Az egész napos takarítás után, melynek legfőbb ideje volt, csak a nyár forrósága nem adott rá lehetőséget és a saját lustaságom is korlátolta a megvalósítást, ülök a ragyogóra sikált szobámban. Füstölőt gyújtok, illatokat szintetizál a zöldre mázolt falak közé, melyeken festmény, maszk, fáklya és bumeráng lóg, jól megférve egymás mellett.
Változatos teákból kotyvasztott nedűt szürcsölök – nem szeretem a túlontúl egysíkú, illetve karakteres teákat. Jobb az úgy, ha van benne mindenből egy kicsi, és mindegyik kortynál mást érzek ki. Hol a mentát, csalánt, kamillát. A pillanatban halk zongoraszó úszik a légben. Kedvenc internetes rádióm sosem okoz csalódást, mikor nyugalomra és gondtalanságra van szükségem. Ilyenkor mindig ki tudom kapcsolni a kereplőt a fejemben. Csak néha-néha villannak be apró dolgok. Tudod, olyan kis semmiségek, mint egy mosolyra húzódó száj, egy érintés darabja, egy festmény lágy tónusai, egy hang érdes igazságai, vagy éppen egy könyv feketén égő betűi.
Apró dolgok, mert néha ezek egyszerűségére is szükség van, mikor alacsonyabb fordulatszámra kapcsoljuk a világot, takarékra állítjuk minden érzelmünk és csak vagyunk.
Hanglink: Whisperings: Solo Piano Radio