A japán anime csillaga töretlenül emelkedni látszik, főleg ami a Japánon kívüli terjedést és az azt magával hozó világméretű szubkultúrális réteget illeti. Elvitathatatlan érdemei és a tisztelgés a nagy rendezők és alkotások előtt időről időre feldobnak a szezononként megújuló piac tengeréből igazgyöngyöket, mint amilyen a 2011/2012-es évadban megjelent Guilty Crown is. Az általános vélekedést erősítve az animék tekintetében a történet egyedisége, a szinkronhangok kifejező jellege és a betétdalok hangulatának szentháromsága határozza meg egy-egy show sikerét / sok esetben maga a látványvilág egészének maga mögé utasításával – melynek részemről ugyanolyan fontos szerepet és fontosságot tulajdonítok, hisz a karakterábrázolás, a CGI technológia használata (és minősége), illetve az animáció kivitelezése is szempont kell, hogy legyen. Ugyanakkor láthattunk már erős kivételeket is pl. az Elfen Lied esetében is, ahol vizuális téren azért elég sok hiányossággal küzdő sorozat is tudott kultikus magasságokba emelkedni, nem is beszélve olyan anime klasszikusokról, mint a Serial Experiments: Lain is, ahol a történet gondolatisága és mélysége teljesen másodlagossá tette a látványvilágot.
A Guilty Crown esetében nagyon szép animációt, kitűnő karakterábrázolást és egy viszonylag csavaros történetet kapunk. Tucatsorozat, klasszikus shounen (fiatal fiúknak szánt történetek sok szuper erővel – pl. Dragon Ballz) elemeket vonultatva fel, némi ecchi (perverz) kikacsintással. Semmi különös, mondhatni – szép szép. Egész az első akció jelentig csupán egy középkategóriás sorozat, aztán felcsendül a Mika Kobayashi által előadott Bios című dallam, amely megpecsételi az egész show további sorsát. Ím’:
Az epizód sugárzását követően a betétdallamnak köszönhetően teljesen más megvilágításba került a show, az online videómegosztó portálokon pedig egyre másra kezdték keresni eredetét, értelmét és persze megszerzési lehetőségeit. A sorozatot jegyző produkciós irodák (Aniplex, Fuji TV, Production I.G,Dentsu, Movic) komolyságának hála a show második feléig nem szivárgott ki az OST a netre, így folyamatosan újabb rajongókat toborzott magának a sorozat pusztán a kicsit talán magával is meghasonlott betétdal által. A teljes OST minden dalának címe görögül szerepelt, mindezek mellett pedig pedig maga a Bios (Élet) németül lett felvéve – melyet nem igazán lehet kiérezni a szövegből, hála Mika szörnyű kiejtésének. Szóval japán sorozat, német szövegű, görög című betétdallal. És persze ez csak egy a hangorgia tekintetében különlegességnek számító csemegéből amit a Guilty Crown zeneszerzője Hiroyuki Sawano álmodott meg. Gyakran operálnak újszerű hangzásvilággal is, mint az Alfa esetében, mely inkább csak átvezető jelentek felett csendül fel, de önmagában meghallgatva különleges effektusainak hála érdekes hatást kelt.
A hangzásvilág nem nélkülözi a nagyívű komolyzenei betéteket sem, mint pl. a grandiózus jelenetek alatt hallható (számomra leginkább emlékezetes) Βασιλεύς – Basileus (Király) című, vagy éppen a κr0nё – Krone (Korona).
Mindezek mellett, pedig különös figyelmet kapnak általánosságban az összes film és sorozat esetében az ún. opening és ending szekciók, hisz ezek is megjelennek később kislemezeken, illetve rengeteg ma Japánban elismert énekessé vállt előadó köszönheti ismeretségét különböző anime produkciók betétdalainak feléneklése kapcsán. A Guilty Crown esetében a sorozat második openingje hozza leginkább mind képi, mind hangzásvilágilag az enyhén posztapokaliptikus történet hangulatát, adja meg bukéját:
A blog Youtube csatornájára is belinkeltem a teljes betétdal listát, így az ott is meghallgatható a teljes terjedelmében, illetve ha valamely megtetszik, akkor ha szemfülesek vagytok, simán lehet találni pár letöltési linket is hozzá. *és persze egy teljes bemutatást és elemzést is hozok nemsokára Guilty Crown kapcsán 🙂