Olvasónapló 2014

írta Árpád
0 megtekintés
Figyelem! A bejegyzést több, mint egy éve publikálták, ezért annak tartalma elavult vagy irreleváns lehet.

A nyár elején saját albérletbe költöztem, aminek eredményeként jóval nyugodtabb és irányítottabb életvitelt alakítottam ki. Külön bejáratú királyságom megteremtése kiváló alkalmat nyújtott rá, hogy a csendes estéket a blogolás és filmezés mellett a szövegzsonglőrök számára legfontosabb hasznos kikapcsolódással töltsem: napi rendszerességgel olvasni kezdtem.
Tavaly Kunderától a Regény művészetének átrágása közben döbbentem rá, hogy nagyon sok klasszikus mű kimaradt az életemből és listát kezdtem írni a különböző olvasnivalókból, hogy aztán majd sorra veszem mindegyiket. Ebből nem lett később semmi, így idén mikor már a körülmények engedték megfogadtam, hogy minden harmadik könyv, valamilyen nagy irodalmi alkotás lesz. A következő lista a valamiért emlékezetes betűfalásaimat taglalja.

H.P. Lovecraft : Összes műve

H.P. Lovecraft forradalmi borzalomkeltése pár novella erejéig tinédzser koromban ugyan megragadta a figyelmem, ám mivel a könyvtárak nem bővelkednek magyar kiadásokban, abba is maradt elmélyedésem az általa teremtett ocsmányságoktól hemzsegő fantáziavilágban. Pestre költözésem után idén végre könyvre is futotta pénzügyi tartalékaimból, így történt, hogy az Alexandrában felfedeztem a szegedi Szukits kiadó gondozásában megjelent három kötetes, az író össze művét összefoglaló sorozatot. Már az első kötet is halálra rémített, ezért rohantam a boltba a többiért, ám azokat addigra kivonták forgalomból. Több mint fél év árválkodás után mégis megkapta két testvérét az első rész: egy hónapja interneten hatalmas leárazást tartott a kiadó és azonnal lecsaptam rájuk. Jelenleg a második kötetet felénél járok és továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az író kivételes képviselője a századelejei rémtörténetírásnak; főként mert saját univerzumot teremtett és történetein keresztül az ember legelemibb félelmeit idézi fel. Inspirációnak sem utolsó, a magyar fordítás könnyen olvasható.

 

Szabó Magda: Katalin utca

Elekesék családi történetébe már tavaly is belekezdtem, aztán valahogy a sok szereplőt mozgató mű maga adott okot a letevésére: teljes figyelmet követel, hasonlóképp a Freskóhoz is. A Katalin utca esetében is akkor érhető és élvezhető a történet, ha pontosan körül tudjuk határolni a temérdek szereplőt, hisz az ő különböző nézőpontjaik ütköznek a Szabó Magda által oly sokszor és sokféleképpen megidézett II. nagy világégés véres vászna előtt és ahogy a ezen perspektívák váltakoznak úgy gabalyodnak az idősíkok jelenből múltba, ahonnan az akkori jelen múltjába mélyednek és kalandoznak. Akár nevezhetnénk lélektani regénynek is, hisz egy család és még élő tagjainak belső vívódását mutatják be az állandó ellenséggel, az idővel és a változással, miközben akad egy valaki, akinek hatalmában áll az állandóság és a örökkévalóság által újra és újra megélni a múlt kis történeteit. Technikás és módszeres regény, oda kell figyelni olvasás közben.

Bram Stoker – Drakula

Egy kiárusításon vettem az olvasnivalót közel 70% kedvezménnyel, mivel akkortájt a Twilight hátszelét meglovagolva a vérszívó zsánerregények népszaporulata meglódult, ám a klasszikus alapmű érdektelen maradt – vagy csak túl sok volt belőle raktáron. Őszintén nem is igazán tudtam elképzelni, hogy egy századelőn írt rémtörténet hogyan lesz képes az én modern, tempós történetekhez és ocsmány véres-beles sztorikhoz szokott ingerküszöbömet egyáltalán megkarcolni. Kellemesen csalódtam, mivel az érzékletes tájleírásokon túl az izgalmas fordulatokban is bővelkedő regény sokszor letehetetlennek bizonyult, a romantikából éppen csak kigyógyult századeleji regényműfaj viszont jellemábrázolásaiban gyakran mutatja be a férfiak méltóságteljes és érzelmes oldalát, a nők vattacukorként olvadozó idegrendszeréről már nem is beszélve; morbid kontrasztot kölcsönöz a úriemberi hozzáállás és az obskúrus praktikák gyakorlatának elegye, mely ilyen mondatokat eredményez: – Megengedi, hogy levágjam Miss Lucy fejét? (kérdi Hellsing a elhunyt ara vőlegényétől). A regény végjátéka pedig filmbeillő és akció dús. Mi kell még? Első kézből értesülhetünk az irodalomba emelt mitológia legfontosabb tényeiről és talányairól a Drakulán keresztül.

Stephen Daldry: Az Órák

Fiatalkorom meghatározó filmje volt az Órák Nicole Kidman-el és Meryl Streep-el, még volt idézetgyűjteményem is, annyira magával ragadott a filmben alkalmazott történetmesélési stílus, mely valamelyest megtörte a szokványos linearitást, a mondanivalójáról már nem is beszélve. Tudjátok, ahogy a szerelmes ember úgy érzi, róla szól minden romantikus film és dal, az akkortájt aktuális bipoláris elmezavarban szenvedőként én meg az érvágós drámákat éreztem magaménak. A könyvvel már találkoztam egy hotel halljában, ahol kb. egy fejezetnyit sikerült belőle alig fél óra alatt befalnom, idén aztán sikerült beszereznem. Akinek tetszett a film, bizonyos, hogy a könyvet is legalább akkora odaadással forgatja majd. Teljesen visszaadja a film hangulatát, igaz pár jelenet kicsit másként zajlik le benne, de az eltérés abszolút nem zavaró.

Gustav Falubert: Bovaryné

Kötelező műként – a már említett Kundera tanulmánykötetből felírva – sort kerítettem a Bovaryné beszerzésére is, hisz a modern regény prototípusaként emlegetik az irodalomban. Történetét tekintve egy vidéki orvos feleségének belső vívódásaival és soha nem teljesülő, romantikus történetekből ismert vágyaival, na meg ominózus házasságtörésével foglalkozik. A Bovaryné sztorijában a nő butasága a legdühítőbb, és a sors büntetésének beteljesülésével kapcsolatos várakozással vegyes felháborodás ösztökélt arra, hogy végigolvassam. A regény ritmikája hullámzó és hosszú leírások, a főszereplő belső vívódásai és monológjainak aprólékos ecsetelése jellemzi. Lélektani regény a karakterfejlődés minden lehetősége nélkül, Bovaryné pont olyan naiv marad a mű végére, mint amilyen az elején volt, ám ez a karakter jelleméből fakad. Két-három mélypontja ellenére – amikor legszívesebben a sarokba hajítottam volna – azoknak ajánlott, akik képe akarnak kerülni a regény műfajának élettörténetével és éreznek némi elköteleződést a klasszikusok irányába.

Szabó Magda – Mózes egy, huszonkettő

Szabó Magda úgy tűnik az örök etalon marad számomra a kortárs magyarok közül, legfőképp mert a puszta cselekményleíráson és jól csavart történeti szálakon túl, magát a magyar nyelvet is választékosan használja, játszik a ritmussal és a kifejezésekkel. A Mózes egy, huszonkettő című regénye kevésbé irodalmi a maga nemében, hisz a magyar fiatalság szempontjából mutatja be egy fondorlatos házasságra lépés történetét, melyet az elkövetők menekülési vágya mozgat, ki-ki a maga családi háttere elől rohanva paradox módon egy saját család megteremtése által. A bibliai felhang az Ószövetségbéli Ábrahám és Izsák történetének párhuzamára tereli az olvasó figyelmét és a fejezetcímek is eszerint tagozódnak: az Ábrahám fejezetek a szülői szempontból mesélnek, míg az Izsák fejezetek a fiatalok szempontjából. A leírásokon túl a nyelvezet, főleg a párbeszédek esetében lazább és kevésbé színes nyelvezettel operálnak. Az írónő iránti elfogultságom okán szerethetőre értékeltem a regényt.

Szabó Magda: Alvók futása

A fenn említett Mózes egy, huszonkettő és a Katalin utcával ellentétben az Alvók futása novelláskötet, ebből fakadóan pedig a rövidebb történetek stilisztikailag hangsúlyosabbak, töményebbek. Nem meglepő módon pedig egytől egyig mélabúsak és drámaiak – valahogy még az itt-ott megjelenő humor is Szabó Magdásan fekete és cinikus. Általános témája az idő múlása és a visszaemlékezés ilyen vagy olyan módon. Felidézi ugyancsak a világháború idejét, de fókusza mindig az egyszerű emberi életeken és azok drámai faktorán marad, melyek mindegyikében megjelenik egyfajta erőteljes szimbolizmus: hol egy karfás szék, hol pár könyv, esetleg egy háziállat, sőt néha emberek és azok jelleme is. A jelképek mindegyike egyedi zamatot kölcsönöz a történeteknek és akarva-akaratlanul is párhuzamot kezd vonni az olvasó a saját életének hasonló mementóival. Az egyik legélvezetesebb válogatás az írónő tollából, hasonlóképp, mint az előző évben olvasott Mézescsók Cerberusnak.

Futottak még

Szabó Magda: Drága Kumacs! – egy posztumusz kötet az írónő és barátnője levelezéseinek hagyatékként történő keresztre feszítése. Erről a gyűjteményről külön fogok írni, mert annyira vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, hisz jelentősen erodálja a publikus irományaiból felépülő írónő közéleti képét a nem széles körnek szánt, sopánkodó hangvételű, öregasszonyos nyavalygásokban bővelkedő levelezés közreadása.

Márai Sándor: Füveskönyv – Már lassan harmadik éve veszem elő időről-időre a magyar Coelho szintű életbölcsességeket, néha kedvtelésből néha pedig iránymutatásként, ha éppen úgy hozza a szükség. Ez a kötet mindenki számára javasolt – még azoknak is akik nem szeretnek olvasni, vagy csak rövidebb bekezdések idejére tudnak jól fókuszálni.

Összességében az ide évben ismét sikerült felfedeznem az olvasás örömén túl, hogy mennyire jótékony hatással van a fogalmazási készség fejlesztésére. Egyetemes igazság, hogy aki írni akar, annak előbb olvasnia kell. A jövő évre tervezett mennyiség egyébként minimum havi egy vastagabb kötet, ami könnyűszerrel teljesíthető, ám ettől jóval többre van igény fejlődés szempontjából, mert habár napjában sok blogot követek, kevés van, amely választékos szövegekkel, hovatovább irodalmi stílusban íródna. Tehát betűfalásra fel!
Ti mit olvastatok az idén, mi tetszett és mi nem, miért?

0 hozzászólás

balaaz 2014.11.02. - 13:19

Néha az én fejemben is megfordul, hogy saját albérletbe költözök, nyugodtabb körülmények közé. 😀

Szabó Árpád 2014.11.02. - 19:48

Családapaként azért nem lehet könnyű kivitelezni egy ilyet, bár sokan mondják, hogy napi egy óra elvonulás elég lehet a meggyötört léleknek. 🙂

mindenkinek 2014.11.02. - 20:54

Szia! Több könyvbe is belekezdtem, de mind gyerekneveléssel kapcsolatos volt, és egyiknek sem értem a végére. Elgondolkodtató. Viszont felfedeztem több, nem feltétlenül irodalmi, de nagyon hasznos, érdekes blogot, és azokat olvasgatom. Ez az első hozzászólásom, de régóra követlek már, nagyon tetszenek az irodalmi írásaid. Az anime-k világa számomra ismeretlen, de jó olvasni róla. Olvasós hetet! 🙂

Szabó Árpád 2014.11.03. - 14:02

Szia! Köszönöm szépen a hozzászólást és csak biztatni tudlak, hogy ha megnyilatkozási kényszered van, ne fogd vissza magad! 🙂
A felsorolt pár elolvasott könyv mellett nekem is volt jó sok olyan, amibe ugyan belekezdtem, de nem értem a végére sehogy sem, a szakkönyvek egyébként jellemzően az a kategória, amiből én is csak azokat a részeket olvasom el, ami releváns a számomra. Szépirodalmi szempontból pl. a Bovarynéval kapcsolatban erős volt az ingerencia, hogy hagyjam a fenébe…

mindenkinek 2014.11.03. - 14:38

Köszönöm! Azt érzem sok könyvnél, hogy nincs türelmem olvasni. Kevés is az időm, ez igaz. Vagy csak nem találtam olyat, amiért érdemes lenne éjszakákat feláldozni. Egyébként amikor olvastam itt a Mózes egy, huszonkettőről, jót mosolyogtam, ugyanis a Családfánk titkai című könyvbe kezdtem bele egy hete, és abban pont Izsák és Ábrahám történetét dolgozzák fel az írók. 🙂

Ez is érdekes lehet

%d bloggers like this: