Rokonok vagyunk

Nézem a mai, napi témára írt, nagyzoló válaszokat, amelyben mindenki valami emblematikus ragadozóhoz hasonlítja magát. Tigris, oroszlán, sárkány, farkas stb. Hiúságok vásárát rendezünk akárhányszor próbáljuk definiálni és kommunikálni, kik vagyunk. Mégis inkább arról szól minden, hogy kik akarunk lenni, vagy inkább kinek akarunk látszani. Mert a lenni akarásban van egy cél, amiért dolgozhatunk, de a látszani akarásban csak a sminket kenjük, a világítást állítgatjuk meg a díszletet rakosgatjuk. Magunkat nem.

Hát én bevallom – némi önkritikával ugyan -, hogy csimpánz vagyok. Tudjátok, mint a „Charlie, majom a családban” címszereplője. Az érzelmeim kiülnek az arcomra, szeretek hülyéskedni, nevetni, jól érezni magam. És – remélem – saját, vidám természetemmel másokat is inspirálok, vagy legalább felvidítok.

Nem vagyok valami szuper talentum sem. Én is, mint a csimpánzok, az eszközhasználatban elsőre ügyetlen vagyok, suta. Legyen szó a csoportos edzésekről a teremben, vagy a munkámról a munkahelyemen. Elesem, felborulok, elgurulok, közben nevetek a saját butaságomon. Aztán újra próbálom, annak reményében, hogy egyszer majd azon okos majmok közé tartozom, akik megtanulták a jelbeszédet vagy memorizálni képesek 10 szimbólumot egy képernyőn, csupán 1 perc alatt.