Hétfők / sosem egyszerű

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Az is szánalmas ha a hétfői érzéseket csak kedden van bátorságunk papírra vetni, mintha attól tartanánk, hogy ha még aznap megtesszük, akkor a pillanat nyugtalan fodrozódásainak hatására hirtelen visszájára fordul a valóság bársonya és újra nyakunkra szorul a hurok, torkunkon akadva egy névvel, egy szóval , ami lehet ige is, amely inkább megállapítás mint cselekvés / és az emberek egymáshoz fűződő viszonyának vakkanásnyi vallomása csupán. Az a fajta amit nem lehet mindenhol és mindenkor kimondani, pláne nem meggondolatlanul. Rákészülni lehetetlen, ott és akkor kell ezt fülbe súgni amikor már elfogyott minden szó a cselekedetek vihara előtt, amikor magunkat látjuk mások szemének tükrében.  Amikor pedig megtörténik csak csodálkozunk, hogy milyen mellékzöngével remeg hangunk, mint egy gellert kapott golyó egy kilenc milliméteres lőfegyverből elsütve. Sokszor nem is azt találja el akire célzunk, bizonyos esetekben pedig visszafele sül el.
Ilyenek azok a hétfők, amik az eseménydús hétvégéket szokták követni, melyek végén az elválás oly nehéz és mégis oly szükségszerű, mint levegőt venni. Törvényszerű, színpadias mindazonáltal átlátszó búcsúzások után ott a következő nap. A nap mit egy erős emlék lenyomatával a lelkünkben kezdünk. Egy kicsit olyan ez mint egy vízjel a fejünkben. MÁR nincs ott ami azt hagyta, pedig a jel MÉG látszik, bár halványulóban. Az első nap mindig a legborzasztóbb. A többi már jó, majd rétegeződnek eseményekkel, emberekkel , történetekkel, tennivalókkal és egyéb kényszerű gondolatokkal, így erőteljesen kicentrifugázza a világ őrült rohanása a párásan bensőmre tapadó érzéseket. Egyébként is ellenséges nap a hétfő, de ha még mi magunk is más megvilágításba helyezzük, akkor egyszerűen Don Quijote legyőzhetetlen óriásainak erejével ruházzuk fel őket és onnantól kezdve a reggel ideges kapkodása az est kimerült sóhajtásával bezárólag kisebb tortúra, melyet normális ember könnyen kiáll, de az érzelmileg befolyásolt, gondolatilag fertőzött egyén csak hellyel közzel képes elviselni.
Minden boldog óránk rákövetkező napja a hétfő, bárhol is helyezkedjen el az időben / legyen az akár húshagyó kedd, vagy zöldcsütörtök, esetleg pünkösd vasárnap, vagy ugye… húsvéthétfő…

Ez is érdekes lehet