horror

A „A Dark Song” kétségkívül egy 2016-2017 egyik legegyedibb és sajnálatos módon a mainstreamtől távolra gurult gyöngyszem, mely émelyítő sötétségével és fojtogató hangulatával telepedik rá a néző mellkasára. A film során egy gyászoló anya lassú süllyedését követhetjük nyomon egy okkultista asszisztálásával.

A Poltergeist még manapság is megállja a helyét a rémfilmek szapora táborában és az elmúlt több, mint 30 év sem tudta megfosztani a sajátos atmoszférájától. Kiadása idején átélhető horrorfilm volt, mára már inkább az amerikai nosztalgia szekcióba ajánlható bátran.

Tim Burton 1999-es rendezése, a Sleepy Hollow (Az Álmosvölgy Legendája) örök halloween-i klasszikusnak számít; alig van év, hogy ne nézném meg újra, ilyenkor október táján. Az alaptörténet még 1820-ban íródott Washington Irving által. Irvinget európai utazásai során megihlette az észak-európai folklór (német, skandináv és angol történetek).

Egy tisztességes Stephen King filmet forgatni igazán nem könnyű. Nem is sikerülhet mindenkinek, ám David Cronenberg kanadai rendezőnek igenis összejött. A múlt század két igen nagy hatású filmje: a Videodrome és a Fly (Légy) között félúton rendezte meg a The Dead Zone (magyarul Holtsáv) című filmjét. Alapját King azonos című regénye képezte. Műfajilag leginkább a misztikus detektívtörténetek és a horror között jár félúton. A film erényeként leginkább nyugtalanító atmoszférát és az ideges tekintetű Cristopher Walken játékát emelném ki.

Cthulhu, Necronomicon, Randolph Carter, Ulthar, Kadath és így tovább… Ezen helyek, személyek és tárgyak egytől egyig a hideg verítéktől csatakos rémület nélkülözhetetlen kellékei, melyek egyfajta klasszikus kiindulópontként szolgálhatnak a műfaj szerelmesei számára, felemelve kitalálójukat Stoker vagy éppen Poe köreibe, főként mert éppen Poe kortársa volt a szűkebb pátriában jól ismert Howard Philips Lovecraft

Igen, jónak lenni jó, de nem annyira, mint rossznak – foglalhatná össze a címszereplő. Hisz ez a kulcs: a mélység hívása, a pszichológiai értelemben vett destrudo élmény, a pusztítás és kegyetlenség kérdésére a felelet: az ősi ösztön előtör, sőt végig jelen van, láncai pedig a társadalom és a kultúra.

A Flatliners többek között azért is meghatározó élmény a számomra mert gyerekkoromban kb. harmincszor láttam, mivel a szomszéd Cuci néniék (ezt a nevet máig sem értem) házi videó tékájának (annak…

A megjelenés évében volt szerencsém ehhez a kivételesen jól sikerült folytatáshoz. A Final Destination 2 egy nagyon béna sequel is lehetne, ehhez képest a Végső Állomás franchise talán legjobb darabjává avanzsálódott. Két okból…

Tinédzserkorom emlékezetes darabja a zseniális Al Pacino és az akkor még hamvas Keanu Reeves főszereplésével készült Devil’s Advocate-ot, vagyis az Ördög Ügyvédjét. Megjelenésekor az ezredforduló korhangulatához jól illeszkedett a téma.Végtére…

Tizenkét évesen láttam először az egyedi történeteivel házaló Clive Barker novellájából készült Candyman – magyarul Kampókéz – cím filmet. Már akkor felfigyeltem e horror-klasszikus nyomasztó atmoszférájára. A főcímben Philip Glass…

Egy tisztességes Stephen King filmet forgatni igazán nem könnyű. Nem is sikerülhet mindenkinek, ám David Cronenberg kanadai rendezőnek igenis összejött. A múlt század két igen nagy hatású filmje: a Videodrome…

Tim Burton 1999-es rendezése, a Sleepy Hollow (Az Álmosvölgy Legendája) örök halloween-i klasszikusnak számít; alig van év, hogy ne nézném meg újra, ilyenkor október táján. Az alaptörténet még 1820-ban íródott…