1
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.
Kezdetét vette hát a nyár lassú lecsengése. Mintha csak a naptárlap áthajtásával a nyár is perdült volna egyet a tengelye körül és már egészen új arcát mutatja. A szobám ablakára már más szögben esik a reggeli fény, az ég kékje most újra mélyülni látszik. A hűvös levegő pedig szemérmetlenül dörgölőzik az ember lábához, akárcsak egy kölyökmacska, bele bele karmolva, de csak enyhén. Úgy játékból. Ilyen körmökkel és fogakkal vannak felszerelkezve most az emlékek és az érzések is… De ők már mélyebben hatnak, nem csak a felszínen. Főként az emlékek sokasága, az ami ilyenkor betódul onnan lentről ismét fel, a tudatosba. Huszonnégy augusztust értem meg eddig és már kezdem megszokni… A többit meg még tanulni kell.