Kezdőlap » A jól álló kosztümök átka / a megnyílás töredékes fényében

A jól álló kosztümök átka / a megnyílás töredékes fényében

írta Árpád
4 megtekintések

Sok helyen sok néven ismert a határ, mely az emberek között van. A bizalmatlansági faktor, érzelmi barikád, vagy éppen egyik kedvenc terminológiám: az abszolút terror mező. Ez a mező választja el az embereket egymástól, hogy meg tudják határozni önmagukat, képesek legyenek elválasztódni, kívül helyezkedni a kollektív tudattalan tudatos manifesztációján. Minél több sebbel rendelkezünk annál inkább hordjuk maszkunkat és annál erősebb ez a mező is, hisz védekezünk az újabb sérülések ellen. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy vértjeink alatt lassan elveszünk és nem is annak látszunk már akik valójában vagyunk. A fordulópont mindig homályos, és nem egyértelmű…

Amikor várost, országot, életet váltottam, mint ahogy a kígyók vedlik le a bőrüket , a régi gyanakvó ellenállás is feszesebb és sikamlósabb alakot öltött bennem. Így hárítani lehetséges egy ideig. Valami fennköltebbet, nemesebbet lenyomni mások torkán magunkkal kapcsolatban. Ahogy ez a gyógyszer sem valódi, a hatás is puszta látszat, placebo. A tünetek később újra megmutatkoznak és a betegség krónikussá aljasul, üszkös sebekkel tarkítja személyiségünk húsát, nem hagyva más lehetőséget,mint az amputálást, annyi különbséggel, hogy itt hasznos végtagjaink helyett a legnagyobb erényeink kerülnek levágásra és kidobásra.
Újabb és újabb ráeszmélések sorára van szükség és az ilyen megvilágosodások a fényes éjszakák sajátjai, mikor bűvös kört alkotnak a járda aszfaltjára vetülő árnyékok és a szent italok körbejárnak, miközben békepipát szívnak – átlényegül minden, csak szemfülesek szúrják ki a ritka pillanatot – ezek most fenntartások nélkül, közös cselekedetük által kapcsolódnak össze: újak a régiekkel, az alkohol mámorában fogant röpke életű őszinteséggel ömlenek a gondolatok szájakon át. Olyanok melyekről az élére vasalt hétköznapokon nem eshet szó sosem, mert a „mit gondol a másik” rongyosra rágott magnószalagja megállíthatatlanul és torzítva ködösíti el értelmüket. A dohányzás és ivás egyszerűen összerántja az ezen méreggel élőket és ha csak rövid időre (egy cigaretta elhamvadásának momentumára) arany keretben egyesíti a sokszínű kompániát. Hazaérkezés, olyan mint egy hosszú távollét után ismét a jól ismert kapun belépni. Már nincs egyedül…

Kapcsolódó