Élvezed a munkád?
napi téma
Valahol az ember érdeklődési köre már korai gyermekkorban megmutatkozik és ha szerencséje van, ahogy felcseperedik, legalább hobbi szinten kiteljesedhet benne.
Mindig is lenyűgözött a technológia. Minden, aminek gombja van azonnali megnyomásért kiáltott már óvodás koromban, de lehet már azelőtt is. Az első színes tévénk jelentette a kapudrogot: a Hupikék Törpikék végre valóban kékek voltak, az addig megszokott szürkével szemben. Varázslat! Hogyan csinálják, miként működik?
Ezen a kérdések megválaszolásának számtalan gyermekkori játékszerem lett vértanúja: szét kellett szedni, bele kellett nézni.
Később a konzolok (Amiga, Sega Mega Drive) jelentették a csoda tárgyát, tartósan pedig a számítógépek és az informatika képezte a csónakot a felfedezés óceánján. Az evezőlapát pedig kétségtelenül az autodidakta tanulási mód volt, vagyis tudtam tanulni magamtól is (lévén felsőoktatásba bejutni nem sikerült. Munkaéletemben mindig hasznát vettem ennek a tudásnak és ahogy egyre több dolgot tanultam meg, végül 2018-ban főállású szoftverfejlesztő lettem és napi nyolc órában, pénzért nyomogathattam a gombokat.
Így öt évvel később már egy multinál tekintélyes adatmennyiséget dolgozok fel nap, mint nap és olyan szoftvereket fejlesztek és kódokat írok, melyek jobbá teszik a folyamatokat, miközben azt érzem egyre inkább kitágul a tudásom ezen a területen.
Hogy élvezem-e a munkám? Hát, hogy a viharba ne!? El sem tudnék most képzelni szakmailag jobb irányt, mint amibe sikerült beleállni az elmúlt időszakba és habár az ember folyamatosan fejlődik és változik, ez most egy olyan időszak a munkaéletemben, ami sok örömet ad számomra, hisz nem is volt olyan rég, hogy egy jól fizető, de unalmas munkát hagytam ott, a mostaniért.
2 hozzászólás
Talán ide is másolhatnám, amit épp most válaszoltam egy emberkének Mastodonon a kérdésére, hogy „milyen IT adminnak lenni?” Azt válaszoltam, hogy: „Nem tudom, mert ember vagyok. 🙃 Az IT admin az, amit csinálok, hogy legyen kajám és kifizessem a számlákat.” Aztán persze kifejtettem, hogy maga a feladat miből is áll, mert persze nem lekoptatásnak szántam a választ.
Röviden: nem azonosulok a munkámmal. Bár tudom, nem ez volt a kérdés, hanem, hogy élvezem-e.
Nem, de mivel nem azonosulok vele és másban ki tudok bontakozni, így nem tragédia. Ugyanakkor nem feltétlen vágyom arra sem, hogy azzal foglalkozzam, ami a gyerekkori elképzelésem volt, a régészet. Időközben változtam én is, és az utóbbi években úgy érzem, hogy nekem létrehoznom kell és ez nálam elsősorban a versírásban nyilvánul meg. Ezzel a kreatív energiával akarok kezdeni valamit.
OFF: amúgy tök jók ezek a prompt alapú bejegyzéseid, gondolatébresztőek. ☺️
Jó korban élünk (minden rákfenéjétől eltekintve), hogy az otthonunk nyugalmából is tudunk dolgozni, akár lubickolunk a munkánkban, akár egy másik böngésző lapon éppen verset írunk. Bele sem merek gondolni, milyen lehet normára, időre egy gyárban, ahol kötött ideje van a szünetnek is.
Akárhogy is, azért életünk nagy részét munkával töltjük, és alvással is. Ahogy nem mindegy milyen matracon alszunk 8 órát, talán ugyanilyen fontos, hogy a munka se legyen túl kényelmetlen. Ez persze szubjektív, mindenkinek más.
Igen-igen, az új Jetpack alkalmazás naponta dobál fel promptokat és tök jól beindítja a fantáziámat meg elgondolkodtat. 🙃