Térugrás – időben. A jövőre is emlékezni lehet? Bágyadt tavaszi ragyogás zuhan ránk. A Füvészkert cseresznyefája alatt állunk, melyről hullámokban sodorja a rózsaszín szirmokat ruhánk kivágásába az illatos szellő. Ő fizikus én meg író. Harmincasok. Pillanatnyi találkozás. Talán még megmenthető a minden ízében elcseszett sci-fi regényem egy kis áltudományos kuruzslással. Hosszú barna haját hátraveti – gesztenyeszín elmúlás ellenkezik a még bennünk terpedő élni akarással.
– Dirac tengerén hajózunk. – bámul a kék égre.
– Dirac-tenger? – zavart értetlenkedés.
– Mainstream kvantumfizika… – nem fejezi be a mondatot, csak profilból fordítja rám átütő tekintetét.
– Az illúzió elmélet? – vajon intelligensnek tűnök az otthon felejtett szemüveg nélkül is?
– Valami olyasmi. Dirac szerint a világunk csupán kivetülése az általa vázolt modellnek. A Dirac-tenger egy negatív energiából álló, végtelen rendszer, melynek hullámai hatására vetül ki az egész anyagi világ. Délibáb a horizont felett. – réveteg mosoly.
– Nem is létezünk? A Solaris dillema, lenne a nagy megoldás? – próbálgatom Őt. Hasztalan. Pimaszul okos.
– Csak annyira, amennyire ezt elhisszük. A tenger is fejlődik, mert visszacsatolásokat kap a kivetüléstől. Tőlünk. Ha egy vak emberrel próbálnál kiforgattatni egy Rubik kockát, akkor eltartana az örökkévalóságig, míg minden kombinációt kipróbál. De ha minden fordítás után közölnéd vele, hogy jó irányba halad-e, akkor ez az idő lerövidül, és húsz perc alatt megoldhatná a kirakóst. A visszacsatolás elvén fejlődik a világ… Ez az evolúció is, vagy legalábbis egyik megoldása.
– Szóval a csupán átmeneti vízió fejleszti magát a tengert is? Eszközök lennénk?
– Valahogy úgy, ahogy a tükör is visszacsatolást küld. Az élő környezet egy. Minden egy. – a parfümje tanácstalan emlékeket idéz évek és kilométerek távolából. Végre farkasszemet nézünk. Olvadozik a téridő – szingularitás jön létre, dimenziók függönyei hasadnak darabokra most / tegnap / tíz év múlva Ki, vagy mi vagy te? /*/ Elolvadok! /*/ Már csak visszhang, de még emlékszem rá, mikor magamhoz térek a jelenben.
– A fejlődésünk következő foka, mikor már felismered a tenger létezését és pozitív energiát zúdítasz bele – az ellen hullám pedig létrehozza azt amit a szíved kíván, bármit amire csak vágysz / újra építheted a világot, visszalépsz most a régmúltba és újrakezded. Ne, félj! Senki nem veszi észre – az istenek lábnyomában járva elrejti ténykedésed Chronos köpenyege. De vigyázz… ha egyszer megteszed, az a lehetőségek kiaknázását jelenti csupán, de ha újra és újra, az már csalás – a bűbájosok szemfényvesztő mutatványa, mely nem marad megtorlatlanul. Ezért jól válaszd meg, hová, mikorra és ki mellé térsz most vissza!