Egy napon, már nem is emlékszem melyiken, talán tegnap vagy holnap a semmiből sújtott a felismerés: értékelték. Díjat kapott! Annyi vesződés, annyi hasztalan, bátortalan próbálkozás után Akira törekvéseit végre fényes győzelem koronázza. Alig volt idő eszmélni, máris újabb és újabb üzenet, telefon, levél, gratulációk garmadájával. Majd a beláthatatlan lehetőségek sora, gyors egymásutánban…
Hülyén állok a minden közepén. Belegabalyodom, szorít, letagadhatatlanul nekem szegezik. A pillanat mikor tudatosul bennem, hogy Akira diadala keserű, akárcsak a hányás utáni szájíz. A dicsfény lemoshatatlan, viszont az alatta húzódó valóság közel sem ilyen profán, ilyen együgyűen egyszerű. Az EGO nem képes alázatot tanúsítani, sem szerénységet: csak torka szakadtából üvölt, elkékülésig: Megcsináltam! Az én eredményem! Nevetséges, hasztalan. Kellett, ez tény. Pozitív visszacsatolás. Ott áll viszont skarlátvörös betűkkel : DE!
Egyedül sütkérezem a fényben, holott ketten kellene, hogy legyünk, nem? Te meg én. Mi. A múzsa csókja nélkül mit sem ér az alkotó. Nincs történet, sem mondatok, se szórend, sőt már szavak sem. Csak összeegyeztethetetlen ákombákomok, egymásra szórt képek, kaotikus szemét az egész. Akira, te nem belőlem születtél! Nem csak belőlem, úgyhogy töröld le a szádról ezt az önelégült vigyort! Te kettőnk történetének eltörölhetetlen mementója vagy. Két emberé… Főként kettőnké. Sose feledd el ezt! És ne hidd, hogy csak kettőnknek tartozol, mert vitathatatlan, tartozol! Sokan ott vannak még benned! Legyen ez a kár a kezdet, akár a vég, ne veszítsd Őket szem elől, mert Ők a kulcs… Hozzád és hozzám egyaránt!
Köszönetet mondok hát nektek: Tigris, Fruzsinka, Zafírszem, Eszter, Cica, Klemcsi, Apám, Anyám, Nagyi, Tati, Eta, Oszi, Acél, barátaim és ellenségeim, élők és holtak, ismerősök és ismeretlenek, anyaföldem Vajdaság, szülőfalum Kishegyes!
Ez elsősorban a ti dicsőségetek! Mindezek után következhetem csak én.
4 hozzászólás
Gratula még egyszer, és ölelés! 🙂
Köszi! Ölelés innen is! 😀
Gratulálok akkor. De hol lett díjazva a blogod, a jegyzetedben ezt nem említed meg, én pedig erről semmit se tudok.
Hihetetlenül nagy ajándék az élettől, hogy felismerted, hogy a díj ugyan hízelgő, a te munkád gyümölcse is, de igazából nem csak a te érdemed, hisz az író közvetít, az író érthetően átszűri magán keresztül azt, ami az élet legjava, tehát a létezés színpompás lehetőségeit és variációit.
🙂 A blogot a magyarországi székhelyű, Északi Támpont civil egyesület által létrehozott Fűnyíró.hu “Független Ifjúsági Lapok” berkén belül díjazták 2012 októberében! Hatalmas élmény volt Tóth Bálint főszerkesztő telefonja, amelyben gratulált a díjjal kapcsolatban. A hivatalos bejegyzés a Fűnyíró oldalán itt olvasható: http://funyiro.hu/talentum-blogok/friss/1230-a-blogger-palyazat-oktoberi-nyertesei
Mindazonáltal, hogy mélyen megkapó volt az elismerés, hatalmas “burst-ot” adott a további íráshoz. Nem lehet elég hálás azoknak az embereknek akik inspiráltak vagy támogattak, ilyen vagy olyan módon! A siker főként nekik köszönhető – én csak, ahogy te is írod, közvetítő vagyok ebben a folyamatban! 🙂
Hozzászólások lezárva.