Papírok, adatok, folyamatok, kapcsolódások, szív, árak, törött pohár, emlék, beszállító, boldogság, deficit, ívek, bankjegyek, zavar, mosoly, deficit, tettetés, dicséret, csavar, szőnyeg, szálak, por, ebédidő, tolakodás, erőszak, törött elme, boldogság deficit…. Aztán zaj. Nagyon nagy lárma. Éles fájdalom. Az idő felcsavarodik, mint vattacukor a vékony pálcára. Alaktalanok és arctalanok jönnek.
Miért nem mosolyogsz? – kérdik vidáman. Nem tudom, hol van a szám! …. és a számok… nem ismerem fel a számokat – tudatosodik bennem, ahogy a monitorra meredek! // zaj ….zdfdsuhgldfsdjkgoy!!!!::lnu-/**-55*____ zaj
Izzadok és elfelejtek levegőt venni… nem tudom, hogy kell lélegezni! Meg fogok fulladni….!
– Sietek, nem lehetne gyorsabban? – jön a feddés a pult másik oldaláról.
Homályosodik a látásom… összefolyik a világ előttem / szédülök…. nincs tovább, jön a törés, jön az újabb roppanás…. vajon mit fog tenni a szörny? ha kiszabadul és én a falon túlra kerülök, mire fogok eszmélni, amikor ismét kinyitom a szemem… talán szétvert berendezés, talán lesöpört pultok, szétdobált bankjegyek, vagy valami ennél is rosszabb… Minden erőmet össze kell, hogy szedjem, hogy zárva tartsam a kaput… nem jöhetsz ki! / megpattannak az ajtópántok, repedezik a fal a sarokvasak mentén…./// hátamat nekivetem – akkor sem jössz ki!!!! – megfékeztem. Kevésen múlott…
* de mint tudjuk, az elfojtásnak ára van – ez törvény – jut eszembe mikor este hétkor beveszem a nyugtatókat, hogy aludni tudjak… hajnalban arra kelek, hogy hánynom kell… újra elfojtom… reggel van…ne! ! ! nem akarom !!! újra reggel… nem tudom…!
Azilum! Kényszerzubbonyt és thorazine-t! Gumiszobát és csendet! …. Menedéket, kérem… kérem…. /tartozom egy poszttal még majd a jövőben a stresszről és hogy hogyan éget ki belőlünk mindent!/