Először még mozis felvételben, galád módon letöltve néztem meg a Ridley Scott új alkotását, a Alien univerzumba sok sok szállal kapaszkodó Prometheust. Az első alkalommal nem igazán nyűgözött le, másodszorra már tűrhetőbbé vállt. Mindkét esetben volt egy jelenet, ami visszahozta azt a fajta borzongást, amit régen éreztem utoljára film nézése közben. Ugye mindig van egy ilyen bennünk, hogy már nem félünk a “cipzáros” szörnyektől, meg mindenre rá tudjuk aggatni a : ááá, csak CGI. Mégis, ez az egy jelenet adja meg az egész film erejét, és ez is vett rá, hogy beüljek az egyik multiplexbe IMAX 3D-ben megnézni. 🙂
Igen, könnyű gyereket elbűvölni holmi olcsó trükkel, vagy bűvészmutatvánnyal, főként olyat, aki talán egy kezén meg tudja számolni, hányszor nyílt alkalma igazi moziban filmet nézni, erre itt a csillogó-villogó IMAX 3D élmény és most maga alá hugyozik a gyönyörtől – tudjuk, láttunk már ilyet. Ezek után objektivitás remélni kb. olyan, mint Hannibal Lecterhez beadni a gyerekeket, míg mi vásárolni megyünk.
Azt ugyebár tudjuk, hogy a film, ezen belül a sci-fi fénykorának számító századvég meghatározó darabjaivá, ikonjaivá váltak az Alien filmek, melyeket a magyar közönség a “Nyolcadik utas, a halál”, “Bolygó neve: halál” stb. címeken ismerhetett meg. Aki esetleg nem tudja (van ilyen?): a sztori szerint van egy gonosz nagyvállalat, aki egy éppen kiküldetésből hazatérő teherhajó szedett-vedett legénységét költi fel csipkerózsika álmából, hogy nézzenek már rá az egyik közeli bolygóra mert furcsa jelet fogtak. Leszállás, tojás, arcugrás és a filmtörténelem egyik legösszeegyeztethetetlenebb, mégis legfélelmetesebb élőlénye megszületik, majd lemészárolja a népet. Kivéve persze a tökös Ripley-t, aki innentől, mint egy alapegység minden Alien filmben feltűnik, hisz ez az ő és a lények közös története. Miután megérte a negyedik részt is, a savas vérű szörnyek szépen elpihentek, bár az Alien vs. Predator (borzalmas) filmek kedvéért néha-néha megcsattogtatták dupla soros állkapcsukat, de ennyi. Azt hinnénk kimentek a divatból, de micsoda tévedés!!!
Igen, tévedés, főként ha azt vesszük, hogy egy kicsit át is rendeződött a piac és az ezredforduló óta mindenki előzményfilmeket, folytatásokat és spinoffokat gyárt, mintha nem lenne több új ötlet. Az Alien univerzum nagy előnye, hogy anno rengeteg kérdést hagytak nyitva a filmek, melyekre a továbbiakban sem kaptunk soha választ így volt miről még egy rókabőrt lehúzni. Ridley a Prometheus esetében is meglépte a nyitva hagyott kérdéses dolgot és ettől is van nyomatéka az egész sztorinak. Érthető, de csak félig. Valójában azt ígérték, hogy nem előzmény lesz, ahhoz képest eléggé az lett -oké, talán inkább spinoff, de akkor is az Alien faj születését láthatjuk és persze kiderül végre kik a büszke szülők is, az már meg sem lephet bennünket, hogy a Wayland társaság egyik androidja lett bábaként a modernkori rettegés bölcsője mellé állítva.
Szóval a sztori: Kissé a jövőben két tudós áttörő felfedezést tesz – van egy rakás kőtáblájuk amelyen nagy emberek égi alakzatok felé mutogatnak. Térkép/Meghívó=egykutya. A haldokló Wayland bácsi lát fantáziát a dologban, szóval csillió jó amerikai dollárból összekalapáltat egy száguldó koporsót, a Prometheust és egy rakás antiszociális tudóst, technikust és néhány egyébként is problémás családtagját felülteti rájuk és huss, a végtelenbe és még tovább – egész pontosan ama ősi civilizáció által meghagyott koordinátákra. Találnak egy bolygót, leszállnak és szarba kerülnek felfedezést tesznek: rakás furcsa építményt találnak és bennük idegen civilizáció nyomait, akikről első körben azt hiszik: a teremtőink. Aztán a film alakulása folyamán csak beigazolódik, hogy a “szerelem első látásra” teória nem mindig jön be, hisz a tények azt mutatják, hogy ez bezony egy katonai létesítmény és biológiai fegyverek előállítására használta az a roppant okos faj – de ahogy az a humanoidoknál lenni szokott – valami nagyon elromlott, a fegyver elszabadult és mindenki meghalt, pont. Ezzel vége is lehetne a dolgoknak, mindenki szépen hazamegy a Földre. Persze nem így van vége, hisz itt van a már minden Alien filmben megszokott szintetikus létforma, a tejvérű android aka David. A Michael Fassbender által (zseniálisan) játszott robot egy kicsit átértelmezi a dolgokat illetve a teremtő és teremtett kapcsolatát (igazából nagyon éles morális kanyarral – mely igazi csemege ha jól kielemezzük) és az idegenek biológiai fegyverével megfertőzi Dr. Elizabeth Shaw (Noomi Rapace – Ripley típusú karakter = nem annyira szép, de belevaló) barátját, Holloway dokit (Logan Marshall-Green), aki még a heroikus halála előtt szeretkezik egyet Shaw-val. Miután meghal a hapsi kiderül, hogy a mindaddig meddő Shaw doki teherbe esett hála a fekete trutyinak (biológiai fegyvernek) és hát egy elég érdekes élőlényt készül a világra hozni. Időközben persze hullik a nép, mert a Földről magukkal hozott kis mikrobákra is éltető hatással volt a sötét leves, ennek következtében pedig a gilisztákból kígyókká lesznek és megnyammogják a társaság másik két tagját, meg meg is fertőzik. Összesítve: az idegenek fegyvere ( a csinos kis vázákban) valamilyen extra erős biotikus hatással rendelkező anyag, amely komplexebb élőlényekkel kapcsolatba kerülve azokat vérengző mészárossokká változtatják. A sztori persze tovább bonyolódik, mikor kiderül, hogy az egyik Teremtő még életben van a komplexum egyik hibernátorában és e hír hallatára a Prometheus egyik félreeső kamrájából előkerül a halottnak hitt Wayland bácsi is, aki azért jött, hogy David (az általa tervezett android) közbenjárásával az idegenek segítségét kérje, mivel nem nagyon akaródzik neki meghalni és még lehúzna egy öröklétnyit a halandók között. Eközben Dr. Shaw kétségbeesetten tiltakozik a pocijában exponenciálisan növekvő élőlény anyukájaként a lefagyasztásuk ellen és követeli, hogy szedjék ki belőle – persze Davidnek esze ágában sincs – meg hát egyébként sincs megfelelő műszer a hajón ehhez. Aztán ahogy az lenni szokott a doki felszívja magát, legyűri az ápoló személyzetet majd egy bypass műtétekre szánt orvosi kabin segítségével (ami nem ismeri a császármetszés fogalmát, lévén, hogy csak férfiakra van konfigurálva) igazán izgalmas és gyomorforgató körülmények között kiszedi magából az élőlényt.
Na ez az a pontja a filmnek ami felejthetetlen és egyedülálló a maga nemében: emberi kétségbeesés és a személytelen gépek vadházasságából születő együttműködés (üvöltözik a számítógéppel!) igazi katarzist hoz. Legvégül persze igazi apokalipszisbe torkollik az ügy: a Teremtő nem túlzottan örül Waylandéknak így gyorsan meg is öli őket és meg is indul a Föld felé (ahová eredetileg tartottak x évvel ezelőtt), hogy terítse a vírust. Shawnak sem kell több, felbújtja a hajó kapitányát, hogy a nagyobb jó érdekében legyen már oly jó és az éppen felszálló hadihajót trafálja már telibe a Prometheussal. Nagy robbanás: pipa. A hajó lezuhan, a Teremtő zabos lesz, viszont egy figyelmetlenség hatására Shaw által kihordott és kioperált első igazi facehugger (arctámadó) ráveti magát és kiiktatja. A népes legénységből csak Shaw és David (feje) ússza meg a kalandot. Érdekes egyezés a többi Alien filmmel, hogy mindig szerepel egy vérmes amazon, meg egy UHT tejes ember android, akik jobb híján kénytelenek együtt működni. Felszállnak egy másik idegen hajóval (mert van ott még bőven belőlük) és megindulnak a Teremtők anyabolygója felé feltenni pár kérdést így az emberiség kiirtásával kapcsolatban, elvégre is ők teremtették őket, akkor minek akarták elpusztítani az emberiséget? Folytatás biztos lesz…
A stáblista előtt azért még megcsodálhatjuk, ahogyan világra jön az első igazi Alien a Teremtő hasából, így végre megválaszolva a ciklusuk kérdését, ugyanakkor egy csomó új és izgalmas filozofálgatásra alapot szolgáltató kérdést is felvet a történet. Ja, tényleg, játszott benne Charlize Theron is, de tényleg ennyi, említésre sem méltó, igaz Wayland lányát és a projekt vezetőjét alakítja, de nincs igazán semmi haszna a történet szempontjából.
A cirka két órás film ütött a maga módján és némi kuriózummal is szolgáltatott. A 3D hatás persze csak hab volt a tortán és nagy adag pluszt adott az élményhez, ugyanakkor pozitív hatását leginkább az állóképekben és a monumentalitás érzékeltetésében érezteti – pl. mikor a Prometheus leszáll a bolygó felszínére, de egyébként, főként a vége felé, már nem volt jelentősége pláne, hogy az akció jelenetek konvertálása már kimaradt.
Az új Alien film, ha nem is annyira zseniális (logikai bicsakokkal telve), mint az eddigiek, mégis igazi felüdülés a “zsilipkapus sci-fi” szegmensében. Megtekintése mindenképp moziban ajánlott. A színészi alakítások Fassbenderét kivéve átlagosra sikeredtek, a zene korrekt, a látvány gyönyörű, a sztori pedig kellően tekervényes. Ami igazán problémát jelenthet, hogy nem igazán tudja magát hova pozicionálni, mégis az évad egyik legütősebb filmje lett!
Végére pedig egy kis extra az Alien univerzummal kapcsolatban 🙂