Minden évben fogadkozom, hogy többet fogok olvasni a következőben, aztán sosem lesz belőle semmi. Épp ezért 2015-ben nem is áltattam magam és csak akkor olvastam ha jól esett. Aztán most így visszanézve elég sokszor jól esett. Nagy szerepe volt ebben a hamvaiból feltámadó olcsó könyveknek, melyek kb. húsz évente elérhető áron hozzák el az átlag olvasónak a világirodalom jelentősebb alkotásait. Régebben Rakéta könyveknek, meg Diák Könyvtárnak hívták, most a Helikon kiadó gondozásában, mint Zsebkönyvek regnálnak. Igen, engem is a színes, kreatív borítókkal vettek meg maguknak, de kilóra. Lássuk min rágtam át magam idén.
Howard Phillips Lovecraft összes művei II.-III.
A téli, sötét időszak kedvez a horror zsánerének. Pár éve vettem meg a három vaskos kötet közül az elsőt. Aztán a másik kettő szőrén szálán eltűnt a boltokból. Végül sikerült a második és harmadik kötetet akciósan beszereznem a Szukits kiadótól.
Aki ismer pár Lovecraft történetet, azt tudja, hogy az író meglehetősen ráérősen építi fel a feszültséget novelláiban, melyek gyakorta kisregény terjedelműek. Már ezt megelőzően is írtam Lovecraft zsenialitásáról, így nem ismételném magam. A műfaj egyik legnagyobbjáról van szó. A kedvenc novellám az életművéből a Szín az űrből és persze a Cthulhu ciklus bizonyos részei. A még ajánlottak között ott vannak a Randolph Carter utazásai és az Őrület hegyei. Emlékezetesek még az Álmok a boszorkányházban vagy éppen a Hideg levegő.
Bogáti Péter: Az utolsó ember
Mindig is vonzottak a posztapokaliptikus történetek, így Rukkoltam le magamnak a magyar szerző jól megírt Utolsó Ember-ét. Élvezeti faktorán mit sem csorbít a tény, hogy már több, mint harminc éves történetről van szó. A cselekményről és magáról a könyvről már itt írtam egy egész bejegyzésnyit, így ez esetben sem bocsátkoznék részletekbe. Egyszóval: megérte.
Szekeres József: A japán csoda közelről
A japán mániám több szempontból is kitart. Még mindig nézek animéket – igaz egyre kevesebbet, mivel a felhígult ipar az utóbbi öt évben leginkább minősíthetetlen kliséket tolt ki magából. Tisztelet a kivételnek. Másrészt a kjúdó karrierem igyekszem kitartóan egyengetni, így a sziget ország kulturális és szociális életébe is egyre több bepillantást nyerek. Így jutottunk el oda, hogy kőkemény történelmi és gazdasági értekezéseket is a kezembe vettem a „A japán csoda közelről” képében. Habár a hetvenes évek végén íródott, mikor a világ rácsodálkozott a japán gazdasági robbanásra, még mind a mai napig jó forrásul szolgálhat az akkori események megértésére. Hála az égnek Szekeres József csak ritkán merül kőkemény, gazdasági mutatókban és táblázatokban, meg számadatokban bővelkedő fejtegetésbe. Ezek a részek átlagos gazdasági ismeretekkel egyrészt nehezen érthetőek, másrészt unalmasak. Ám a többi! Nos a könyvből jól körvonalazódik a megszállt Japán amerikaiak általi kizsákmányolása és hogy azok önhittségét hogyan használták fel a különböző történelmi japán családok. Manapság is össze futhatunk a nevükkel, pl. mint Mitsubishi vagy a Hitachi. Mindezek felett rengeteget lehet belőle tanulni az akkori nemzetközi helyzetről. Pl. én személy szerint nem tudtam japán-orosz háborúról sem, sem arról, hogy Japán sokáig nem gyárthatott saját részre hajókat és repülőket. A könyvespolcomon tartom mind a mai napig, hogy néha beleolvassak pár fontosnak tartott fejezetbe. Japán rajongóknak kötelező.
Chris Bradford: A harcos útja
Ha valaki annak idején látta a Richard Chamberlain-nel a Sógunt annak nem okoz meglepetést a harcos útja, mely a XX. század elejei Japánba kalauzolja olvasóját. A fő hős egy fiatal angol fiú, aki hajótöröttként érkezik a sziget országba hóna alatt híres tengerész apja ún. rutterével, ami kvázi egy navigációs útinapló. Egy híres japán kardforgató dinasztia fogadja örökbe. A több részesre tervezett regény első kötetében a főhős küzdelmeit követhetjük nyomon, hogy miként igyekszik integrálódni a japán társadalomba és szokás rendszerbe miközben meg kell birkóznia mostohatestvére féltékenységével és a többi gyerek kirekesztésével. Összességében könnyen olvasható, izgalmas ifjúsági regény, sok japán kifejezéssel. Egzotikus kultúra és kelet mániások számára ajánlott.
Milan Kundera: Lassúság
Egy aluljáróban sikerült szert tennem a Lassúságra. A metaforikus cím egy összetett, gyakorta szürreális elemekben is bővelkedő történetet takar, melyben összesűrűsödik a szereplők sorsának egy-egy kínos pillanata. Mindez párhuzamosan a jelen és régi korban sodródó, furcsa szerelmi románc keretében. A Lassúságban Kundera a folyton siető léttel kapcsolatban boncolgatja a lassúság eltűnését. Olvasmányos, remek hasonlatokkal és esendő, már-már nevetségesen együgyű szereplőkkel, vagy éppen helyzetekkel. Sokszor hangosan felnevettem egy-egy pazar írói képen. Megérte a ráfordított időt. Többszörösen.
Csépe Imre: Idők lombhullása
Falum – Kishegyes – egyik híres írójának kései, novellás kötete a mainstream irodalomba szinte sosem jutott el. Pedig istenadta tehetség volt, de mi ezt ilyen határon túli magyarosan szerényen kezeljük, a faluban meg volt, aki meg is engedte magának a megjegyzést, hogy hát „paraszt író”. Igen, soha nem tanulta a „szakmát”, nem járt magyar tanszékre, de tizenpár kiadott kötetével igencsak jelentős irodalmi alakjai a vajdasági magyar irodalomnak. Ha tetszik, ha nem. Történetei leginkább a falusi és tanyavilágra korlátozódnak, ahol általában az egyszeri, szegény emberek sorsával foglalkozik szívesen, akik sorából maga is származott bizonyos tekintetben. Megbabonázó, manapság kicsit mézes-mázas, túlékesített tájleírásokkal és hasonlatokkal operál pl. „a hajnal pacsirtákkal dobálta meg a koránkelőket”. Novellái delejes erejét általában a tragédiába torkolló, néhol szürreális – bár faluhelyen igencsak hihető fordulatok és csattanók jellemzik. Az idők lombhullásában kevés élet igenlő, mindinkább merengő, nosztalgikus írás kapott helyet. Ha valaki be tudja szerezni, kapjon tíz körömmel utána, nagyon egyedi élmény.
Edgar Allan Poe: A fekete macska
A Helikon kiadó színes-szagos zsebkönyveinek kigyűjtését A fekete macskával kezdtem. Habár ismertem már előtt jó pár Poe történetet, mint amilyen a Kút és az inga, vagy éppen a Holló, a fentebb említett novelláskötet új felfedezésekkel kecsegtetett. A kedvencem belőle kétséget kizáróan a Vörös halál álarca és a címadó Fekete macska volt. Bármikor újra olvasható.
Franz Kafka: A per
Kafkával régóta szemezek, és nem csak azért, hogy a per olvasása után már büszkén érthessem, hogy milyen az amikor azt mondják valamire, hogy „kafkai látomás”. Az egyik legjelentősebb olvasmány élményem az utóbbi években. K. úrt perbe fogják, de nem ismertetik sem a vádat, sem azt, hogy ki fogta perbe. A cselekmény gyakran zavaros és olyan szürreális csavarokkal operál, melyet ép ésszel felfogni elég nehéz, ettől is briliáns regény. Irodalmi tekintetben – nyelvi szinten nem kiemelkedő, hisz számtalan szó ismétlés mellett nem játszik a szavakkal az író. Ám a történet és a folytonosan növekedő feszültség, az egyre hihetetlenebb körülmények és események, melyek a homályos pert övezik bőven kárpótolnak érte. A per, vagy inkább egész Kafka irodalmi pályafutásának érdekessége, hogy életében nem adták ki ezeket a történeteket, sőt végrendeletében barátját arra utasította, hogy minden utána maradó művet el kell pusztítani. Gondoljunk csak bele, hogy mennyit veszthettünk volna ezzel, ha tényleg engedelmeskedik neki az örökös! A per másik érdekes körítése, hogy mind a mai napig kafkalógusok egész sora próbálja meghatározni a regény fejezeteinek pontos sorrendjét és nincs közöttük konszenzus, bár kialakult egy fő irányvonal, amit a Helikon gondozásában megjelenő verzió is követ. Meghatározó és kihagyhatatlan.
Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
Előbb láttam a regényből készült filmet; vegyes érzelmekkel viseltettem iránta. Mivel a Helikon Zsebkönyvek sorozat részeként is megjelent, így előre tudtam, hogy meg kell birkóznom Gizellával és a jól fésült pszichózisával. A történet keretét az orvos (Csáth) bejegyzései indítják, és ismertetik a pszichológia és pszichoanalízis akkori vívmányait és hogy hogyan gondolkodtak akkortájt az emberi lélekről és elméről. Ezután a regény főrészében Gizellát, a főhősnő szenvedéseit kísérhetjük figyelemmel, ahogy egy roppant összetett, már-már hihető és ettől hátborzongató történettel áll elő a világ trónján ülő Ördögről és annak rémtetteiről. A regény egy magyarázó, a történet gyenge pontjait és Gizella kifogásait és tagadását leromboló elemzés zárja. Élvezetes, pszichológia iránt érdeklődőknek ajánlott olvasmány.
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei
Egyik fejesünk sokszor idézett már Buddha beszédeiből, melyek elgondolkodtató mélységekbe húzzák az hallgatót. Így került sor a rövidített kötetre is. A Buddha beszédei olyan dialógusokat tartalmaz, mely során valaki felkeresi a megszabadult tanítót, hogy kikérje tanácsát, véleményét, de olyan is akad, aki meg kíván mérkőzni vele a bölcsességében. Igen érdekes és örök érvényű igazságokat mond ki a gyűjtemény, melyek még napokkal később is dolgoznak az olvasóban. Ezzel a könyvvel garantáltan nem lehet leheveredni a kanapéra és egy szuszra elolvasni, hanem kicsit olyan mint a Márai-féle Füves könyv. Egy adott írást kell hosszan érlelni, rajta lamentálni. Az olvasmányélményért köszönet a szerkesztőnek, aki kihagyta vagy rövidítette a párbeszédek végletekig fajuló ismétlő részeit, tudni illik a beszélő felek mindig megismétlik a beszélgetést az elejétől kezdve. Végül egy mantra szerű valamit kapunk, melynek utolsó mondata rejti a tanítást. Minden kétséget kizáróan érdekes darab, de csak a kitartóbbaknak ajánlom.
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Hogy az évet méltóképp zárjam Dickens egyik legismertebb és az ünnepek alkalmával unalomig felemlegetett történetét vettem elő. A regény a filmes feldolgozásokkal szemben kicsit komolyabban veszi magát és igyekszik nem elbohóckodni a szellemek feltűnését és a főhőst sem formálja saját karikatúrájává. Ennyi évvel a megjelenése után is érdemes az olvasásra és a merengésre és habár a karácsony teremti meg az apropóját, egész évben ajánlatos megfogadni a benne foglaltakat. A nyelvezete könnyű, gyorsan olvasható, sallangok nélküli. Nagyon megérte.
0 hozzászólás
Hoppá! Ezen könyvek legtöbbjét én is olvastam. A Karácsonyi énekkel szemezek, de épp most jöttem a könyvtárból, zárva van. Évek óta nem csináltak ilyet, hogy a két ünnep között bezárjanak. Én a kórházban olvastam el egy csomó könyvet, óvva intelek Virginia Woolf Orlando című művétől, egy kínszenvedés volt.
Ó, pedig Woolf mama nagyon adta az ívet. Az ő korában nem nagyon voltak annyira radikális írónők, mint ő. Az Orlandót pár éve olvastam és a könyv feléig nagyon szenvedtem én is vele. DE, aztán jött a törökországi fordulat, mikor x nap alvás után felébred Orlandó és hát tudjuk mi történt vele (ne spoilerezzünk). Az onnantól induló történetív elég elgondolkodtató volt. Persze kell hozzá egy elvetemültség. 🙂