Mely élettapasztalatok segítettek a legtöbbet a fejlődésedben?
napi téma
Egyik korábbi munkahelyemen foglalkoztunk személyiség fejlesztéssel és motivációval. Akkortájt hallottam a kis buborékunkról, a komfort zónánkról, amelyben jól és kényelmesen érezzük magunkat. A fejlődés célja mindig az, hogy ennek a zónának a határait egyre jobb kitoljuk, hogy egyre nagyobb területen érezzük jól magunkat. Ezt csak úgy lehet elérni, ha nagy, de azért elérhető célokat tűzünk ki magunk elé és dolgozunk értük, vagy ha olyan dologba vetjük bele magunkat, amitől éppen irtózunk. Mind a két mód önmagunk kihívását is jelenti. Szándékosan kerülöm ki a nem választott, hanem külső tényezők miatt ránk hulló kihívásokat, hisz azokat előbb át kell keretezni, néha meg csak túlélni akarjuk őket.
Számomra leginkább a Magyarországra költözés, és úgy egyáltalán a kirepülés a családi fészekből sokat segített benne, hogy a magam urává váljak és az addig felszedett készségeim és képességeim végre idegen terepen is ki tudjam próbálni. Saját keresetem lett, a döntéseim súlya pedig immáron teljes súllyal az én vállamat nyomta. Az úgynevezett felnőtt létbe kerültem és némileg beláttam végre, miért mondták gyerekkoromban azt, hogy „örülj, amíg gyerek vagy” vagy, hogy „addig jó, amíg iskolába jársz”. Nem egyszerű megállni a saját lábunkon, de ha sikerül, azzal jól kitágítjuk a határainkat.
A másik nagy tapasztalat szintén ahhoz kötődik, hogy mennyire vagyok képes hinni a saját képességeimben, abban, hogy a meglévő adottságaimat mennyire tudom jól kiaknázni. A három hónap, amit Japánban töltöttem, és egyáltalán az oda vezető út, az utat megelőző hosszú évek tervezése és az álmodozás egy nagyon alapvető élettapasztalat sorozat a számomra, amit sosem felejtek el. Magam utaztam, magam intéztem mindent, éltemben először repültem és vadidegenek kezébe helyeztem a sorsom, külföldön, egy olyan társadalomban, aminek működésével rajongásom ellenére csak a felszínen voltam tisztában. Aztán megtörtént ez is, és már visszafelé, ahogy a Párizsba tartó repülőn ültem, valami kelet-ázsiai influenzától gyötrötten, azon járt az agyam, hogy mi lesz ez után? Hogy valami végső, de elérhetetlennek tűnő cél teljesítése után mégis mi marad?
Évekkel később azért csak sikerült új célokat is találni. Szerencsére.