Melyik filmeket vagy TV sorozatokat nézted meg legalább 5 alkalommal?
Napi téma
Mikor öt éves koromban a szüleim megvették a Goldstar videólejátszónkat, az életem részévé váltak a filmek. Iskolás koromtól pedig a hétvégék központi eleme lett a szombat délutáni tékába járás. Egy gyerek számára a hétvége hosszú is meg rövid is. Hosszú, ha tanulni kényszerül és rövid, ha azt az egy filmet nézheti, amire a heti zsebpénzét elverte. A vizuális varázslat kezdetben a sci-fi és horror kategóriára korlátozódott, tinédzser koromban pedig észrevétlenül csapódott hozzá a dráma, pszicho thriller és úgy egyáltalán bármilyen zsáner.
Az otthon lévő kazetták limitált mennyisége erős redundanciát is jelentett filmek és rajzfilmek tekintetében. Így esett, hogy Van Damme-al a „Véres sport” akciófilm és pár meglévő Walt Disney klasszikus mese (Kis hableány, Szépség és a szörnyeteg stb. ) kergették egymást a videómagnó körül.
A korai időszakból, a magyar keresztségben „Nyolcadik utas a halál” (Alien) és folytatása, „A bolygó neve Halál” (Aliens) volt a két favorit, mellettük a Terminátor 1-gyel és 2 – vel kiegészülve. Régebben sokszor adták a tévében őket és még nem létezett egyik franchise méltatlan folytatása vagy előzménye sem. Micsoda idők!
Később jött egy érzelmileg mélyebb periódusom és a komolyabb témák felé fordultam. Ezen időszak kiemelt néznivalója volt „Az órak”. A színészek, a zene, a téma. Valahogy a lelkem és gondolataim legmélyén rezonált velem. Ekkor kezdtem Virginia Wolfot is olvasni, bár nem sokat értettem belőle.
Az anime időszakomban pedig a Disney japán megfelelőjének számító stúdió, a Ghibli filmjeit néztem meg sokszor. Annyira más módon meséltek történetet, mint a nyugati média, hogy annak újszerűsége egycsapásra berántott. A „Vadon hercegnője”, „Chihiro szellemországban”, „Nauszika, a szél harcosai”, „Vándorló palota”, „Laputa az égi palota” mind újra és újra megnézésre kerülő kedvenceim. A karácsonyi időszak kiemeltje pedig Satoshi Kon által rendezett anime, a „Tokiói keresztapák”. Évente megnézem.
A mentális egyedfejlődésem egyik legfontosabb sarokköve a lenyűgöző animációs teljesítménye és a történet összetettsége okán 1995-ös Ghost in the shell, amit legalább 30 alkalommal néztem meg eddig különböző szinkronokkal, feliratokkal, mindenféle kiadásban. Egy olyan sokrétű és elgondolkodtató cyberpunk sztori, ami valahogy mind a mai napig fogva tart.
Most, hogy összeszedtem a legjelentősebbeket, be kell látnom, hogy viszonylag sokszor újráztam az elmúlt 30+ évben. És ezek tényleg csak a jelentősebb ismétlések. 🙃