Mi az, amit a legtöbb ember nem ért?
Napi téma
Áthaladva az életen, az időn, amit kaphat egy ember mindig eljön a memento mori ideje is. Amikor rájövünk: életünk véges és sérthetetlenségünk mítosz csupán. Hogy napokban mérhetően rövidül a végtelennek tűnő létezés. Amit tékozlunk.
Sokan, nagyon sokan e felismerés híján halogatnak: új élményeket, másik karriert, utakat, hobbit, gyerekvállalást vagy szerelmet.
Minden csak így suhan el mellettük. Nincs is ezzel gond feltétlenül. Nem bűn egy élet potenciálját, az egyén lehetőségeit nyugvó ponton hagyni, amennyiben ő így kívánja. Csak szomorú látni néha a felismerést, mikor már késő és rátör a megbánás. Mikor perelni kezd világgal, halállal, Istennel és idővel. De azok nem hallgatnak rá.
A világ számára ő indifferens.
A halálnak sok a dolga, nem ér rá.
Isten, ha van, hallgat.
Az idő pedig csak folyik és folyik, saját medrében, hullámai közé temetve a benne fuldokolókat.