弓道 Kjúdó: az íj útja és az új ruha

írta Árpád
1 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

Nem a ruha teszi az embert – tartja a mondás és az esetek túlnyomó részében magam is így vélem, kivéve talán egyet: amikor először felölti az ember a kjúdó formaruhát, mely valamilyen érthetetlen oknál fogva sejtelmes erővel ruházza fel az embert, gondolati hétköznapiasságát lelki ünnepiességgé alakítja át. Hogy mi nekem a kjúdó és miért szeretem annyira, hogy még hangsúlyos lustaságomat is legyőzöm érte, arról már írtam a Kjúdó és önismeret: az íj útja című posztban. Azóta az aranyló, mezítlábas nyarat és a szabadban történő edzést leváltotta a hűvösödő időjárás és az indoor jellegű, már komolyabb edzés a dódzsónkban, melynek egyik alapkövetelménye a megfelelő ruha megléte is.

Önmagunk elvesztése

A nyár elejei bizonytalan lövések és a forma gyakorlása az örök kezdő énem számára gyors és meglepő fejlődést hozott, ugyanakkor a prognózisokkal párhuzamban bekövetkezett az ugyanilyen gyors és megdöbbentő visszaesés. is A kjúdóban az alapok megtanulás a létfontosságú, ám az idő előrehaladtával válik önbeteljesítő jóslattá a tanítók és sensei-ek intelme: időről időre elveszik a technika, elfajzik a már egyszer megszerzett tudásunk, kvázi elveszítjük önmagunk és ennek legbiztosabb visszajelzését a szerteszét repülő vesszők, véraláfutásokkal teli alkar és felsebzett tenyér adja. Mind a háromban folyamatosan részem volt az elmúlt négy hónapban. Edzésről edzésre vált egyre kínosabbá a dolog és sokszor a kedvem is szegte, viszont badar módon pont a kjúdóval kapcsolatban tett fogadalmam – miszerint ezt nem vagyok hajlandó feladni – hozzáláncolt az elhatározáshoz: sikerülnie kell!

A kjúdó és metamorfózis

A japán lélek végtelenül bonyolult és spirituális mélységei nehezen felfoghatók. Ezt a szellemiséget javallott megismerni, ahogy a történelmet, a szamurájok idejét, a harcos útját is, hogy jobban megértsük: a tökéletes mozdulatok kivitelezéséhez nem elég a technika, szükséges a tudatállapot módosulás, az azonosulás a harcosok számára irányt mutató ősi törvényekkel, melyek ugyanakkor a legalapvetőbb, ám mára már leginkább hiánycikknek számító emberi alapigazságok, mint az alázat, szeretet, példamutatás, bátorság és így tovább. Ez a viszonyulás választja el a dzsucu-t (módszer illetve technika) a dó-tól, mely már a szellemiség által átitatott “utat” szimbolizálja. Így lesz a kjúdzsucu-ból kjúdó.

A ruha felvétele, az átszellemülés kezdete

Az öltözőben levetjük a hétköznapok kicsapongását egyszersmind vele együtt a bennünket nyomasztó gondolatokat, az egész aznapi életünk előzményeit is. A kjúdó formaruha felvételével pedig egyszersmind alárendeljük magunkat az az által reprezentált gondolatiságnak és szellemiségnek. Talán épp ez a legnehezebb mégis legfelemelőbb érzés az előkészületek során, szertartásossága vitathatatlan. A kjúdó gyakorlóitól sokszor hallottam, hogy erre a harcművészetre kifejezetten igaz az azt gyakorló mindent átható egója és egyik legnagyobb feladat ennek felszámolása, ha ugyan lehetséges. Jómagam leginkább egy felvonulási lóra hasonlítok akit egyszerre minimum ketten kell, hogy öltöztessenek, mert hiába van fogalmam a ruhadarabok sorrendjéről sem az obi (öv) megkötésének módját sem a hakama megfelelő rögzítését nem ismertem ezt megelőzőleg és az első beöltözésem – minden segítség dacára – hagyott némi kívánni valót maga után. “Mint egy alföldi betyár, úgy nézel ki.” – kaptam a komplimenteket, szóval kb. elképzelhető az összhatás. Ennek megfelelően még nem közölnék képet az átvedlett állapotomról, ugyanakkor a közelgő Matsuo sensei-el történő gyakorlásig mindenképp meg kell tanulnom a helyes módszereket és kötési metódusokat.

Az aszimmetria tökéletessége és hakama ráncainak jelentése

A formaruha remek iránymutatás a kjudokák számára a szellemiséghez, hisz magához a hakamához (a kjúdóban a fekete színű “nadrágszerű” rész) is kötődik egy bizonyos filozófia. A hakama első részén öt darab ránc (él) található, mely aszimmetrikus rendben helyezkedik el rajta: három jobbra és kettő balra arányban (a japán esztétikában kiemelt szerepe van az aszimmetriának), úgy, hogy minden redőnek megvan a maga jelentése. Bizonyosan nehéz mondani ezek pontos jelentéséről, hisz elég szétnézni az interneten a tökéletes elbizonytalanodáshoz. Én magam több magyarázatot vetettem össze, illetve vizsgáltam két elektronikus szótár segítségével is a kandzsik jelentését, ezekből raktam össze a sajátos felfogásomat velük kapcsolatban:

  1. (dzsin) – emberség, emberiesség
  2. (gi) – erkölcs, igazságosság
  3. (rej) – udvariasság, alázat
  4. (csi, csie) – bölcsesség, tudás
  5. (sin) – bizalom

Az öt erény hasonló, mint a kofucianizmus által is említett erények (forrás: Terebess Ázsia Lexikon):

  1. Ren – emberség
  2. Yi – igazságosság
  3. Li – szertartásosság
  4. Zhi – tudás
  5. Xin – megbízhatóság

Sokszor hét ráncot is emlegetnek a hakamákhoz kötődően, hisz a hátsó oldalán is találunk kettőt, ezeket leggyakrabban  (ju) vagy 勇気 (juki) – bátorságnak és 名誉 (mejó) becsületnek fordítják.

 A ruha aurája

Végezetül újra a kezdőgondolat: a kjúdó formaruha viselésével egy teljesen más minőségszintre került maga az énállapotom is. Mindig is nagyon szépnek, ünnepélyesnek láttam viselőit, tiszteletet parancsolónak, már-már hősies aurát sugárzónak.Végezetül én magam is megrendeltem a saját felszerelésemet a Keiko stúdiótól. A levelezés gyorsan és zökkenőmentesen le is zajlott és pár nappal később már érkezett is a futár a csomaggal. A megdicsőülés így vált teljessé. A fentebb említett kisugárzást már én magam is, saját magamon viselhetem, ennek köszönhetően sokkal komolyabban veszem már  magát a kjúdót is.

0 hozzászólás

balaaz 2014.01.24. - 18:44

A legmesszebb áll tőlem, hogy túlzottan magyarkodó magyar lennék, de “óvok”:
1. Az alföldi betyárok, igenis jól néztek ki!:)
2. Nekem akkor már inkább a Kassai lovasíjászat – bár e kettőt én csak külön-külön egymástól függetlenül próbálgattam.

Amúgy érdekes írás volt – további küzdelmes átlényegülést és úton haladást!

Árpád 2014.01.25. - 13:27

Köszönöm Balaaz!
Nekem sincs különösebb bajom az alföldi betyárokkal és aki a dicséretet adta, gondolom annak se, csak hasonlítani kellett valamihez 🙂
A lovasíjászat is érdekes lehet, bár mondjuk én még soha nem ültem lovon, attól függetlenül. hogy végzettségem szerint állatorvosi technikus vagyok. Lassan ezt is pótolni kellene, mert nagyon érdekel, hogy milyen lehet. Az európai íjászok egyébként általánosan meghatározva mind-mind nagyon jók ezen a területen, de a magyarok állítólag valami extra módon nyomták – még hun korukban 🙂
A kjúdónak egyébként van lovas verziója is – láttam pár felvételt és félelmetes…

woar 2014.03.07. - 15:41

Megkésve bár, de leszögezném: nekem sincs bajom az alföldi betyárokkal 🙂

why-att (@why_att) 2014.01.24. - 19:12

Ismerős érzés, valami ilyesmit tapsztaltam én is, amikor először felvettem a karate gimet. 🙂 De az igazi egomasszázs akkor következett, mikor már övfokozatot váltottam (igaz csak amolyan “altiszt” félévé váltam 7 kyuval) és bizonyos tekintetben már senpai lettem. Azonban – mint ahogy az a bejegyzésedből is kiderűl – nem erről szól a harcművészet, természetesen. Ez csak amolyan kezdőknél jelentkező mellékhatás. 😉

Nagyon szép utat választottál és további sok sikert!

Árpád 2014.01.25. - 13:31

Akkor egyetértünk benne, hogy az ego számára van ebben egy elég nagy coolság faktor is, mikor először viseljük ezeket a ruhákat.
Köszönöm, jó út, rengeteg jó útitárssal, akik sokat segítenek.
Senpai, még mindig jársz edzeni ugye? Csak mert a múlt idő megzavart. 🙂
Van egy két jó haver akivel még tervezzük a kendoban történő elmerülést is, csak még várat magára a kivitelezés, várjuk a tavaszt.

why-att (@why_att) 2014.01.26. - 19:16

Sajnos az anyagiak közbeszóltak és már egy ideje nem járok, de amint jobb lesz a helyzet újra megyek.

Árpád 2014.01.26. - 21:52

Ezt örömmel hallom! 🙂 A japán harcművészetekben van egy csomó olyan szertartásosság és lelki mélység, melyet mindig is nagyon értéknek tekintettem, mint maga pusztán a harc vagy a technika elsajátítása. Tényleg építő hatása van pszichés szinteken ….

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: