Hallgatnivaló: Darren Hayes – Secret Codes And Battleships (2011)

írta Árpád
7 megtekintés

Darren Hayes új albuma frenetikus, mint mindig. Az egykori Savage Garden frontemberének szólókarrierje során végig a pop vizein evez, mégis olyan pluszt sikerül felmutatnia dalaival, mely egyértelműen kiemeli a copy paste előadók sorából. Hogy miként éri is el ezt a maradandó hatást? A szöveg! A Hayes úr által írt dalszövegek egyedülállóak már csak abban a tekintetben is, hogy nem elégszik meg a sima „baby, dont, cry, love you“ klisék lobogtatásával. Mélyebbre megy, így a dalok mellett történeteket kapunk, komplex érzelmi töltéssel. A nem egyértelmű refréneket és a szövegeket pedig nemesíti és szépen szintre hozza az érdekes hangszerelés, melyben hol könnyen, hol nehezebben érhetők tetten a mainstream pop hatásai. Számonként más és más színpad díszletei közé viszi el a hallgatót …


A Secret Codes and Battleships albuma a már a Tension and the Spark és a This Delicate Thing What We Made által jól kitaposott ösvényein halad, csupán finomít a mondanivalón. A vizuális motívumra (mely mindig szorosan kapcsolódik az aktuális albumhoz  pl. legutoljára az origami daru, ebben az esetben az iránytű és az utazás motívuma, megspékelve az újraértelmezett címmel, melyben metaforaként működik a „titkos kódok és hadihajók“ fogalomköre – a párkapcsolatok résztvevői a katonák) ezúttal is nagy hangsúlyt fektet. Örök témája a szerelem megannyi magassága és mélysége, hogy nyíltan, hol burkoltan: a megbánt szerelem, az eltűnő szerelem, a régi szerelem, és még megannyi kombinációban, a lényeg a szerelem! Az előző művekhez hasonlóan a mostaniakra is jellemző a melankolikus érzelmi kavalkád. Egy szóval igazi érvágós hangulat, mely vegyesen tör ránk az album hallgatása során. Darren Hayes hangja továbbra is kellemesen cseng, sokszor miazmatikus hatást keltve.

Az album legütősebb dalai:

Roses – egyértelműen a lejárt közös idő utáni sóvárgás és megbánás lírikus vallomása. Felemelő és tanulságos.

“How would you spend your last night on earth
Would you kiss your enemies
Say sorry first
Would you take enough time to say your last goodbyes
All the little battles that you never won
All the music and the opera never sung
Emotions that were silent all these years“

God walking into the Room – a „szétválasztott/eltávolodott“ szerelmesek ódája, ugyancsak szépen szövegezett formában. Leginkább Madonna Prayeréhez hasonlítják. A zenei hangszerelés bámulatos és stílusos.

„Cause you bring me love
You lift me up
Every time we kiss is like God walking into the room
Forgive me, love
Can’t give you up
Hand upon the Bible
Your love is survival I tell you“

Black out the Sun – Az album legmélyebb, ugyanakkor legdepresszívebb dalát tisztelhetjük benne, ugyancsak nem hétköznapi szövegezéssel. Kesergés magas fokon, ezt tényleg nem jó sokszor hallgatni, de hát melyik Darren Hayes szám az amitől sírva röhögünk, ugye?

„No turn off the sun
take down the moon
for I don’t need them anymore
go switch off the stars
and paint the sky black
love isn’t ever coming back
there is no use in imagining a world without you
your love was like a drug I was addicted to”

Nearly love – A majdnem szerelem és a szikra hiányáról is megemlékezik a dalban.

“In your touch
Well your body can move in close
But my heart is a lonesome ghost
I’d never feel you anyway
And now I love you, love you
Only slightly less than I loved you, loved you
And it’s hard to confess but my nearly love is not real enough
To be the one
To be the one“

A többi dal is mind nagyon szép és melankolikus, akár a Talk Talk Talk-ról legyen szó, vagy éppen a Dont Give Up-ról de megemlíthetnénk még a Stupid Mistake-et is. Az egész album lélegzik és valóban hozza a Darren-től már jól megszokott zenei könnyedséget a mély szövegek keretében.

Megjegyzés: gyertyafényes vacsorához lehet nem épp a legmegfelelőbb választás aláfestésnek, de egyébként bárhol hallgatható édes-savanyú, intravénás érzelemlöket.

Ez is érdekes lehet