Búcsú / a körhinta árnyéka

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Lélegzetvételnyi ünnep, piros betűs nap, a nagy forróságok derekán a dombok tövében.Odalenn a völgyben. Az idegennek, az idetévedő látogatónak csupán a bazárt jelenti a kishegyesi búcsú, ám az itt élők megtanulták, hogy ez csupán illúzió. Kicsi és megbocsátható tréfája ez a látszatnak. Mintha a falu ilyenkor álarcot húzna és mutatványoshoz méltóan trükkökkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Az attrakció színhelyei mindig változnak… Hol a nagy “bolondhinta” sziluettje előtt csókolózik két fiatal, hol a piactér betonasztalai között száguldozik copfos kislány, rózsaszín ruhában, csattogós lepkével, hol pedig a Pöndöl kertjében söröznek régi ismerősök, akik már nem találkoztak régóta. A búcsú metafizikai értelemben is egyfajta ragasztó.A kishegyesi jelen, múlt és esetleges jövő és a bennük hánykolódó emberek ragasztója. A falu páneurópai piknikje.

-Búcsúra sütöttem, ne egyél belőle!
-Egész héten takarítottam, elvégre is vasárnap Búcsú van!
-Jönnek vidékről a rokonok Búcsúra.
-Spórolom a zsebpénzem, mindjárt itt a Búcsú!
-Meg kell csináltatnom a hajamat Búcsúra!
-Nagy családi ebéd lesz nálunk Búcsúkor.
-Remélem kész leszünk a meszeléssel Búcsúra.
-Találkozom vele a Búcsúban!

Aki itt él, nagyon jól tudja, hogy milyen misztikus, mágikus, kivédhetetlen varázslata is van ennek a vasárnapnak. Lokalizált csoda, amelyből a világ nem kap, csak mi, kishegyesiek. Habár ez az ünnep a katolikus templom “névnapja”,valahogy senki sem törődik az Anna napok apropójával, sőt ha megkérdeznénk pár köznapi kisembert bizonyosan visszájára fordítaná a képletet: azért vannak Anna napok, mert Búcsú van.
Már hetekkel előbb készülődni kezd a falu, mint ahogy az a fentebbi gondolatokból is jól látható. Háziasszonyok markolják a seprű/sodrófa nyelét. Tisztulnak, virulnak a házak. Éppen jókor. Valahol félúton Húsvét és Karácsony között ez a kényszerű nagytakarítások ideje is, mert hát “mit szólnak”? Aztán aki tehetősebb még meglépi azt is, hogy maga vagy ne adj úristen szobafestővel meszeltesse ki a lakást – pedig a Búcsútól függetlenül is megtehetné, de mégis az ünnep egyfajta világítótorony a határidőket illetően. A sütés főzés is elengedhetetlen kelléke eme vasárnapnak. A tradíció (melyet ki tudja ki indított útjára) évről évre nagy kondér töltött káposztával nyomatékosítja az ünnepet – majd utána még négy napig, újra és újra melegítve a maradékot. “Annyit csinátam, hogy elég legyen, ha vendígek gyünnének!” / pedig szinte sose “gyünnek” , de a szokás nem csak a mi ajtónk küszöbén belül él, hanem szinte minden házban – úgy ahogy a Búcsúcsor, a szárma után a lehűtött mélyrózsaszín görögdinnye dukál, a legalább két fajta kellemesen krémes süteményről már nem is beszélve.

Két hét múlva ismét Búcsú. Újra az érzés. Színek, illatok.  Vattacukor, gyerekzsivaj, tombolázó cigányok, bazárosok és könyvek.

És az emlékezés…

Búcsútól búcsúig.

Ez is érdekes lehet