Alaphangok hiánya = Silentium

írta Árpád
1 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Túl sok. Egy ideig kihagyás volt, csendes sopánkodás, miegymás. Nem is igazán lehetett írni semmiről. Már el is könyveli magában az egyszeri alkotó, hogy a kifutó érzelmi spirálok keserédes szájíze után nem maradt további mondani való. A csendben, mikor nincs telefon, sem e-mail, sőt még köszönő emberek sem, marad az egyén. Maga. Figyelve végre saját működését újra tollat/klaviatúrát ragad és megélt élményeiből merítkezik. Azokból a részletekből, melyek lényegtelennek tűntek akkor. Aztán hirtelen megint pördül a világ – vadul forgó ördögmalomból gyerekek okádnak színeket a fakuló világra. Minden üde és pezsgő. Kontrasztok nélküli képek, árnyék nélküli fény – ragyogóbban, mint annak előtte.

Tódulnak a gondolatok, feszülnek a tarkónk ajtajának, nem lehet sorba állásra kérni egyet sem. Egyszerre törnek be szinapszisaink közé. Írni kellene – de annyi minden van amiről lehetne. Az elvesztett majd újra megtalált pillanatokról, az egyre kövéredő házi macskánkról, a kamra csendjében savanyodó paprikáról. Lehetne végre fogalmazni, van rá idő, tér, mód és alkalom. Gyertyagyújtás egy temetőben – ebben a létezésben először mindenfajta álarc nélkül, teljes valómban – azon gondolkodva, ha most élnének büszkék lennének-e rám vagy beváltottam-e a reményeiket? Ideje lenne megemlékezni régen halott nagyanyámról is, akinek rapszodikus életútját én is örököltem és tragikus sorsát huszonöt évesen überelni látszom. Az örökségem része még a természete – zabolázatlan, büszke, tántoríthatatlan és nyers modorossága. Írhatnék még az ég egyre változó színeiről szülőfalum felett, ahogy idén a már megszokott boltozat peremein máshogy játszik a lemenő nap derengő fénye. Vagy a tanítás öröméről, mikor a kiszabott tandíj eltörpül a lelkesedés mellett oly apróságoktól, mint amikor végre a tanítvány meg tudja különböztetni a jobb klikket a baltól. Írhatnék a boltos élet hívságairól, a kellemes csalódásokról és az emberi érzelmi sztrádán történő ütközésekről. Lám mennyi téma – mégis hiányzik az alaphang. Amely lehet zenei ritmus, személyek hangja, a falu moraja vagy éppen a természet nyújtózó testének ropogása. Mégis… hiányzik.

Ez is érdekes lehet