Ha valaki más lehetnél egyetlen napra, akkor ki lennél és miért?
Sőt, nem is akármilyen napot választanék, hanem egy fél évszázaddal ezelőtti napot, ama bizonyos 1969. július huszadikát, amikor a Sas leszállt. Nem is akár hol, hanem a Hold felszínén. Neil Armstrong szeretnék lenni, erre az egyetlen napra.
Nem, nem a dicsőség miatt. Hanem azért, hogy láthassam a „Földkeltét”, ahogy a sivár táj horizontján megjelenik eltékozolt életünk kék bölcsője. Micsoda látvány lehetett! Ott kinn, az éppenhogycsak gravitációban állni, teljesen egyedül és tudni, hogy valami olyat látsz, amit az emberi történelem során még senki sem pillanthatott meg szabad szemmel, valós időben.
Roppant magányosság a világűr grandiózus, fekete vásznán, a ragyogó csillagok tengerén. Igen, ezért, erre az egy napra biztosan Neil bőrébe bújnék! Hogy érezzem a teremtés csodáját és a mögötte valószínűsített erőt, amely lehet a véletlen vagy éppen az Isten, maga.