Egy bejegyzés születése / így írok én!

írta Árpád
1 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Mint azt tudjuk, a blogok személyes naplók, amelyeknek rengeteg alfaja létezik. A repertoár legalább annyira színes, mint a témák, amelyek szavakba önthetőek, amelyekről vélemény formálható, így hát szinte végtelen számú variáció létezik a szakmai blogoktól kezdve az ego blogokon át a mikroblogokig. Közös támpontjuk, hogy tartalmukat a szaknyelv „posztnak” hívott egység, az az a blogbejegyzés adja. Ám az már blogonként, sőt blogerenként változó, hogy eme posztok hogyan is keletkeznek. Mondhatnánk úgy is, hogy blogere válogatja. Eme nagyon egyértelműnek tűnő témáról szeretnék veletek megosztani „bennfentes” infókat egy poszt erejéig, az az így csinálom én!

1. lépés: Témaválasztás

A régi újságíró zsargonnal élve: „a téma az utcán hever”! Eme idézet igazságával mindenki egyet ért aki valamilyen szinten képes véleményt formálni a körülötte zajló eseményekről, az őt körbevevő emberekről, egyszóval: bármiről. Az én blogom az oly népszerű ego blog kategóriába esik, bár nem klasszikus „felkeltem, ettem, iskolába mentem” típusú tartalommal bővül, hisz itt főként a bejegyzések témáját nem szó szoros értelemben vett magánéletem jelenti, hanem az érdeklődési körömbe eső témákról alkotott véleményem és gondolataim. A blogbejegyzés születésének első lépése a „megtermékenyítés”, az az annak tudatosodása, hogy az érzékszerveimmel befogadott információk átdolgozásra és publikálásra érdemesek, legyen szó, akár egy filmről, zenéről, közéleti vagy éppen magánéleti eseményről. Ekkor készül az első beégés is az agyba, vagy éppen papírcetli sarkára: erről írnom kell!

2. lépés: Kutatás, anyaggyűjtés

A témák nagy részének megfelelő szintű kivesézéséhez szükséges a járulékos információk felkutatása a témáról, melyről írni szándékozom. Film esetében például az eredeti cím, készítés dátuma, főbb szereplők és a rendező neve – ehhez dukál egy IMDB-s link is, vagy legalább egy pontszám. Más témák esetében előfordulhatnak idegen kifejezések, amelyek pontos jelentésével nem árt tisztában lenni, még mielőtt felelőtlenül használnánk azokat – opcionális a szó Wikipédiára történő linkelése is, hisz nem mindenki ismerheti az említett kifejezéseket, pláne, ha azok egy szakmai jellegű bejegyzés kapcsán egyszerűbben kifejezik a témával kapcsolatos gondolatokat. A kutatás fázisába beleszámít nálam a megfelelő illusztrációk felkutatása is, amelyben nagy segítségemre van a Deviant Art, mivel az itt közölt képek nagy része Creative Commons licenc besorolásúak, így azok szabadon felhasználhatóak a forrás feltüntetése mellett. Erre főképp az utóbbi időben fordítok nagy figyelmet – és egyébként is, a bejegyzés színvonalát jelentősen emelik az olyan képek, melyeket nem a Google képkeresője dob ki az adott kifejezésre, arról nem is beszélve, hogy így egyedi vizuális ingereket gerjeszthetünk velük.

3.lépés: Írás

A számítógépemen egy sima szövegszeretőben kezdem megírni a bejegyzéseim, egyfelől egy helyi kópia megtartása nem hülyeség, másfelől mondjuk a WordPress szövegszerkesztője számomra túl idegen és túlontúl szűkre szabott. Szeretem a szöveget teljes egészében a monitoromon látni és fél kilométeres görgetések nélkül könnyebb is barangolni benne. A helyesírás és nyelvhelyesség ellenőrzést itt alapból kikapcsolom, ugyanis nálam visszavetik a kreatív brainstormingot a folyton megjelenő piros, hullámos vonalak. Csak a szerkesztés végén eresztem rá manuálisan a magyartanárnőt, aki persze nem tévedhetetlen, de azért viszonylag jó hatékonysággal végzi a dolgát, persze még így is előfordul néha, hogy a már leközölt poszt visszaolvasásakor derül ki egy két baki…

4.lépés: Anyagok feltöltése, szövegformázás, képbeillesztés

Amikor befejeződött a bejegyzés elkészítésének tartalmilag érdemi része, akkor következik a WordPress saját szerkesztőjébe történő beillesztés és formázás. Ekkor történik meg az egyik fő mozzanat is: nevet adunk a gyereknek! Soha nem kezdek bejegyzést írni, úgy, hogy már megvan a cím – ez általános iskolában működött utoljára, elvégre is ott a megadott címtől kivirágzó gondolatainkat vetettük papírra, itt pedig fordítva történik. Az írott tartalom inspirálja a cím születését. Fontos, hogy hangzatos, figyelemfelkeltő és nem utolsó sorban témába vágó legyen. A jó cím félsiker, mivel a mai rohanó világban – gondoljunk csak az újságokra, vagy digitális sajtóra – a cím, a termék neve, a brand adja el magát az árút, esetünkben a bejegyzésünket. Soha nem értettem azokat a blogokat, ahol mondjuk sorszámmal vannak jelölve a bejegyzések. Én, mint olvasó sem vagyok képes követni, hogy melyik sorszám melyik eseményhez, vagy témához kötődik, a későbbiekben pedig szerintem még a blogger számára is lehetetlen vállalkozás egy-egy gondolat visszakövetése.
A cím után jöhetnek az alcímek és a szöveg tagolása. Az alcímek elméletben azért is fontosak, mert máshogy rangsorolják az internetes keresők robotjai ezeket a szakaszokat, mint a sima szöveget – szűkítve a téma relevanciáját. Az olvasóknak is szívességet teszünk ezzel a tagolással, főleg, ha egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzést, vagy tanulmányt írunk ki magunkból, ezzel is segítve a navigációt.
A szöveg külalakja és formája is árulkodhat felkészültségünkről. Személy szerint zavarónak tartom a nem kiegyenlített sorvégeket. Az írott sajtóban, akár hasábba szedjék akár egész oldalra nyújtsák a cikkeket, kiegyenlítik a sorok végeit, hogy azok ugyanolyan egyenesen illeszkedjenek a margóhoz, mint a sorok elején, ezzel rendezettebbé válik a szöveg – esztétikailag pedig mindenképp megnyerőbb.

Miután már minden a helyén, jöhet a hivatkozások elhelyezése, amelyek működését érdemes úgy beállítani, hogy ha az olvasó rájuk kattint, a megnyíló oldal új böngészőfülre, vagy teljesen új böngésző ablakban nyíljon meg. A legtöbb elvándorlás oka pont az, hogy a linkek az ugyanott megnyílva elirányítják az olvasóinkat az oldalunkról. Az adott témában írt bejegyzés hitelességét viszont a külső oldalak adatai egyértelműen növelik, tehát érdemes használni ez a funkciót is.

A képek és videók beágyazását hagyom mindig utoljára, mert ezekkel elég sokat lehet variálni és kell is, hogy megfelelő formai és vizuális hatás jöjjön létre. Visszatérve a WordPress szövegszerkesztőjére: az óvatlan júzer hülyét kaphat (mint ahogy én is) a ténytől, hogy a szépen formázott bejegyzés publikálás után, élesben, a blog hasábjain teljesen máshogy fest, mint szerkesztőnézetben. Ennek kiküszöbölésére ajánlott a Mentés és az Előnézet gombok sűrű nyomogatása. Egyetlen sortörés is meghozhatja a megváltást vagy ellenkezőleg, előidézheti a katasztrófát, amely a bejegyzés külalakjának szétesésével jár.

Technikai szempontból fontos a meghatározni a posztunk kategóriáját, illetve címkéit. A kategóriában érdemes jól leszűkíteni a blog repertoárját – így olyan kifejezések választása javallott, amely alá simán befér bármely téma / maximum két kategória legyen igaz a posztra. A címkék terén is betartani a mértékletesség elvét, a több nem feltételemül jobb.

5. lépés: Publikálás, megosztás

Mikor minden finomítással készek vagyunk itt az ideje megnyomni a Publikálás feliratú gombot, mely hatására végre megjelenik bejegyzésünk a blogon. A már feliratkozott olvasóink természetesen automatikusan értesítést kapnak az új bejegyzés elkészültéről, az RSS olvasók blogunkra vonatkozó rovatában pedig bekövéredik a zárólejben a kis 1-es, ami a friss tartalmat jelöli. Persze itt nem érdemes megállni, ugyanis ma már olyan korszerű eszközök állnak rendelkezésünkre jövendőbeli olvasóink verbungolására, mint a közösségi hálózatok: P. Twitter, Facebook, hogy csak a legismertebbeket említsem. Itt sem árt terjeszteni az igét, mert pl. ismerőseink közül, lehet, hogy sok nem is tudja, hogy blogot vezetünk, vagy egyáltalán a billentyűzetünket enter nyomogatáson kívül másra is használjuk!

Tehát nálam ez egy standard bejegyzés létrejöttének menete, az első magvas gondolattól a közlésig. Remélem a „blogtalanok” és kezdők részére érdekes információkkal szolgáltam, míg a haladók és felső kategóriás blogerek konstruktív kritikával illetnek majd.

Köszönöm a figyelmet!

4 hozzászólás

Dr. Stein 2011.03.10. - 18:59

Összesen mennyi idő egy ekkora terjedelmű postot megírni? Nálam órák voltak az illusztrációk keresésével, vágásával, formázásával együtt. És persze ezeket olvasták a legkevesebben. Egy őrjöngő, egy bekezdéses kirohanás mindig népszerűbb volt, mint azok, melyeknek utánanéztem, csiszolgattam, beleadtam a lelkem, haha!

Szerintem is fontos a megjelenés a mondanivalót kiegészítve, megmutatja mennyire igényes írója. Mindig is szerettem volna magazinszerű megjelenést a blogomnak. Egyszer sikerült, mikor Joomla-motorral hajtott saját domainon futott (a megszüntetett ingyenességű extra.hu tárhelyen), ott viszont a kommenteléssel és tördeléssel voltak gondok. A tördelést még csak-csak lehetett volna finomítani, de az egyetlen kommenter-plugin nagyon béna volt és mindig szétcsúszott a sortörés.

AkiraWatanabe 2011.03.10. - 21:59

Nálam is órák alatt készül el egy ilyen terjedelmű bejegyzés, de az idő nagy részét főként a formázás veszi el. A posztot általában 1-2 óra alatt megírom, aztán teázok egyet, közben olvasgatva, ízlelgetve a gondolatokat. Technikailag mindig találok csiszolni valót, legyen szó szóismétlésről vagy olyan terminológia használatáról, amely nem épp a legmegfelelőbb az adott helyzetben. Aztán legalább 40 perc még a beillesztés és formázás… Sok munka, az már biztos és nehéz is hétköznaponként kispórolni abból a kevés szabadidőből, amely nagy nehezen összecsorog.
A Joomlá-hoz nem volt szerencsém, viszont nekem is volt régebben extra.hu-s portálom, techdemo gyanánt, ahol PHP-Nuke rendszert használtam, amely fapadosabb a WordPress-nél és a fejlesztése is elég lasponya már 2006 óta. Ott kódokkal kellett szöveget formázni, amelyet nem igazán szerettem. A képbeillesztés rémálom volt, így általában annak örültem, ha már egy justify-t sikerült elérnem hiba nélkül…

Hozzászólások lezárva.

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: