Gondolat

írta Árpád
1 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Most valahogy egy kicsit minden megfakul,

Most valahogy egy kicsit a világ is térdre hull.

Minden annyira zajos és mégis csendes,

Az ablakom előtti ágon egy fekete madár verdes.

Átszüremlik a hajnali nap fénye a tegnapok ezernyi fátyolán,

Megnyugszik a lélek a hazugságok ősi, vérmosta oltárán.

Most valahogy egy kicsit mintha egyedül lennék,

Most valahogy egy kicsit mintha meg is halnék.

Ez is érdekes lehet