Árpádlog

mert van, amire emlékezni akarok

Konstrakta – Előkelő (Triptichon 1.)

A Konstrakta (Ana Đurić), miközben az Eurovízióra készült kigurította azt a három videoklipből álló sorozatot, melyben a különböző társadalmi csoportban élő nők szemszögéből reflektál a balkáni átlagember jelenére. De ne legyen illúziónk, a pár, szerbspecifikus kikacsintáson túl univerzálisan értelmezhetőek ezek a dalok. A Konstrakta Triptichonjának részei sorrendben: a Nobl (Előkelő), In Corpore Sano (Ép testben), Mekano (Puhán). Mind a három darab sokrétű, elemzésért kiálltó szövegekkel operál, a hozzájuk készült videoklipekkel kiegészülve pedig, amolyan popkulturális meditációra invitál.

Az Előkelő (Nobl) – amennyire a szöveg és klip enged következtetni – egy felső középosztálybeli, belgrádi nő szemszögéből mutatja be az életközépi válságot, amely során párhuzamot von az öregedéssel, elmúlással, bomlással, különöseképpen saját testére vonatkozóan (hisz a test évtizedeit éljük, az örök fiatalság kultuszáét) és az emlékezetével, amelyben még ott fénylik a szocialista szövetségi Jugoszlávia iránti nosztalgia és a saját kihagyott lehetőségei feletti kesergés. Mindezt komótosan csomagolja be a kortárs popkultúra nőiségét meghatározó Sharon Stone legenda hazug sztaniol papírjába, miszerint az nem botoxol. A főhős pedig – majmolva Stonet- ugyancsak be akar zárkózni a fürdőszobába egy üveg borral a saját testét nézni és sírni, ami némi kényszerességet sugall, a megfelelést egy ábrándnak, vagy inkább a kétségbeesett válaszkeresést a kérdésre: mit támogat még számomra a jövő, ha egyáltalán van még bármi?

Tehát a szöveg – ahogy, már Konstraktától megszokhattuk – furcsa, kognitív kapcsolatokat térképez fel és egyik visszatérő motívuma az emlékezés és az asszociáció. Ahogy az előkelő hatást keltő, ámde apró belgrádi lakásának berendezéseiről, vagy éppen az erkélyről látható épületekről felgyűrődik a keserédes múlt, mögötte az iszonyú jövővel, amely öregséget és halált kínál csak a számára. Az dal utolsó sorában azért még futja a naivitásra, hogy talán mégsem fog meghalni. Vagy nem ott, Szerbibában. Merthogy a záró szövegből asszociálhatunk a már évtizedek óta az Európai Unió előszobájában topogó, – Magyarországhoz hasonlóan – kompország Szerbiát is sújtó agy elszívásra, elvádorlásra. Ahogy a fiatal népesség zöme ráunt az ígérgetésre, és ha csak teheti, bőröndjeiket maguk mögött húzva, kijózanodva a jugonosztalgiából, külföldre emigrál.

Klavir čini da mi moj mali stan izgleda nobl
Braon drvo i zlatni natpis – Petrof, etidu
Moja ćerka svira, a ja slušam
I tad smo kao nobl

Imam i kartu Jadranskog mora iznad klavira
Karta čini da mislim na Italiju
Come stai, tutti frutti, colpo grosso, Sorrentino
Mladi papa – druga sezona, Šeron Stoun – peta epizoda

A Šeron se ne botoksira
Šeron Stoun se ne botoksira
A Šeron se ne botoksira
Pričala je da se zaključala jednom u kupatilo
Ponela bocu vina i stala ravno pred ogledalo
Šeron Stoun se ne botoksira

Gledala je svoje lice u ogledalu
Gledala je svoje telo i plakala i plakala i plakala
Gledala je svoje lice u ogledalu
Gledala je svoje telo i plakala i plakala i plakala

Probaću večeras
Ogledalo u mom kupatilu
Ja sam u četrdesetim
Imam vino u ostavi
Felicita, na-na-na-na-na-na
Felicita

Imam i sliku u lepom ramu, ulje na platnu
Francuska slikarka, Fej, rođena 1912-te
Kao i moja baba Desanka
Fej u Parizu slika gradove u izmaglici
Desanka u Glibovcu čita sudbine u džigerici

Slika čini da mislim na Pariz u kom nisam bila
Džabe sam sedela, učila jezik dvanaest godina
Nastavci za prezent i futur, vremena sadašnja, bivša i buduća

Ulazim, ušla sam, ući ću
Ulazim, ušla sam, ući ću
Večeras u kupatilo sa bocom vina
I ponavljam sledeći stih
Viellir, vieillir, c’est ca l’avenir

Gledala je svoje lice u ogledalu
Gledala je svoje telo i plakala i plakala i plakala
Gledala sam svoje lice u ogledalu
Gledala sam svoje telo i plakala i plakala i plakala

Vodite me u staru Grčku
Tamo su poštovali starije
Kako nam nije jasno?
Budućnost je starenje
Budućnost je starenje
Starenje je budućnost
Budućnost je starenje
Starenje je budućnost

Sa moje terase se vidi Geneks kula
Kada gledam je, plašim se da ću da padnem sa nje, da padnem sa nje
Padnem sa nje, padnem sa nje, padnem sa nje, padnem sa nje

Sa moje terase se vidi i crkva
I dva zlatna krsta
Kupola, kupolica i dva zlatna krsta
Geneks čini da mislim na Jugoslaviju
Socijalističku, federativnu
Crkva čini da mislim na Srbiju
Tu ću umreti

Zar ja da umrem? Koji užas
Zar ja da umrem? Koji užas
Zar ja da umrem? Koji užas
A možda baš ja neću? Užas

A zongorától úgy a kis lakásom előkelnőek tűnik
Barna fa és arany betűk – Petrof, etűdöt
Játszik a lányom, én meg hallgatom
És akkor előkelőnek tűnűnk

Van egy Adriai tenger térképem is a zongora felett
A térképről Olaszország jut eszembe
Come stai, tuti frutti, colpo grosso, Sorrentino
A Fiatal Pápa – második évad, Seron Sztón – ötödik rész

És Seron nem botokszol
Seron Sztón nem botokszol
És Seron nem botokszol
Azt mesélte, hogy bezárkózott a fürdőszobába egyszer
Fogott egy üveg bort és egyenesen a tükör elé állt
Seron Sztón nem botokszol

Nézte az arcát a tükörben
Nézte a testét és sírt és sírt és sírt
Nézte az arcát a tükörben
Nézte a testét és sírt és sírt és sírt

Kipróbálom ma este
Tükör van a fürdőszobámban
Negyvenes éveimet taposom
Bor van a kamrában
Felicita, na-na-na-na-na-na
Felicita

Van festményem is, szép keretben, olaj a vásznon
Francia festőé, Fay, 1912-ben született
Mint a mamám Deszánka
Fay Párizs ködében festett városokat
Deszánka Glibovácon bélből jövőt olvasott

A festményről Párizs jut az eszembe, ahol nem voltam
Hiába ültem és tanultam tizenkét évig a nyelvet
A végződéseket jelenre és jövőre, jelen időre, múltra és eljövendőre

Bemegyek, bementem, be fogok menni
Bemegyek, bementem, be fogok menni
Ma este a fürdőszobában egy üveg borral
És a következőt ismételgetem
Viellir, vieillir, c’est ca l’avenir

Néztem az arcom a tükörben
Néztem a testem és sírtam és sírtam és sírtam
Néztem az arcom a tükörben
Néztem a testem és sírtam és sírtam és sírtam

Vigyetek el a régi Görögországba
Ott tisztelték még az időseket
Hogy-hogy nem világos a mi számunkra?
A jövő a megöregedés
A jövő a megöregedés
A megöregedés a jövő
A jövő a megöregedés
A megöregedés a jövő

Az erkélyemről látszik a Genex-torony
Amikor ránézek, attól félek, hogy lezuhanok róla, hogy lezuhanok róla
Lezuhanok róla, lezuhanok róla, lezuhanok róla, lezuhanok róla

Az erkélyemről látszik egy templom is
És két aranykereszt is
Kupola, kupolácska és két aranykereszt
A Genex-ről Jugoszlávia jut az eszembe
A szocialista, szövetségi
A templomról Szerbia jut az eszembe
Itt fogok meghalni

Tényleg meg fogok meghalni? Micsoda borzalom
Tényleg meg fogok meghalni? Micsoda borzalom
Tényleg meg fogok meghalni? Micsoda borzalom
Vagy talán éppen én nem fogok? Borzalom


írta

bejegyzés ideje

Hozzászólások

Szólj hozzá!