Beyond the black rainbow (2010)

írta Árpád
1 megtekintés

A Beyond the black rainbow mesterien szürreális és pszichedelikus atmoszférájú, 80-as éveket idéző sci-fi thriller. Panos Cosmatos 2010-ben debütált első filmjével. Habár fogadtatása negatív volt kezdetben, az utóbbi években egyre többen fedezik fel maguknak az kanadai rendező önéletrajzi ihletésű, terápiás céllal forgatott filmjét.
Ami elsőre feltűnik a nézőnek, hogy a Beyond the black rainbow a trailer ellenére lassú sodrású, inkább épít a hangulatra, mint a történetre – ahogy erről korábban már Cosmatos is nyilatkozott. A fókusz áttolódik a kétségkívül magával ragadó látványra és zenére.

A Beyond the black rainbow sztorija

A film egy 60-as évekbeli TV-reklámmal kezdődik, melyben a roppant szuggesztív Dr. Mercurio Arboria (Scott Hylands) mutatja be a nevét viselő intézetet. Nem kevesebbet ígér, mint hogy itt az érdeklődőknek lehetőségük van megtalálni az utat a „jobb, boldogabb önmagukhoz”. A reklámból az is kiderül, hogy ezt – a new age korszellem jegyében – különböző neuropszichológiai eszközökkel és „jóindulatú farmakológiával” (tehát pszichoaktív szerekkel), szenzoros terápiával és energia szobrászattal (bármit is jelent ez) kívánják elérni. A reklám végén pedig indul a főcím, mely képileg és zeneileg is roppant nyomasztó hatású.

A történet 1983-ban folytatódik, ahol a Barry Nyle (Michael Rogers) az Arboria Intézet alatti komplexumban tart pszichológiai ülést a fiatal lánnyal, Elenával (Eva Bourne). A futurisztikus berendezés, a kameraállások és a Barryt és Elenát elválasztó üvegfal egyértelművé teszik, hogy a lány nem szabad akaratából van itt, a férfi pedig szadista módon igyekszik befolyásolni őt. Az ülés végeztével az Elenát elkísérő nővér orrából vér szivárog, aki jelentőségteljesen a lányra pillant, mintha felismerné, hogy ő okozza. A lány különleges, pszichotikus képességekkel rendelkezik, melyet Barry egy piramis alakú szerkezettel tart féken, az ülések célja pedig megtörni a lány akaratát.
A film egyik jelentős pillanata, mikor a szereplők múltját és Barry szadizmusának eredetét ismerhetjük meg egy fekete-fehér, bizarr visszaemlékezés formájában. 1966-ban Dr. Arboria felesége asszisztálásával alávetik Barryt egy transzcendentális utazásnak, ám valami rosszul sül el és a borzalmas élmény nem csak a férfi tudatát torzítja el végérvényesen, hanem a testét is. Az ő megfogalmazásában „áthaladt a fekete szivárvány alatt”.

Barry az őrület határán inog és csak a gyógyszereknek köszönheti, hogy nem vesztette el még a kontrollt, míg Elena folyamatosan menekülne, ám a világító piramis alakú tárgy erejével elnyomva tartja.
A Beyond the black rainbow megosztó film, hisz a konkrét történetszál nincs jól sem pedig elégségesen kibontva, a szereplők – Barry kivételével – egydimenziósak és csekély számuk nem ad túl sok lehetőséget a változatos interakcióra. Nem tesz jót neki az utolsó harmadban teljesen megváltozó stílus sem, amikor a film átlép egy igazi szeletelős horrorba.

Egy szentionauta (mesterséges éltforma az Arboria Intézetben)

Látvány

Michael Rogers mint Barry Nyle (Beyond The Black Rainbow)

A Beyond the black rainbow legnagyobb erőssége kétségtelenül a megbabonázó látványvilága, mely rengeteg klasszikus, filmet idéz meg. A világítás, a kameraállások és a díszlet mind meghatározóak és valódi atmoszférát teremtenek. A vizuális orgia kvinteszenciájának tekinthető, hogy a legtökéletesebb „80-as évek hatás” érdekében Cosmatos 35 miliméteres kamerával forgatta a filmet amitől a textúrák igen mélyek és a színek pedig élénkek, sőt némi szemcsésség is felfedezhető. Külön érdekesség, hogy nem használ CGI effekteket, minden amit látunk az valóság.
A film képi világában leginkább a 2001: Űrodüsszeia (1968) és a Változó állapotok (1980) köszönnek vissza, míg rendező a film Wikipédia lapján egy sor másik, stílusalkotó filmet is felsorol, melyek hatással voltak a Beyond the black rainbow kinematográfiájára.

Barry alámerül a transzcendentális utazás kezdetekor a bizarr, fekete folyadékkal teli medencébe (1966-os visszaemlékezés jelenet)

Hang

Sinoia Caves zenéjében a szintetizátor által teremtett nosztalgikus miliő keveredik a komor tónusokkal, egyszerre keltve futurisztikus és fenyegető hatást. A főcím alatt szóló „Forever Dilating Eye” a címével megegyezően pszichedelikus hatású – a történet egyik sarokpontjának is tekinthető tudatállapot változást jól tükröző szám – főleg mert egy szekvencia állandó ismétlődésére épül. A fő téma az „1983”, amely már szélesebb spektrumon mozog és rendelkezik jól elkülöníthető részekkel. Az egyik emlékezetes jelenet alatt pedig a „Run Program: Sentionauts” szól, ami furcsa, vallásos hangulatú (szintetizált orgonajáték), mégis roppant impulzív és fenyegető, szinte már okkult dallam.
A Beyond the black rainbow betétdalai önálló hallgatni valóként is bátran ajánlhatók az instrumentális zene kedvelőinek.

Háttér

A Beyond the black rainbow nem titkoltan B-film, hisz Cosmatos saját élményeiből merítve, a 80-as évek zsánereit alapul véve komponálta meg azt. Gyermek korában szülei nem engedték, hogy erőszakos filmeket nézzen így a videotékában azzal szórakozott, hogy elképzelte a dobozokon látható képek alapján a történetet. Másrészt ezt a filmet használta fel hozzá, hogy feldolgozza szülei halálát, mint egy emléket állítva az ugyancsak filmrendező apjának és szobrász anyjának. Sőt, még valamiféle társadalomkritikát is igyekszik megfogalmazni a 60-as évek és a 80-as évek generációi közötti kapcsolatról.

The whole thing was put together in a stream-of-consciousness way. I was dealing with the grief and regret of losing my parents in some strange, abstracted way. I was also looking at the ’80s and what happened to the baby-boomer generation, and its connection to to the ’60s, because there is a connection there. (Panos Cosmatos)

Vélemény

Ami miatt kötelezően ajánlott az a látvány és a zene által generált zseniális atmoszféra, amely beszippantja a nézőt. Jómagam még mindig a hatása alatt vagyok, sűrűn újrahallgatom a betétdalokat és visszatekerek emlékezetes jeleneteket. Minden hibája ellenére a Beyond the black rainbow egy olyan film a mely vizuális zsenialitásának művészeti jelentőségét még csak a következő években fogják igazán felismerni. Jó eséllyel válik majd belőle kultuszfilm.

Pontszám: 8 / 10

https://www.youtube.com/watch?v=Q1ertVYn750

A vizuális impulzusok és a háttérbe szorított storyline okán időről-idő-re készülnek elemzések és különböző értelmezések a filmhez, linkelek is egy párat:

Analyzing a Movie (Beyond the Black Rainbow)

Beyond The Black Rainbow: my analysis

Analogue Dreams: Panos Cosmatos’ Beyond the Black Rainbow

Cím:Beyond the black rainbow
Rendező: Panos Cosmatos
Forgatókönyvíró: Panos Cosmatos
Színész: Eva Bourne, Michael Rogers
Megjelenés: 2010.12.31.
Időtartam: 110 perc
Műfaj:Sci-fi, Thriller
MPAA-besorolás: R
Értékelés: 6.0
Hivatalos URL: http://www.magnetreleasing.com/beyondtheblackrainbow/

Ez is érdekes lehet