A The Eternal Daughter egy lassan hömpölygő, gótikus dráma. Egyrészt Tilda Swinton karakteres vonásai iránti rajongásom miatt vágtam bele a filmbe. Másrészt az A24 stúdió neve igazából egyfajta garanciát is jelent az eredetibb történetekre. A filmhez kétségtelenül le kell lassulni. Egyfajta merengő állapotba juttatja a nézőt, amint a főszereplő ködös parkokban sétál az éjszaka közepén.
A The Eternal Dagughter története szerint a filmrendező Julie (Swinton) és idős anyja, Rosalind (szintén Swinton) egy félreeső helyen lévő, hotelként működő kúriába érkezik, hogy ott együtt töltsenek egy hétvégét. Julie elsődlegesen inspirációért érkezett, ugyanis filmet szeretne készíteni az anyjáról és magáról. A helyszínválasztás pedig azért is fontos, mert az anyja, Rosalind élete egy részét ebben a házban töltötte.
Csak a történet előrehaladtával derül ki, hogy nem csak boldog, gyerekkori emlékek kötik a helyhez, hanem olyan traumák is, melyeket nem osztott meg lányával, akinek kétségei támadnak, hogy egyáltalán mennyire van joga ezeket a régi sérüléseket felszínre hozni. Julie éjszakánként nehezen alszik, mert nyugtalanító zajokat hall, dacára annak, hogy magukon kívül más vendég nincs is hotelben. A kertben bolyongva pedig furcsa dolgokat lát.
A film kulcs motívuma a halandóság, önfeláldozás és a jövőtől, múlandóságtól való félelem. A fordulatot nem lőném le, de viszonylag sok olyan képi utalás van benne, melyek sugalmazzák azt. Az anya lánya kapcsolat is érdekes megvilágításba kerül, hisz maga központi konfliktus is eköré épül.
Vélemény
A The Eternal Daughter Tilda Swinton nélkül nagyon nehezen javasolható film lenne. Személy szerint eszembe nem jutna megnézni. A lassúsága mögött ugyanakkor érzékelhető egyféle kiegyensúlyozottság is. Épp mikor már kétszeres sebességre kapcsolnánk a filmet, történik valami. A gótikus szál, habár átszövi a történetet, inkább a drámai kicsúcsosodás maradt meg bennem. Talán mert a főhősnő élethelyzete valamennyire rímel a sajátomra is.
A csattanóról találtam egy érdekes blogbejegyzést, ami alaposan körül járja a történetet és rámutat azokra a kulcsmotívumokra, melyeken keresztül jobban megérthetjük azt.