Kjúdó és önismeret: az íj útja

írta Árpád
2 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Kjúdó, avagy az íj útja. Így nevezik a japán stílusú íjjal, a „jumi-val” folytatott gyakorlást, mégis messze túlmutat a klasszikus sport fogalmán, hisz ez egy harcművészet. A kjúdó is hasonlóan a kendóhoz, vagy dzsudóhoz és egyébként bármihez, amit a japánok művelnek, egyfajta spirituális tartalommal átitatott mozgássorozat. Akármennyire is furának tűnhet elsőre, a kjúdó során nem az a célunk, hogy minél pontosabb találatot érjünk el, hanem, hogy a vessző kioldásának pillanatát tökéletesen megalapozzuk. A jumi íjak használata során a hangsúly a technikán van, a használó belevezeti testi és szellemi erejét (koncentrációját, fegyelmét) az íjba, így feszültség jön létre, mely a kioldás pillanatáig növekszik, hogy aztán a másodperc tört része alatt szabadulhasson fel.

“Nem az ellenfél, hanem önmagunk legyőzése a cél.”

A kjúdó meg az Árpád

Pár hónapja Visegrádon tartott cégem csapatépítőt, melyen kipróbálhattuk a magyar íjat. Fennhangon morfondíroztam, hogy jó lenne íjászkodni, csak nekem ez így túl üres és inkább a japán jumit próbálnám ki szívesen, mire a pénzügyes kollegina elhúzta a mézesmadzagot a orrom előtt: Csepelen működik egy kjúdó szövetség és szívesen járna, viszont egyedül nem buli, szóval ha lenne kedvem… És volt kedvem, ezzel megalapozva egy igen jövedelmező kapcsolatot a jövendőbeli jobbik önmagammal. A kjúdó a kezdetektől hozzásegített sok olyan állandó probléma leküzdéséhez és gátlás feloldásához, melyeket egyéb módszerekkel már számtalanszor próbáltam orvosolni, eredménytelenül. Egy megfázás kombóval egybekötve felhagytam a dohányzással – majdnem tíz év folyamatos füstölés után (+ ugye az trafiktörvénnyel beköszöntő dohányáremelés). A teljes életmódváltásról majd másik posztban, a lényeg, hogy a kjúdó jelentős szerepet játszik benne.

„A kjúdó célja a Sin (igazság, végső realitás), Zen (jóság), Bi (szépség) megvalósítása. Az íjászat technikáját megtanulva és gyakorolva az íjász saját magáról, személyiségéről tanul. „

Kjúdó, az álló meditáció

Habár a élet kioltására készítették a japán íjakat, mára szerepük a kjúdó által a önmagunkról való tanulásra összpontosul. Az 1500-as évektől a portugálok által megjelennik a lőfegyverek (puskák, pisztolyok), így az íjak háttérbe szorulnak hatékonyság szempontjából, viszont akárcsak a kardokhoz, az íjakhoz fűződő mélyebb, szellemi kapcsolat erősödni kezd és ezidő alatt rengeteg vallási elemet is magába olvaszt. Lásd: a mai napig a szerzetesek nagy események során (temetés, házasság, keresztelő) szertartásos lövést mutatnak be, vagy az íj idegén pengetnek.Formai szinten kevésbé számít a találati pontosság, mint maga az elmélyült, ceremoniális előkészület, a mozdulatok pontossága, fegyelmezettsége, szépsége és a koncentráció.

“A Kjúdó-ban nem a cél eltalálására kell törekedni. A pontosság és a fegyelem a lényeges: a kapcsolat az íj, a nyíl, a test és az elme között. A Kjúdó álló meditáció, olyan, mint a zazen. Lövésedben elméd visszatükröződését láthatod. A céltábla a tükör. Amikor a lövést kioldod, elszakadsz az egódtól. Megláthatod saját elmédet.” (XX. Shibata Kanjuro sensei)

Kjúdó – érzelemkontroll és tapasztalatok

A kjúdó azért is különleges, mert csak nagy fegyelemmel és kitartással lehet megfelelően gyakorolni. Emberi alapállapotomból kifolyólag hétköznapi életem során sok stressz ér és eddig nehezen tudtam levezetni a feszültséget. Személy szerint a kjúdó által tanulom az agresszióm és érzelmeim kezelését, a nyugalmat. Úgy érzem, hogy mozdulatról mozdulatra, lövésről lövésre szabadulok meg a hétköznapok élő és élettelen, individuális és társas nyomásától. Mikor a kezembe veszem a nyilat és íjat elcsendesedik, majd megszűnik a fehér zaj és rákényszerülök a koncentrálásra. Nehéz pontosan szavakba önteni az érzést, amit az edzésen tapasztalok és utána még órákig érzek. Kicsit spirituális élmény az egész, amely helyretesz.
Jótékony hatásaiból adódóan még sokáig egyfajta szelíd passzióként fogok tekinteni rá, főleg mert szinte minden másnap van edzésünk és ténylegesen a nap fénypontja a délutáni zötykölődés a HÉV-vel a csepeli sportpályára, hogy lerúghassan a cipőm és zoknim és beálljak a tükörrel szembe.

Ha valakit érdekel és ki is szeretné próbálni, akkor a szövetség oldaláról informálódhat:

Bukyukai.hu – Tradicionális japán íjászat

0 hozzászólás

why-att 2013.06.24. - 08:53

A gyakorló íjászok látványa is áraszt magából valami különleges nyugalmat, ahogy összpontosítanak megszűnik körülöttük minden és óriási energia sűrűsödik egyetlen helyre.
Szívesen kipróbálnám ezt is, hamarosan mindenképpen újra szeretnék valamilyen harcművészetet gyakorolni, vagy visszatérek a karatéhoz vagy valami újba kezdek, de mindenképp olyan senseihez szeretnék kerüli, aki nem csak a gyakorlati részt oktatja, hanem a szellemiséget is átadja.

Árpád 2013.06.24. - 14:28

Nekem mint mozgáskultúra is működik. Furcsa, hogy éltemben először az előadásaimon kívül tudnom kell, hogy melyik testrészem hogy mozdul,mi hol van, ez hogy látszik kívülről. Testtudatosságot tanulok általa. Egész érdekes hogy mostanában ha frusztrációt érzek megnyugtat ha a kezembe képzelem az íj markolatát és a kioldás pillanatát. Ténylegesen jobban kezdem érezni magam tőle. 🙂
Ha van kedved, akkor nyugodtan nézz meg bennünket is és próbáld ki! Vesztenivaló úgysincs vele.
http://www.youtube.com/watch?v=iNyadSKouSc

why-att 2013.06.26. - 09:05

Észben tartom, mint lehetőséget és alkalomadtán ellátogatok hozzátok.
Közben még kutakodtam a harcművészeti irányzatok után és a Jikishin Kage-ryu Kenjutsuval is szemezem, ehhez már személyes élmények is fűznek. Ennek az irányzatnak a magyarországi vezetője Suzuki Kimiyoshi sensei, anno Pécset nála kezdtem el Goju-ryu Karatét tanulni. A mai napig tisztelettel gondolok rá és jó lenne olyan emberektől tanulni, akik a tanítványai vagy valamilyen módon kapcsolatban állnak vele. 🙂

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: