Amit reméltünk

Valami rádióműsort hallgattam, ahol megállapították, hogy minden „oszd meg és uralkodj” elvű kormányzás mögött a társadalom egy közös frusztrációja sejlik fel. Hogy többségünk nem az, aki lenni akart, és nem ott, és nem úgy, és nem azzal él, akivel tervezte. És ezt a szorongást, ezt a létélményt, az ebből eredő negatív energiát csatornázzák be a rendszerek.

Vannak országok és politikai berendezkedések, amelyek reményt adnak és építésre sarkallnak és vannak, melyek gyűlöletkampányokkal megosztottságot okoznak.

Mert sokan pillanatnak végig az életükön, és siratják a ki nem használt vagy soha nem is adódott lehetőségeiket, miközben így sóhajtanak fel: – Nem ezt reméltük…