Feketén forró gőz, az ital felszíne visszatükrözi a fölé boruló arcélének negatívját. Hamisítatlan illata visszahoz valamit a régi gyerekkorból. Mikor még a sarki boltban, helyben pörkölték és darálták a kávébabot. Azokból az időkből, amikor még láthattuk mi kerül a papírzacskóba, mely száját kapcsozóval zárta le Ági néni. A boltot is csak így hívták: Ági bolt.
Azóta megváltoztak a dolgok, ma már csak előre csomagoltat lehet venni. Azt is drágán. És mindig kételkedés vesz erőt az emberen, mikor a tűzhelyen rotyogó vízbe csobbanva a kávé örlemény furcsán kezd habzani. Mára már szójával is dúsítják és összepörkölik. A legnevesebb márkák sem a megbízhatóságukról ismertek, mindinkább egyre magasabbra törő áraikról. A török kávé gyakran érthetetlenül van jelen Vajdaságban, török megszállás ide vagy oda, idegen kultúrák keveredése, vagy átvett divat gyanánt. Ami bizonyos: sok házban kezdődik a reggel a közös kávézással.
Budapest messze van a török kávétól, illetőleg minden egyébtől, mely a szülőfalu körül terpeszkedik időben és térben. Idáig három helyen ittam feketét. Minősíthetetlen, önmagával is meghasonlott leveket löktek elém, melyekre csupán gúnyos megjegyzésként illhetett a kávé megnevezés.
Mikor elindultam otthonról, a bőröndömbe kis híján fél kiló kávét pakoltam. Valahogy úgy éreztem, hogy ameddig még kitart, ameddig el nem fogy, még marad némi önazonosságom, addig még minden baljós napkezdetet helyre rakhat egy nagy bögre, forró, keserű nedű. És valóban…