Milyen lenne a magyar népi folklór hitvilága, ha nem mossa ki emlékezetünkből a kereszténység? Milyen mondák, mítoszok és legendák, pogány szokások formálták őseink mindennapjait? Izgalmas kérdések, amelyekre az orosz Morteshka játékfejlesztő csapat ad alternatív választ.
Játék mechanikailag a Black Book egy jól ismert formulát követ, ami leginkább a Yu-Gi-Oh! Duel Monsters vagy a Hearthstone kapcsán ugrik be: ellenséges karaktereket kell legyőzni egy pakli kártya (a Fekete Könyv lapjai) segítségével. Minden győzelem új lapokat eredményez, melyeket be lehet építeni a maximálisan 33 lapot tartalmazó csomagunkba. Ennek tetejére még egy RPG réteget is ráhúztak, ahol a tapasztalati pontok gyűjtögetésével szinteket tudunk lépni. A szintlépést követően pedig új képességeket oldhatunk fel. Teljesen átlagos koncepció, mégis, a téma teszi borzasztó érdekessé.
Még pár éve, láttunk belőle egy demót a haverommal, és nagyon fel lelkesültünk: végre egy szláv folklórra épülő játék! A Witcher széria sikere után nem kell nagyon magyarázni, hogy mekkora potenciál van Európa népeinek pogány hitvilágában, ha arra fantasy világot akar valaki építeni. Sokféle nép a saját mítoszaival, szokásaival, hagyományaival és persze másvilági lényeivel. Balkániként a szláv nyelvi kapcsolatokon keresztül mi talán jobban is tudjuk értelmezni, de kíváncsi lennék olyan véleményére, aki most találkozik először ezzel a világgal. Főleg, mert szegről végről, az uráli nyelvi kapcsolaton keresztül lehet magyar vonatkozása is. A “Perm nép” az uráli nyelvcsalád nyelveit beszélő népek összefoglaló elnevezése. Az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagjai a magyar, a finn és az észt nyelv, melyek mind a finnugor csoportba tartoznak.
A Black Book története
A sztori szerint az XIX. század hajnalán járunk, a cári Oroszország mélyén, ott, ahol Európa véget ér és Ázsia kezdődik, a permi határterületen. A játék Vilgort falu közelében indul. Öreg Igor, a helyi koldun (vajákos ember / garabonciás) egyedül neveli fogadott lányát, Vasziliszát, aki vőlegénye öngyilkosságától sújtva gyászol. A hagyományok szerint (mivel saját kezével oltotta ki életét), a temetőn kívül földelték el, így bizonyosan a pokolra kerül. Az Öreg Igor birtokában van viszont egy ősi varázskönyv, a Fekete Könyv, melyen hét pecsét található. A legenda szerint, aki feltöri mind a hetet, annak teljesül egy kívánsága.
Hogy visszahozza az életbe halott kedvesét, Vaszilisza úgy dönt maga is boszorkánynak áll, és mentora segítségével éjfélkor, Mihály keresztútján megidézik az alvilág kalmárát, hogy kegyeibe fogadja a lányt. Ezzel feltörik az első pecsét és kezdetét veszi a sötét kaland. Mindössze 40 nap alatt kell feltörnie a maradék hatot, mert utána kedvese lelke végképp távozik a túlvilágra.
A Black Book játékmechanikája
A játék kisebb sztori ívekre van felosztva, amely leginkább azzal indul, hogy ücsörgünk a kis faházunkban és Öreg Igorral vagy a betévedő, segítséget kérő falusiakkal beszélgetünk, párbeszédeken keresztül ásva bele magunkat a történetbe. Emellett ilyenkor van lehetőség rendezgetni Fekete Könyv összetételét is, amely fehér (védekező) és fekete (támadó) lapokból áll. Mielőtt felkerekedünk, hogy felfedezzük a térképet, fontos, hogy a mentorunktól örökölt és a történet közben hozzánk csapódó szakajtónyi „ördögünknek” (kisebb démonok) munkát adjunk (sanyargatniuk kell az élőket), cserébe mikor visszatérnek, rubeleket hoznak, ha sikerrel jártak. És „halálos bűnöket” is, amelyek szaporodásával egyre nehezebb dolgunk lesz a játékban. Persze dönthetünk úgy, hogy nem küldjük el őket, akkor viszont bennünket kínoznak és mindegyik csatánk kezdetén valamilyen módon hatást gyakorolnak ránk (mondjuk startban elveszik az életerőnk 5%-át). Ez a mechanika jól előirányozza, hogy az út amire a főhős rálépett morálisan borzasztó ingoványos.
Minden a helyi folklór bemutatása körül forog, emiatt maga a játék mechanika kicsit háttérbe is szorul, sőt a történet is itt-ott gyéren szőtt. Nem tudunk meg sokat Vaszilisza kedveséről sem. A befejezés kellően grandiózus, de mégis hiányérzettel keltem fel a konzol elől.
A Black Book zenéje és szinkronjai
A zenéről csak pozitívan tudok nyilatkozni: Mikháil Shvacskó jól keveri az orosz folk elemeket és a fantasy betétdalok hol epikus (Storm over Vilgort II), hol hétköznapi motívumait (Grave of the Betrothed). Önmagában is élvezetes hallgatni, az orosz népdalokról nem is beszélve, melyek több falusi helyszínen is felcsendülnek, amikor a helyiek énekelnek.
A játék angol nyelvű változatával játszottam, ahol a szinkronhangok jól működnek és jól eltaláltak. A kedvencem a macska szellem, Proshka szinkronja volt, mely a beszédmodorával, és kiejtésével tényleg egy kotnyeles macskát idéz. A fordítás egyik egyedi és ettől értékes része, hogy nem minden van lefordítva. Tehát pl. a könyv lapjairól történő felolvasás, vagyis varázslatok az angol “spell” szó helyett az oroszt használják, ami a “zagovor”, ami etimológiailag lehet még találóbb is. Za (-ra,-re,-rá toldalké) + govor (beszéd), ezt leginkább ráolvasásként lehetne jól fordítani. De sok ilyen példa van még, ami segíti a történetbe való mélyebb belefeledkezést.
Black Book verdikt
A Black Book egy klasszikusan olyan játék, melyet magunktól úgysem játszanánk, ha csak nem szeretjük az indie játékokat, vagy nem rajongunk a szláv folklórért. Mégis érdemes tenni egy próbát vele. A képi világa nyugtató és habár itt ott kicsit túlontúl “letisztult” vagy minimalista, mégis jól keveredik és cseppet sem fájdalmasan egyszerű. Aki hozzám hasonlóan oda volt mondjuk a Firewatch című játékért azoknak képi világában ez is be fog jönni.
A sztori nem rossz, de a vége kicsit le van egyszerűsítve, az érzelmi építkezés során nem jutunk el arra a szintre, hogy bármely mellénk szegődött társunkat túlontúl közel érezzük magunkhoz. Egy célunk van és nem érünk rá teketóriázni.
A legnagyobb fegyvertény a Black Book mellett, hogy rengeteget megtudhatunk a Perm vidék egyedi mítosz világáról. Magam is sokszor hajlamos vagyok legyinteni Oroszországra, hogy a medvék meg a vodka országa, közben megfeledkezem róla, hogy kiterjedése okán milyen sok különböző kultúrájú népcsoportból tevődik össze.
Az külön bónusz, hogy habár a készítők oroszok, de tudtak bizonyos mértékig önironikusak is maradni, ami nagyon érdekes egy “nemzeti” önazonosságot is erősítő játékban. A pokol egyik szintjén találkozunk egy csapat egyenruhába bújt ördöggel, akikkel szóba elegyedik Vaszilisza és megkérdezi őket, hogy miért viselnek katonaruhát, mire ők: “készülünk a XXI. századra”. Amikor pedig a pokol egy pontján meglátja főhősünk, a szögesdróttal körbevett területet, ahol bűnösöket kínoznak az ördögök, akkor megkérdezi, hogy mi ennek az új szörnyűséges kínzási módnak a neve? Erre az ördögök: haláltábor…