gondolatok

Egy podcastben mesélte egy írónő, hogy voltaképpen mindennek ára van az életben. Aztán van, hogy olcsón megússzuk – ilyenkor nem is nagyon tudatosul bennünk ez -, meg persze van, amikor nagyon is érezzük, hogy itt az ideje felszakítani a párnahajat.

A kísérletezés, a megszokott rend felforgatása a véremben van. Jóleső érzés ez, nincs mit tagadni. A technológiában különösképpen igaz: egy beállítás itt, egy kis finomhangolás ott és máris jobban kézre…

Az utóbbi két-három hét közösségi média platform tippmixének fókuszában a Mastodon állt. Ebben a nagy forgatagban egyre inkább körvonalazódik a lokális, nagyobb magyar szerver indításának igénye. De milyen legyen egy magyar Mastodon szerver? Íme egy lehetséges koncepció.

Valami rádióműsort hallgattam, ahol megállapították, hogy minden „oszd meg és uralkodj” elvű kormányzás mögött a társadalom egy közös frusztrációja sejlik fel. Hogy többségünk nem az, aki lenni akart, és nem…

A világ nagyot fordult velünk az utóbbi 2-3 évben és lassan minden kisebb társadalmi “buborékot” – mert, hogy ez volt az idei téma is – bekebelez, egymásnak nyom,végül kipukkaszt a valóság.

Azt hiszem ez a boldogság egyik kötelező tánca, amit illik bebiflázni: becsüld meg, mikor minden jó. Mert most ennek van ideje. Ennek, hogy: minden rendben.

Hosszú hétvégén vagyunk egy másik párral, messze a várostól, az ősz belehel a nyitott ablakon, tűz pattog a kályhában. Túlárazott, közepesen finom, éttermi vacsorán vagyunk túl. Azt érzem megvan minden,…

„A WC papír a kontroll szimbóluma.” – soha nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot így, leírva olvashatom bármely médiában. Ez olyan téma, amit unatkozó filozófusoknak kellene boncolgatniuk. Akármennyire is meglepő a magyarázat érthető: a háromrétegű puha fehérség az abszolút győzelem jelképe, a hús fel nem tartóztatható, biológiájának pironkodást kiváltó szüksége felett. Mert a szar a tökéletesség után ácsingózó majomszabásúak kriptonitja, és ha eléri a ventilátort, akkor megbomlik a társadalom rendje.

Nehéz megélni, hogy némelyek mellé, akikkel fiatalon az izgalmas eszmefuttatások szederjes csecsén lógtunk mára száraz dajkát kéne fogadni. Talán az is hiábavaló már.

Holnap várjuk a postát Sencsenből, újra gyarapodik a filléres kütyühalom még egy szükségtelen bisz-basszal, közben az asszony kidobja a penészes ételt a hűtőből, amit akciósan vettünk. Több ezer kilométerrel arrébb egy gyerek éppen éhen hal. Nincs idő gondolkodni, ha egyszer már kellett a pont a gyűjtőbe.

Mit jelent az hogy művelt?
Kicsit lefagytam, mert habár tudtam, hogy a tökmagok előadásán kerülni kell, majd az összetettebb magyar és idegen kifejezéseket, amelyekkel még bizonyosan nem találkozhattak.

Levegőért kapkodva kiabál, csak pár szót lehet kivenni belőle, de rögtön érthető: igazságtalanság történt! Ajtó, gomb, a néni, miért ő nyomta meg, én akartam! És folytatódik a már-már hisztériába átcsapó bőgés. Igazi, infantilis jajveszékelés az első emberi tapasztalások küszöbén. Meg is sajnálom, hisz alig pár nyarat látott még az értelme, amely csak nemrég tanulta meg lefejteni az énjét az addig harmadik személyben leképezett gondolatokról.