Kjúdó és önismeret: az íj útja

Kjúdó, avagy az íj útja. Így nevezik a japán stílusú íjjal, a „jumi-val” folytatott gyakorlást, mégis messze túlmutat a klasszikus sport fogalmán, hisz ez egy harcművészet. A kjúdó is hasonlóan a kendóhoz, vagy dzsudóhoz és egyébként bármihez, amit a japánok művelnek, egyfajta spirituális tartalommal átitatott mozgássorozat. Akármennyire is furának tűnhet elsőre, a kjúdó során nem az a célunk, hogy minél pontosabb találatot érjünk el, hanem, hogy a vessző kioldásának pillanatát tökéletesen megalapozzuk. A jumi íjak használata során a hangsúly a technikán van, a használó belevezeti testi és szellemi erejét (koncentrációját, fegyelmét) az íjba, így feszültség jön létre, mely a kioldás pillanatáig növekszik, hogy aztán a másodperc tört része alatt szabadulhasson fel.

„Nem az ellenfél, hanem önmagunk legyőzése a cél.”

A kjúdó meg az Árpád

Pár hónapja Visegrádon tartott cégem csapatépítőt, melyen kipróbálhattuk a magyar íjat. Fennhangon morfondíroztam, hogy jó lenne íjászkodni, csak nekem ez így túl üres és inkább a japán jumit próbálnám ki szívesen, mire a pénzügyes kollegina elhúzta a mézesmadzagot a orrom előtt: Csepelen működik egy kjúdó szövetség és szívesen járna, viszont egyedül nem buli, szóval ha lenne kedvem… És volt kedvem, ezzel megalapozva egy igen jövedelmező kapcsolatot a jövendőbeli jobbik önmagammal. A kjúdó a kezdetektől hozzásegített sok olyan állandó probléma leküzdéséhez és gátlás feloldásához, melyeket egyéb módszerekkel már számtalanszor próbáltam orvosolni, eredménytelenül. Egy megfázás kombóval egybekötve felhagytam a dohányzással – majdnem tíz év folyamatos füstölés után (+ ugye az trafiktörvénnyel beköszöntő dohányáremelés). A teljes életmódváltásról majd másik posztban, a lényeg, hogy a kjúdó jelentős szerepet játszik benne.

„A kjúdó célja a Sin (igazság, végső realitás), Zen (jóság), Bi (szépség) megvalósítása. Az íjászat technikáját megtanulva és gyakorolva az íjász saját magáról, személyiségéről tanul. „

Kjúdó, az álló meditáció

Habár a élet kioltására készítették a japán íjakat, mára szerepük a kjúdó által a önmagunkról való tanulásra összpontosul. Az 1500-as évektől a portugálok által megjelennik a lőfegyverek (puskák, pisztolyok), így az íjak háttérbe szorulnak hatékonyság szempontjából, viszont akárcsak a kardokhoz, az íjakhoz fűződő mélyebb, szellemi kapcsolat erősödni kezd és ezidő alatt rengeteg vallási elemet is magába olvaszt. Lásd: a mai napig a szerzetesek nagy események során (temetés, házasság, keresztelő) szertartásos lövést mutatnak be, vagy az íj idegén pengetnek.Formai szinten kevésbé számít a találati pontosság, mint maga az elmélyült, ceremoniális előkészület, a mozdulatok pontossága, fegyelmezettsége, szépsége és a koncentráció.

„A Kjúdó-ban nem a cél eltalálására kell törekedni. A pontosság és a fegyelem a lényeges: a kapcsolat az íj, a nyíl, a test és az elme között. A Kjúdó álló meditáció, olyan, mint a zazen. Lövésedben elméd visszatükröződését láthatod. A céltábla a tükör. Amikor a lövést kioldod, elszakadsz az egódtól. Megláthatod saját elmédet.” (XX. Shibata Kanjuro sensei)

Kjúdó – érzelemkontroll és tapasztalatok

A kjúdó azért is különleges, mert csak nagy fegyelemmel és kitartással lehet megfelelően gyakorolni. Emberi alapállapotomból kifolyólag hétköznapi életem során sok stressz ér és eddig nehezen tudtam levezetni a feszültséget. Személy szerint a kjúdó által tanulom az agresszióm és érzelmeim kezelését, a nyugalmat. Úgy érzem, hogy mozdulatról mozdulatra, lövésről lövésre szabadulok meg a hétköznapok élő és élettelen, individuális és társas nyomásától. Mikor a kezembe veszem a nyilat és íjat elcsendesedik, majd megszűnik a fehér zaj és rákényszerülök a koncentrálásra. Nehéz pontosan szavakba önteni az érzést, amit az edzésen tapasztalok és utána még órákig érzek. Kicsit spirituális élmény az egész, amely helyretesz.
Jótékony hatásaiból adódóan még sokáig egyfajta szelíd passzióként fogok tekinteni rá, főleg mert szinte minden másnap van edzésünk és ténylegesen a nap fénypontja a délutáni zötykölődés a HÉV-vel a csepeli sportpályára, hogy lerúghassan a cipőm és zoknim és beálljak a tükörrel szembe.

Ha valakit érdekel és ki is szeretné próbálni, akkor a szövetség oldaláról informálódhat:

Bukyukai.hu – Tradicionális japán íjászat