A rádiót hallgatva díszítem a mézeskalácsokat. Riport. Egy kirakatrendezővel. Sajnálkozva meséli, hogy a gazdasági válság miatt már alig veszik igénybe szolgáltatásaikat. A beszélgetés során végül aztán kiviláglik a lényeg: elállatiasodott ünnep immár ez is. Nem, nem azért, mert éhen halnak a kirakatrendezők, hanem mert egész egyszerűen a fogyasztói társadalom és az amerikai módi megtette a magáét, szétrágta a szeretet egyébként is képmutató ünnepének gyermeki testét. A kirakatok már november végén pompában és csillogásban, aztán a svédcsavar: 25-én már bontják is szét őket és jöhet a leárazás. Akciós szeretetet tessék, most csak féláron!
Fogódzkodó csak ez: a régi karácsonyok hangulata, a gyermeki hit és felhőtlen öröm másnap reggel a műfenyő alatt. Plasztik cowboy, hamis Lego kockák, kiló narancs és harmadosztályú szaloncukor… Egyszerű ünnep, nagy vágyak nélkül… Csupán szeretet, odafigyelés és harmónia. Egy egész évnyi szeretet törékeny üveggömbé történő átlényegítése – mégis erősebb, mint a nautilus feltörhetetlen héja…
Boldog karácsonyt!
2 hozzászólás
Ezt én sosem értettem, nálunk nem divat a nagy ajándékozósdi, de tényleg. Boldog karit, szeretetben!
Mindig azt mondom: ezt akartuk, tessék megkaptuk. Globalizációt és világmárkákat, miközben centralizáltuk országaink a fővárosok köré, szokásaink a nyugati értékrend köré és szívünk a hitelkártyáink köré. Idén nem ajándékoztunk mi sem. Mindenki hozott egy csomó kaját és piát – meg a jókedvet és az együvé tartozást. Szép karácsonyunk van – függetlenül a pénztől 🙂
Viszont kívánok neked is Boldog Karácsonyt! 🙂
Hozzászólások lezárva.