A Tokyo Noise a japán főváros millenium elejei korszellemét ragadja meg, mely mára már, mint történelmi dokumentumfilm is megállja a helyét. A film alaptémája a tokiói zaj, mely a film átvezető jeleneteiben is megjelenik, ahol szinte zenévé vágva ad kakofonikus betétdalt az idegesen villogó videó montázsok számára. A tokiói zajt megzabolázó klipek között pedig interjúkat láthatunk az élet különböző területein mozgó városlakókkal, a japán fővárossal, vagy épp a japán néplélekkel kapcsolatosan.
A Tokyo Noise története és szereplői
A három svéd rendező, Kristian Petri, Jan Röed és Johan Söderberg filmjükben összesen 10 tokiói történetét örökítették meg, akik között a legkülönfélébb emberek is megtalálhatók, pl. mint egy „zaj zenész” lány, aki elektromos gerjesztéssel létrehozott zajokon „zenél” – bármit is jelentsen ez. Megszólal benne továbbá egy író, sintoista pap, pszichológus, sőt még egy sushi pizza robottervező feltalálót is, ahogy egy a love hotelekért rajongó építész és a különc, csak a Fudzsi hegyet fotózó klub egyik tagja is. Velük együtt tárják fel a modernizálódott Japánnal kapcsolatos témákat, mint pl. a japánok viszonyát a gépekhez, egymáshoz, a kultúrához, vagy éppen szent hegyükhöz, a Fudzsihoz.
A szereplők és a rendezők között nincs valódi párbeszéd, csak az interjú alanyokat halljuk, amint a maguk értelmezésében mesélnek saját életükről, a városról, melyben élnek, a zajokról és emberekről, sőt az egész japán életérzésről. Aki valamilyen formában az egész filmet egybekapcsolja az Watanabe, a sintoista pap, aki minden fontosabb állomásnál mesél Japán múltjáról és jelenéről, így tulajdonképpen a film spirituális révészének is tekinthető.
Watanabe egyik fontos megállapítása a régi és új kultúra viszonyáról szól, miszerint milyen az amikor egy addig elzárt országnak hirtelen meg kell nyílnia az új dolgokra – utalva ezzel Tokugava sógunátus alatt alkalmazott elzárkózásra, mikor az 1800-as évek közepéig (a Meidzsi-kor kezdetéig) idegen hajóknak tilos volt kikötni Japánban. A kierőszakolt nyitás következtében viszont Japánnak gyorsan kellett modernizálódnia. Emiatt bizonyos tekintetben túl gyorsan is egyesült az akkori fejlett európai és a japán kultúra. Természetesen a megnyílás során bizonyos dolgokat el kell hagyni a régi kultúrából, azért hogy legyen hely az újnak. Az idegen kultúra viszont túl gyorsan és túl nagy erővel áramlik – mondja a sintoista pap – és ettől, mintha egyre inkább feledésbe merülnének a tradicionális japán értékek.
Vélemény
Akik elkötelezettek a japán kultúra irányába és a történelmet is kedvelik, azoknak erősen ajánlott, hisz tetemes mennyiségű érdekes és informatív jellegű ismeretanyagra tehetnek szert a film kapcsán a millennium elejei Japánnal és Tokióval kapcsolatban. A művészies jellegű, kísérleti filmes elemek, mint videó és hang montázsok egy idő után megszokhatók, még ha visszább is kell venni alattuk a hangerőt. Dicséretes ugyanakkor, hogy a rendező hármasnak köszönhetően a Tokyo Noise nem egy turistacsalogató imázsfilm, hanem a sajátos dokumentumfilm, mely a modernizált japán kultúrájába ad betekintést miközben súlyos kérdéseket feszeget, melyek mára már Japánon kívül is egyre inkább felmerülnek.
Pontszám: 7 / 10
Cím: Tokyo Noise Rendező: Kristian Petri, Jan Röed és Johan Söderberg Forgatókönyvíró: Kristian Petri Színész: Megjelenés: 2002.11.01. Időtartam: 80 perc Műfaj: Dokumentumfilm MPAA-besorolás: not rated Értékelés: 6.6 Hivatalos URL: