Pottyondi Edina munkásságát szinte a kezdetektől követem. Fő profilja szerint magyar youtuber-nek indult, aztán ma már önálló standup comedy esttel járja az országot. Párom Valentin-napi ajándékként meglepett egy jeggyel az áhított “Mocskos nyelvvel feleselek” előadására. Szenzációsan állította az előítéleteket a humor szolgálatába. Pl. hogy lám, neki is van alsó teste, és képes vágás nélkül is egybe függő mondatokra. Ede vidéki böllér módjára szorítja két keze közé az ólban visító életét és tapasztalatait, hogy poéndarálóján keresztül töltsön belőle humorkolbászt. Szelet kenyérrel, csípős mustárral.
Nacsa Olivér véleménye
Hogy miért is kell beszélnünk akkor Pottyondi Edina kvalitásairól? Hát mert a kormánypárti nyalonc, udvari bohóc Nacsa Olivér “humorista” szerint a “Nem egy női műfaj a humor“. Ügyetlen kijelentését Pottyondi Edina kapcsán fogalmazta meg, de az úgy sült el, mintha a nők csak fogyasztani tudnák a humort. Előállítani pedig nem. És míg hajlandó vagyok egyezni azzal, hogy a bányász meg a tűzoltó inkább férfiszakmák, addig a humor kapcsán nem. Főleg, hogy Nacsa Olivérék mindig csak a “szódával elmegy” kategóriát jelentették nálam, ha az állami tévé szilveszteri adásában erőlködtek. Ettől még az Irigy hónaljmirigy-nek is nagyobb volt a vicc potenciálja, pedig valahol az sem egy túl magas színvonal.
Pottyondi Edina és a hitelesség
Mikor elkezdett a videómegosztóra tartalmat gyártani, akkor még csak általános társadalmi jelenségeket figurázott ki. Például a balatoni nyaralások, karácsonyi ünnepek vagy éppen az anyák napja. Pár epizóddal később már bátrabban helyezte központba az aktuális közéleti eseményeket. A bulvár ostorozása mellett gyakorta reflektált a belpolitikai hírekre is. Ez azért is egy érdekes kikacsintás, mert Ede maga is kirándulgatott a politikában, méghozzá az egykor szépreményű Momentum képviselőjeként. Hogy miként került kívül a körön, az a standup előadásából is kiderül, így most nem lőném le a poént.
Amiről viszont szót kell ejteni, az a Pottyondi Edina brand és a hitelesség. Mivel saját élettapasztalatait is belegyúrja a humorába, ezért érdemes kicsit hátrébb lépni és megnézni azokat a videókat és elolvasni azokat az interjúkat is, amelyek a saját YouTube csatornáján kívül láttak napvilágot. Az egyik ilyen mérföldkő a “DTK Elviszlek magammal” interjú volt, ahol szó volt olyan tabunak számító témákról is, mint a szülés utáni depresszió. Azért is volt formabontó ez a beszélgetés, mert Magyarországon az utóbbi években a női princípiumot az “anyaság” megélésében mérik. Mindezek mellett még született több interjú és beszélgetés is vele, melyek a koherens Edina élményhez járulnak hozzá.
Pottyondi hitelességének – számomra – egyik sarokköve a reflexió. Önkritikát gyakorol, sőt meglehetős iróniával beszél a saját korábbi cselekedeteiről. Képes a szembenézésre és habár ez a magyar humorszakmában ritkaságnak számít, az önálló standup estjéről keserédes érzéssel jöttünk ki. Mindazon által, hogy könnyesre nevettük magunkat engem valahogy végtelenül elszomorított, az a női sors, ami a poénok mögött van. A magára hagyott gyerek, az apjához fűződő viszonya, ami generációs traumaként saját magára is átöröklődik.
Éppen emiatt tartom húsba vágóan hitelesebbnek az Edét, mint bármely random Nacsa Olivért, aki az adóforintokon gyárt patikamérlegen kimért bohózatokat az állami tévé számára. Pedi ennyire egyszerű a képlet, Pottyondi Edina perpillanat koherensebb és őszintébb brand, mint a Bagi-Nagya páros valaha is volt.
És hogy nem női műfaj a humor? Magyarországon talán így gondolunk rá, de külföldön azért kicsit más a helyzet. Ott van személyes kedvencem, Celeste Barber az Instagramról, aki a női ideál hazugságából és celebekből gyárt viccet.
Update: Nacsa Olivér elnézést kért. Azért az is valami.
2 hozzászólás
Tegnap belehallgattam Pottyondi videójába, meg utána más videójába is. Nem tudom, engem kötöttek-e be rosszul, de én nagyon nem találom humorosnak ezt a nőt. Egy ideges tomboyt látok a képernyőn, aki azon vergődik, hogy nem pénisze, hanem vaginája van. Pedig nem lennék ellene, ha tehetséges női humorista lenne. Nacsa Olivér megnyilvánulása szerintem is túlzó és szexista, és azt sajnálom, hogy direktbe nem mondta ki, hogy Edina nem vicces, mert igazából azt kellett volna megtennie. Egy Kormos Anett stand up-on jobban tudok derülni, mint Edinán, pedig Anett sem indult valami izmosan (emlékszem még a bemutatkozó fellépésére a Showder Clubban, ami inkább volt kínos, mint humoros). Kár, hogy míg Anett kikupálódott, és felnőtt a humorista szerephez, addig Edina ezt meg se próbálja, de mégis humoristának képzeli magát.
Ízlések és pofonok, de erről is szól, hogy ki, mit, milyen mértékben talál humorosnak. Olyan, mint a szépség, erősen szubjektív.
A Nacsa esete azért érdekes, mert ha egy régóta a pályán lévő humoristát, kérdeznek meg humorról, akkor bármit mond, az már szakmai értékítéletként hangzik. Azzal, pedig, hogy sugallta, hogy “ez a nő nem vicces, tehát a humor nem női műfaj” egy olyan gyenge általánosítást sikerült kimondania, amivel természetes, hogy sokan nem értenek egyet.
Pottyondi főleg YouTuber, előre megírt szkriptekkel. Én alapvetően a kultúrával kapcsolatos videóin nevettem nagyokat ( az első 10 talán). Amikor már közéletről és politikáról készített relfektáló videókat, akkor azzal már valahol el is helyezte magát a palettán, amivel nem feltétlenül van baj.
Szóval persze, érthető ha számodra nem vicces, nem vagy fordítva bekötve. 🙃
Nekem sem az Hofi vagy a Monty Python. Ettől függetlenül ha másnak az, akkor én azt is elfogadom, hisz itt már az is számít, hogy ki melyik korosztályban nőtt fel, milyen saját történelmi élménye van a világról (átkos pl.).