint először és azóta sokadszor. Latolgatás és közhelyek. Próbálkozás a semmivel. Nem lehet úgy tenni mintha. Rossz…