Szeptember

írta Árpád
1 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Csak pár levél adja meg magát. A többi még kapaszkodik a Nyár arany sugaraiba, miközben az már előkészítette az időtlen bőröndöt. Csomagolja a maradékot… A csomagolópapírt, melyben ezer és ezer ajándékát hozta június hajójával. Most augusztus léghajójának köteleit oldozza el. Készen áll az útra. Mindig kicsit könnyes a szeme mikor visszanéz. Három havát, a kosárba parancsolja. Ne viháncoljonak már, ne incselkedjenek a halandókkal! Nem érdemlik a melankolikus kínt. Mit heccelik már. Befele mind! Hamvasztó tüzével szítja a levegőt, mely magasba emeli a gondolájukat. Egyre csak dobálja ki az ellensúlyt: mosolyt, kacagást, szerelmet, szenvedést, könnyet. Az országúton a szeleket kocsija elé kötve gyümölccsel roskadásig rakott szekéren zötyög az Ősz elsőszülöttje, szeptember. Távolról int is a délfelé távolodó Nyárnak. Az visszakacsint.

Megrázkódnak a fák, tisztelettudón hajolnak rozsdaszín leveleiket szórva. Nyulak, őzek, varjak és a hűvösbe forduló éjszakák itt várják a falu bejáratánál. Üdvözlik és összeölelkezve zengik:

– Már úgy vártunk szeptember!

– Ugyan, ugyan, de hisz sosem késem! – kacag avarszín szakállán végig simítva.

Ez is érdekes lehet