0
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.
Szirmai Márton kisfilmje még bennem is megmozgat valamit. Habár csak három éve élek Magyarországon pontosan értem a dilemmákat és döntéseket, a búskomorságot és az egyszerű örömöket. Kicsit megborzong a lélek attól, hogy mit üzenne a ma embere, ha e-mailt írhatna Radnóti -nak.
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
Radnóti
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!
0 hozzászólás
Tényleg jó volt maga az ötlet, de nekem az összeválogatott válaszok nem igazán adták át a helyzet súlyát.
A “helyzet súlya” alatt értem mire gondolsz, ugyanakkor örülök is neki, hogy nem csak nyomorgásról szólt a kisfilm, hanem az állandó reményről is. Inkább úgy fogom fel, mint érzékenyítő videót, attól függetlenül, hogy már az első üzenet megadja az alaphangot “… még mindig nem nőttünk fel a verseidhez …”
Igen… Nekem amúgy is Radnóti a legkedvesebb magyar költőm, úgyhogy különösen érdekelt ez a videó. 🙂
Köszönet a megosztásért, tényleg nagyon jó. A melankóliája mellett valóban van egy kis remény íze, de azért inkább szomorú volt számomra, mint sem felemelő. Azért jó látni, – hacsak nem megrendezett volt, bár nem úgy tűnt – hogy vannak még akik nem adják fel.
Mikor a nehéz sorsban felszínre törő emberség, sőt emberiesség kérdése merül fel és a reményé, mindig eszemben jut egy régi idézet szerűség – talán valami klisés b-filmből, vagy harmadrangú irodalmi műből, mit számít a forrása, mert ekképp szól: a legsötétebb éjszakában ragyoghatnak csak igazán a csillagok… 🙂
Egyébként Szirmai Márton kisfilmjeit érdemes végignézni, mert van közöttük pár igen parádés. Nagy kedvencem még tőle a Minimál:
Minimál from szirmai on Vimeo.
Ez fájdalmas volt… persze röhög rajta az ember kínjában, de tényleg itt tartunk.