A tagadás nem old meg semmit sem. Így van, ugye? A tagadás csak az ember pszichológiai fegyverarzenáljának egyik leghatékonyabb tömegpusztító fegyvere. Van akinek a túlélést szolgálja mégis. Rájönni, hogy sokkal több energiát igényel hosszútávon, mint egyszer egy merész elhatározás, mely során van bátorsága szembe fordulni a széllel. Az az egyszeri tett és mégis micsoda felszabadulást adhat meg! Persze, minek esőkabát után turkálni a szekrényben, míg nincs vihar? De jobb ha nem ér felkészületlenül a monszun. Az esernyő kevés oda, ahol oldalirányból esik az eső és tép a jeges szél. Kifordítja és szétszaggatja az ernyőnk szövetét. Az eredmény mindig ugyanaz, ha „csak“ felülről várjuk a veszélyt. Csurom vizesek leszünk…
Miután meghoztam döntéseim – azokat melyek lezártak egy hosszú periódust – a cselekedetek, az azonnali tettek határozzák meg életem. Nem bánom. Persze van amihez nem lehet hirtelen felindulásból hozzávágni a tányérokat és van akit nem lehet egyik pillanatról a másikra az ölelésünkbe vonni. Ezek légvárak. Az igazán fontos tettek, legfőképp érzések az általam oly gyűlölt időben vannak eltemetve. Hiába is ódzkodunk tőle, hogy ásót ragadjunk és térdig süppedjünk a sárban, ki kel ásni. Mint egy régészeti ásatáson, ahol a múlt emlékeit tárják fel. Csak itt nem hátra fele kutakodunk az időben, hanem természetellenesen előre fele. Aztán a csontok és épületek maradványainak jövőbe vesző darabjait egymáshoz illesztve kövezzük ki a ködbe burkolózó utunk csapásait. Hogy biztos lábban járhassunk rajtuk. Máshogy nem megy. Idő kellett hozzá, hogy megértsem mit jelent mindez. És ahhoz is, hogy mit jelentenek nekem egyes emberek. Azt is beláttam, nem lehet címkéket ragasztgatni a dobozokra, ha azokból lépten-nyomon kiveszünk dolgokat, vagy teszünk beléjük ezt azt. Fényképeket, érzéseket, emlékeket, elhatározásokat. Mégis van egy széf, valahol ott legbelül, mely kombinációja még számunkra is ismeretlen. Ott a lényeg! De ehhez a páncélszekrényhez csak más ismeri a kódot. Egy ember. Mindig a jelen egyetlen embere. Rajta áll, hogy kinyitja-e, vagy átadja a lehetőséget valaki másnak…