falu

Mit tanultál meg legutóbb? napi téma Falusi gyerekként annyira természetesnek tűnt, hogy tavasztól őszig mindig van valami termés a ház körül, amivel bíbelődhetek és persze közben meg is dézsmálhatom. Az…

– Rezgő kézzel nehéz rúzsozni, de ennyi kell azért mégis. – gondolta, miközben valamiféle ívet igyekezett kialakítani elvékonyodott ajkain, melynek ráncai mindig telefutottak a ciklámenszín festékkel. Néhanapján túl sokat tett…

Krizantém – Megint úgy néz ki az előszoba, mint egy ravatalozó. Hamisíthatatlan temetőszag – valójában persze a krizantém illata jellegzetessége okán még akár szerethető is lehetne, ámde a mi kultúrkörünkben…

Még mind emlékezhetünk gyerekkorunkból azokra a kifestős lapokra, melyeken számokkal jelölték meg a színezendő zónákat a nekik megfelelő színekkel? Aztán ahogy feltöltöttük a még forgács illatú faszínesek nyomával, lassan kirajzolódtak…

Léteznek az emberek múltjában régi történetek… Habár az elmúlt idő hossza nyúlfarknyinak tűnik a történelem nagy hullámveréseihez viszonyítva, mégis az egyén, a szemlélődő nézőpontjából irdatlan távolságot sejtet a visszatükröződő gyerekkor…

A verandánkon állva hallgatom a csendet. Azt a tiszta, csak a januárokra oly jellemző, évkezdő némaságot. A falvak csendje különbözik a városokétól, attól tartok. Főleg a szülőfalué, mely jótékonyan takarja…

Megállítják és a lehető legnagyobb természetességgel követelik az információkat, a segítséget. A szakember ilyenkor csak heherészik és igyekszik szakmai titkait jól kiforgatni, hogy azokat misztikus techno köd lengje be. Aztán…

Mindenképp kivételes alkalom mikor meglódul falumban a kulturális élet. Irodalmi estek, tárlatok és színházi előadások. Aztán mindig megbánás: nem jutottam el mindenhova ahová szerettem volna. Időhiány? A kárpótlás a tegnap…

Párhuzamok. Végtére is a falum pont olyan, mint a most éppen összedőlni készülő globalizált világ. A média és pánik pocsolyájában játszó hatalmak éppen összeszarni készülik magukat. A párhuzam?  A falusi…